Kábelgyár épül Biatorbágy határában

A Budapesttől alig húsz kilométerre lévő Biatorbágy határában egyre szaporodnak az ipari beruházások, a raktárcsarnokok. A 100-as út melletti Vendel Parkban egy új ipari üzem előkészítő munkálatai folynak, s ez sok helyi polgárban váltott ki félelmet, a helyi önkormányzat néhány tagjában pedig tiltakozást, annak ellenére, hogy a beruházást alig másfél éve ők is megszavazták. Állításuk szerint ez ügyben „megvezették” a testületet, mert arról nem volt szó, hogy az új kábelgyár káros anyagokat bocsát ki. A levegőbe ugyanis metil-etil-keton kerül a 2003-ban várható üzemkezdés után, igaz, csak a megengedett mértékben.

Tizenhárom helyi lakos tiltakozó levelet írt az új beruházás ellen a helyi önkormányzatnak, amelyben kérik a testületet, vizsgálja felül a gyár engedélyezésére vonatkozó korábbi döntést. A Biatorbágyi Polgári Együttműködési Egyesület csatlakozott a kezdeményezéshez. A településen élő több mint nyolcezer ember közül a legtöbben viszont a mai napig nem tudják, mi is épül a falutól alig két kilométerre.
A tervekről csak egy, a biatorbágyi önkormányzat előterében lévő hirdetőtáblán megjelent közlemény tájékoztatta a lakosság egy részét, ugyanis nem jár mindenki naponta a polgármesteri hivatalba.
Az érintett kilenchektáros terület korábban mezőgazdasági művelés alatt állt, most a Vendel Parknak nevezett vállalkozási terület része. A Belden-Duna Kft. szándékozik itt egy 280 főt foglalkoztató kábelgyártó üzemet létesíteni, amely a tervek szerint évi 250 ezer kilométernyi adatátviteli kábelt gyárt majd, ez a jelenleg Budapesten működő üzem teljesítményének a háromszorosa. A gyártáshoz felhasznált anyagok nagy része réz, polietilén, PVC és poliamid.
Palovics Lajos, Biatorbágy polgármestere lapunknak elmondta, hogy a fővárosi üzem működésével kapcsolatosan sem merültek fel olyan panaszok, amelyek a környezetszennyezésre vonatkoztak volna, szerinte ilyenre Biatorbágyon sem lehet számítani. A Belden-Duna Kft. azért kényszerül a falu határába települni, mert Budapesten egyszerűen nincs hely a bővítésre. Az említett területet már 1996-ban vállalkozási övezetnek jelölték ki. Erről az akkori testület döntött, annak ellenére, hogy Palovics Lajos akkor azt javasolta: a volt barackost nyilvánítsák rekreációs területté. A polgármester viszont most értetlenségét fejezte ki amiatt, hogy két képviselő tiltakozik a gyár megépítése ellen, hiszen 2000. november 23-án a telephely beépítési tervét már a jelenlegi testület hagyta jóvá, a napirendi ponttal kapcsolatban pedig senkinek nem volt kérdése, hozzászólása. A tervet ismerték a képviselők vázlattervtanulmány formájában. Az engedélyezéshez természetesen szükség volt a környezetvédelmi hatóság hatástanulmányára is, ebben pedig többek között az áll, hogy a környezetszennyezés a megengedett határérték alatt marad. A Vendel Parknak ezt a részét csak a két évvel ezelőtti döntés után vásárolta meg a beruházó, méghozzá magánszemélyektől. Igaz, az épület nagy alapterületű lesz, ám emiatt az önkormányzat kétszeres építményadót hajt be a kft.-től – mondta a polgármester.
A tiltakozást mégis az előzetes környezeti hatástanulmányban tett megállapítások váltották ki, illetve az, hogy a 2000 novemberében ismertetett terv műszaki leírása és a 2002 februárjában készült hatástanulmány között ellentmondások fedezhetők fel. Magai István önkormányzati képviselő lapunkhoz eljuttatott véleményében kifejti: az a megdöbbentő tény vált nyilvánvalóvá, hogy amíg a Konstruma Kft. által készített, 2000 novemberében keltezett és a testület által elfogadott beépítési terv műszaki leírásában zárt rendszerű gépi berendezésekről beszél, addig a 2002 februárjában készült hatástanulmány már metil-etil-keton emiszszióról ír. A gyártásnál elszívott szennyező anyagot öt tízméteres kürtő bocsátja ki a környezetbe, ez a gázelegy tartalmazza a ketonszármazékokat és a szerves oldószereket.
A hatástanulmány valóban tartalmazza, hogy az öt kürtő egyenként 0,264 kilogrammnyi metil-etil-ketont bocsát ki óránként, és megjegyzi azt is, hogy „az illékony szerves vegyületek kibocsáthatósága határértékhez kötött. A fent említett mennyiség azonban nem éri el a vonatkozó rendeletben meghatározott kibocsátási határokat”. Ugyanakkor szerepel benne, hogy a gyártástechnológia nem bocsát ki 1-es veszélyességi fokozatú légszennyező anyagot. Továbbá: „Az extrudereknél kilépő oldó- és lágyítószergőzök, bomló polimerészek a levegőbe jutva jellegzetes szagot kölcsönöznek az üzemnek. A hőtermelés értéke nem kritikus, azonban a nyári időszakban közérzetet rontó hatása jelentős lehet. A zajszint nem haladja meg a 85 decibel értéket.”
A tiltakozók szerint a nyugodt alvást általában 25 decibel alatti zajszint biztosítja. A határértékek alatti szennyeződés ténye sem mindenkinek megnyugtató. Az üzem megépítésének megfontolását szorgalmazók úgy vélik: „Biatorbágy és környéke levegőminősége romlani fog, csak nem számottevően. A környéken élők közérzetét az üzem által okozott hőterhelés jelentősen ronthatja. De csak nyaranta és csak a kritikusnak tekinthető szint alatt. Biatorbágy és környéke a híres viadukt mellett jellegzetesen büdös szagáról lesz felismerhető. A környék egy újabb, kilenc hektárra kiterjedő tájrombolásnak esik áldozatául. De az legalább elfogadható mértékű lesz.”
A Levegő Munkacsoport Országos Környezetvédő Szövetség már elkezdte gyűjteni a kábelgyárra vonatkozó, a környezet terhelését vizsgáló adatokat, érdemi állásfoglalással azonban még nem szolgáltak, mert a civil szervezet csak nemrég értesült az újabb agglomerációs ügyről.