Tollhegyen

Különös ellentmondásra figyelt fel nemrégiben a Magyar Hírlap egyik olvasója. Tessék jól megkapaszkodni, máris kezdem.
Az újság Lapjárás című rovatában cikkismertetés jelent meg a Der Spiegel hetilap március harmincadikai számából. Egyebek mellett ezt írja a német lap: „Az első választási forduló előtt Csurka szélsőségesen jobboldali pártját 10-15 százalék megszerzésére tartják képesnek. Ez nyugtalanítja az Orbán Viktor miniszterelnök körüli nemzeti-konzervatívokat és a pártját, a Fidesz-MPP-t.”
Mondom, ezt írja a német lap.
Mármost a Magyar Hírlap rovatvezetőjének, bizonyos Várkonyi Tibornak az ismertetésében az idézet így hangzott: „Mayr (a német cikkíró) szerint, ha Csurka szélsőjobbosai az április hetedikei választásokon tíz-tizenöt százalékot kapnának, az megnyugtatná Orbán Viktor nemzeti konzervatívjait.”
Most akkor nyugtalanítja, vagy megnyugtatja?
Nem mindegy. Ég és föld.
Várkonyi cenzor a két mondatból elegáns gesztussal egyet csinált. Beírt egy ha-t, az eredeti nyugtalanítja szót pedig nemes egyszerűséggel megnyugtatnává magyarította.
Mindennek azonban pont az ellenkezője igaz.
Ha Várkonyi Tibor cikket akar írni Orbán Viktorról, ha pocskondiázni akarja, írjon, pocskondiázzon. (Szokott is ilyet, erről szólt előző négyévi munkássága.) Ha viszont cikkismertetőként üzemel, akkor a cikket ismertesse, ne a vágyairól írjon.
Jobb szerkesztőségben úgy vágnák ki az ilyen manipuláló, csúsztató „újságírókat”, hogy tokostól vinnék magukkal a redakció kapuját, elsodorva hivatalsegédet, tördelőszerkesztőt, reklamáló olvasót, mindenkit.
Várkonyi Tiborral azonban valószínűleg minden másképpen lesz, hiszen ő itt intézmény. Kövület. Fehérek közt egy trükkös.