A szódás már szervezkedik

Nem újsághír, de elmondom: néhány nappal ezelőtt polgári kört alapítottunk szódás Sanyi ismerősömmel, a mátyásföldi felforgatóval. Egyelőre ketten vagyunk a csapatban, ő a szakosztályelnök (engem csak molesztál), viszont népben és nemzetben gondolkozunk mindketten, ezenkívül a magyarság megmentésére vonatkozóan is terveink vannak.
Együtt dobban a szívünk. Ha szódás Sanyi velünk, ki ellenünk? Maximum az APEH. Persze vicc az egész, ne bonyolódjunk részletekbe, a hangsúly az említett polgári körön van, amelyet mi szervezünk, alakítunk, fazont adunk neki meg keresztnevet. Erős alapokon áll.
Jó tudni magam mellett szódás Sanyi biztonságát (hetvenkét éves, borzasztóan rozoga, de szeretnivaló briganti). Fehérek közt egy szikvízkészítő. De elmentem mellékvágányra, a polgári körön van itt a lényeg, amelyet Sándor alapított, buborék be nem végezheti.
Olykor vitatkozom a vén bankrablóval (sámlit, alkalmi ülőkét szokott hozzám dobálni, néha stelázsit, kiszolgált konyhabútort), de sosincs harag, szenvedélyesen orrba vágjuk egymást, öröm vele az együttlét.
Mondom, megalapítottuk a szódás-féle polgári kört, bárki beléphet a szervezetbe, csak Sándort próbálja meg elviselni alapjáraton. (Nem könynyű.)
Emelkedett emberekkel találkoztam minap, sportolókkal, sztárzenészekkel, ültem félszegen a sublótfiókon, mondtunk egymásnak mindenféle szépet, jót, de ők örökké szódás Sándorról kérdeztek, hogy hol ez a lator, honnét kell elővezetni? Egyáltalán létezik-e a haramia, vagy kitaláltam alkalmi jókedvemben.
Míg írom ezt a cikket, vissza-visszaszaladok hozzá. Alanyt, állítmányt egyeztetünk, a szemébe pillantok. Kell egy Sanyi, na.