Chirac, a kaméleon

Nagy étvágyú az asztal mellett és a szerelemben. Szívélyes jóbarát, szerető családapa és híres a szumó-birkózás iránti rajongásáról. Ez Jacques Chirac, Franciaország elnöke, aki újraválasztásáért száll ringbe vasárnap. A francia politikai életben a kaméleon Bonaparte gúnynevet kapta, hatalmi stílusára és gyorsan változó elveire utalva. Egy ellenfele szerint Chirac átveszi az összes politikus elveit, majd érdekeinek megfelelően sajátjaként adja elő őket. A korai időkben nagy bálványához, Charles de Gaulle-hoz méltó módon Franciaországot szem előtt tartva ellenállt az Európai Unió csábításának, később viszont már ő lett a közös pénz fő zászlóvivője. A legutóbbi választáson pártja balközép hangulatú szlogenekkel felvértezve azt ígérte, „meggyógyítjuk a szociális hálót”. Győzelme után viszont kőkemény „thatcherista” politikust tett az egészségügyi minisztérium élére. Az ő elnöksége alatt hajtott végre nukleáris kísérletet Franciaország a Csendes-óceán egyik korallatollján. Ezután Chirac bejelentette, az atombomba a béke ellensége, a környezet védelme a legfontosabb.
A választók sokszor felteszik a kérdést: melyik is az igazi Jacques Chirac? A tények nem árulkodnak: hatvankilenc éves, ez a negyedik elnökválasztási megméretése. Két alkalommal volt francia miniszterelnök, tizennyolc éven keresztül Párizs főpolgármestere, és most fejezi be első hét évét az államfői székben, hogy újabb ötöt kezdjen. Charles de Gaulle tábornok hatására lépett politikai pályára. 1976-ban megalakította saját pártját, a Tömörülés a Köztársaságért (RPR) nevű mozgalmat. A párt felvállalta a De Gaulle-i hagyományok képviseletét, és a jobboldal vezető erejévé nőtte ki magát. A párt vezetésével nem volt baj, egészen az 1997-es hatalmas politikai hibáig. Akkor – élve elnöki jogkörével – Chirac feloszlatta a jobboldali többségű Nemzetgyűlést, pedig további három éven keresztül dolgozhattak volna együtt. A választásokat az RPR elveszítette, így létrejött az oly sokat kárhoztatott „társbérlet”, egészen mostanáig.
Az évek során kiderült egy s más a jókedvű, mágikus tekintetű kaméleonról. Híres adakozó természetéről, így pártjának személyiségei és saját jóbarátai az állam pénzén tehettek luxusutazásokat. Chirac ezen kívül belekeveredett egy megvesztegetési botrányba, de az ügyet – a bűnbak Didier Schuller a Karib-tenger egyik szigetére való „száműzésével” – sikerült jegelni.
Ennek ellenére a „nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél” alapon az emberek mégis úgy gondolják, Chirac szavainak már aligha lehet hinni. Egy politikai viccműsorban egyenesen a „Superliar” (szuperhazudós) nevet kapta a róla készült gumifigura. A lakosság pedig – felmérések szerint – egyetért a névvel. Ugyanakkor Chirac az empátia mestere, és ahhoz is nagyon ért, hogy a televízió képernyőjén át bevonuljon a nappalikba, és mindenkit levegyen a lábáról, aki éppen ott van.