BOLONDDÁ (TV) II.

MEGMONDOM NEKTEK (VÉGRE),
MI A BAJ:
SOSZTAKOVICS pléhlepedője. Fémnátha, fahéjkapucni, salátabölcsőde. Miravizesnyolcas tűzoltópizsama. (Mint amikor a nulláslisztbe belefirkantok.)

NEKEM A SZEMÜVEGTOKOMBAN VAN A BÁTORSÁGOM
A kigyógyulás sercenései ezek. Minden idők legnagyobb lekvárja. A választások óta nem kell több mogyorófagylalt.

A MEGJEGYZÉSEIDET TARTSD MEG
A KÖVETKEZŐ KURZUSRA ÉS
A SZÜRREALIZMUSNAK
(Te valahol azért Pulitzer-díjas vagy, nálunk Szingapúrban mindennapos vendég volt az amnézia.) – Hol vannak a vitaminok? – A skolasztika tanárom elitta. („Jó, hagyjuk, fajlagos ellenállás.”)

EZEK VOLTAK A NAP
LEGFONTOSABB HÍREI.
SZÁMUKRA. (DE AZOK KIK?)
„A víz kifogy, a cirkuláció nem tud önmagában hemzsegni.”
„Bárónő! A zellerkrémet már ne akarja tovább megreformálni!”
(A káoszt alsószoknyában.)

STILIZÁLT ÖKÖRSÜTÉS,
GYEREKKOROM SZÉNSAVAS
FALOVAI
(„Nincs jobb, mint a megfagyott gyufaskatulya”.) Tudod mikor volt múlthét csütörtök? (Múlthét csütörtökön.) Ma jövő kedd van. Elkezdődött. Megtorpant.

VAN, AKI A KONKRÉT DOLGOKAT SZERETI
6 méter széles, fehér, itt és itt van, ennyibe kerül, megtekinthető hétfőtől péntek délig. (Nyitás, záróra, szabadnap, telefon, SMS-forradalom, internet, fax, bankszámla, kedvezményes akció, kiutazási-emigrációs-iroda.) Szép. (Adóparadicsom.)

ÖRKÉNY ÍRJA „VALLOMÁS
A GROTESZKRŐL” – ESSZÉJÉBEN
(Valóság, 1970. III. hó. 16. évfolyam, 1241. o. nyolcadik bekezdés.) Hogy szegény néhai Németh Andor mondotta egyszer, azt szereti, ha egy regény valahogy így kezdődik: „1827. május 7-én megállt egy telega a tulai kormányzóság N… városában”.

(ELISMEREM E MONDAT SZÉPSÉGÉT ÉS A VALÓSÁGOSSÁG ÉRTÉKEIT) DE…
többre tartom, ha szabadon kalandozhatok térben és időben, átlépve a hagyományos egyensúly aranyszabályait.

NEVELTFIAIM A VÁLASZTÁSOK ÓTA FOKOZOTTABBAN BIZTATNAK (HISZTEROIZÁLNAK):
KEMÉNYÍTSEK BE!
Most lehet. Rázd meg egy kicsit, dobd be – jobban – magad! Több tényt, konkrétumokat!

LÁSZLÓ GABI BARÁTUNK NEW YORKBÓL BÍZTAT:
egyszerűbben, közérthetőbben, úgy, hogy amerikai menyed is megértse Dél-Franciaországban.

KÖZBEN ELFAXOLJÁK MOLNÁR
TAMÁS MÚLTHETI, VITRIOLOSAN SZIPORKÁZÓ PUBLICISZTIKÁJÁT
A MAGYAR NEMZETBŐL
(„már majdnem olyan, mint a tiéd volt, fénykorodban”.)

TELEFONÁLNAK, FÁBRY
SANYIT OLVASSAM EL
A HÓCIPŐBEN (2002. IV. 17.)
Majd rábukkanok – szintén egy újabb értesítésre – ÉS-beli briliáns levelére, JANCSÓ Miklóséknak címezve. (2002. máj. 3.) Az e heti Hócipőben megint (csak) aprócska jó jel, közlik a „máskéntíró” SINKÓ Pétert. (Újabb telefonhívás:)
VEGYEM MEG OKVETLENÜL
A KORTÁRS ÁPRILISI SZÁMÁT,
KOLOZSVÁRI PAPP SOKUNK
LELKÉT ÉRINTETTE MEG BENNE!
Tényleg elgondolkoztató, talán eljut a címzettek agyáig… inkább a szívükhöz kellene! (Ahogy Jancsóékat, „holdudvarukat” is, bízom, megérinti fábrysanyi!)

AHOGY ENGEM A DUNA TV-BEN
AZ ÉDESANYJA
SZÖRÉNYI LEVENTÉNEK
Ilyen finom portréfilmet… a v a l ó d i polgári értékeket ilyen érzékletesen rögzítve. Ennyi megható képsort az elmúlt négy évben összesen nemigen láttam… Jobb későn, mint soha! (A jövő nem árt ha négy évvel előbb elkezdődik.)

„VAJON NEM KELLENE-E MÁS
LÁTÓSZÖGBŐL,
MÁS SZEMPONTBÓL IS
– ahogy illik hozzánk – megvizsgálni, amivelünk és hazánkban történik? Vajon nem arról van-e szó, hogy azért kell kiállnunk újabb, talán kemény próbatételeket, mert még nem voltunk, nem volt a polgári Magyarország elég erős a vállalt feladathoz?”
(ORBÁN VIKTOR)

VAN – MEGINT – KISPOLGÁRI (NEM! KIS, POLGÁRI) KÖRÖM,
PÁR EMBEREM – DOLÁK-SALYT MÉG NEM EMLÍTETTEM –
(sok „másságos” másokkal egyetemben). Akikre ha gondolok írás közben, hogy nekik milyen fajta humor tetszene, az frappíroz, és jobban közelíthetek – régi, egykori – magamhoz. (A „múltat visszasírom”?!)

ADDIG – MOST MÉG – MARADNAK
„A CSÓNAKÁZÓ VADGALAMB TÖRTÉNETEI”,
ÉS INSTRUMENTUMOMBAN
PALÁSTOLOM A DEHEROIZÁLÁST
Mért? csak nekem nem szabad mellébeszélni, ködösíteni, a hülyét tetetni?! Én nem tehetek enciánkék bútorhuzatot a főkötömre? Majd egy kőszáli sast kérek a névnapomra. „A szoftverem felkeresi önt, annyi időm sincs, hogy a súlytalanságomat lemérjem”.

MOST A „KULTÚRMOCSOK” HA MÉG JOBBAN BEÁRAMLIK (ÖMLIK)
a nemzeti, helyi – még meghagyott regionális – tévékben is: a világháborút kedvcsináló „jópofin” kell sugározni, szüntelen „terrorellenességgel” indokolni, szítani. A zömében ifjú tévénézőkből a maximális agressziót, brutalitást kihozni, hogy – akár pillanatnyi hatalmi, világhódító célok érdekében –, gondolkodás és erkölcsi fenntartás nélkül képesek legyenek ölni.
Honunkban az eddigi MSZP-SZDSZ parlamenti (le)szavazatok „puha-jogszabályai” után, szerint, a jövőben is újabb washingtoni, New York-i és belföldi akció-zó-filmekkel akarják „zsigergyűlöletes” rágalomhadjárataikkal szembeni feszültségeinket majd levezetni?!

MONDJÁK, A JÖVŐ OKTATÁSI
MINISZTÉRIUMA
AZ ÚJ KORMÁNYZAT LEGFŐBB „STRATÉGIAI ÁGAZATA”
(hogy visszahódítsák a „jobbratolódott” márciusi-áprilisi ifjakat.)
De vajon egy mai érettségiző fiatal, aki mondjuk a hétfői írásbelin a Hetedik eclogát választotta, a versből csak a 60 évvel ezelőttieket érzékelte? amikor például a – pár sorral lejjebbeket – olvasta, vagy már „átpolitizálta” maira, holnapira? (Annak ellenére, hogy a politikai kategóriák mára végleg elavultak, egymásba mosódtak.)
„És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér-e?
MONDD, VAN-E… HAZA MÉG” (?)

Sejtem, érzem, egy mai fiatal – minden sulykolás nélkül – körülbelül milyen hazát akarhat. És bízom, se a múlt, sem a jövő szélsőségeire nem lesz fogékony, ösztönösen elveti azokat. Nem állíthatják már nemzetvesztő csatasorba fiainkat, lányainkat, unokáinkat! nem tehetik bolonddá őket!
(Mint öreganyjukat, apjukat.)
(Belőlem a haza beszél? vagy hazabeszéltem mostan?)