Méltó utódok

A Szegedi Tudományegyetemen akkor kezdődött a baj, amikor az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat (EHÖK) elnöksége saját működésének javításához egy belső, a hallgatók közt zajló kérdőíves felmérésen keresztül akart információt gyűjteni. Mivel egy érdekvédelmi szervezetnek tudnia illik, mennyire lehet mozgósítani az egyetemi hallgatókat olyan ügyekben, amelyek őket is érinthetik, két mintakérdést tettek fel: ha mégis tandíjat vezetnének be az egyetemeken, részt vennének-e utcai tüntetésen; valamint ha a rendőrség feloszlatna egy ilyen demonstrációt, vállalnák-e a további tiltakozásokat. E két kérdést sok ember ingerküszöbe nem bírta, és megpróbálták úgy beállítani az esetet, mintha az EHÖK elnöksége a Fidesz elkötelezett híve lenne, és ilyen alantas kérdésekkel akarná jobb belátásra bírni az egyetem hallgatóit. A hangulatkeltőknek, mondhatnánk, könnyű dolguk volt, mivel a hírkeltéshez önzetlen segítséget kaptak a honi független balliberális írott és elektronikus sajtótól is.
Az EHÖK elleni alaptalan botránykeltést a Délmagyarország című napilap indította meg, amely rendre Nagy Zoltánt, az SZTE Bölcsészettudományi Kara hallgatói önkormányzatának elnökét szólaltatja meg, aki nem is tagja az EHÖK-elnökségnek, tehát így nem sok köze van az esethez. Természetesen ebből az ügyből sem maradhatott ki a Fiatal Baloldal, amely rögvest nyilatkozattal ítélte el a szociológiai lekérdezés két pontját. Nem mintha nem tudnák, hogy az ilyen felmérések általában útmutató jellegűek, akárcsak a feltett kérdések; sokkal fontosabb a botrány: a szegedi egyetemre beköltözött a politika, az EHÖK vezetői eladták magukat a Fidesznek stb. Márpedig ha valaki azt hiszi, hogy a „politikai befolyásolást” egy felmérés két pontjával meg lehet ejteni, akkor az gyorsan forduljon orvoshoz. A Fiatal Baloldal számára – a nyilatkozat szerint – megnyugtató az a tény, hogy a tandíj bevezetésére „2002–2006 között nem kell hogy sor kerüljön, hiszen a Medgyessy-kormány nem tandíjban, hanem diákhitel-könnyítésben, kollégiumépítésben, ösztöndíjteremtésben, infrastrukturális fejlesztésekben gondolkodik a felsőoktatásban”.
Mondhatnánk: ha a helyzet megnyugtató, akkor felesleges az aggodalom. Csakhogy sokan nem felejtették el 1994-et. Amikor az MSZP nagyjából ugyanezt a megnyugtató helyzetet ígérte, de az már csak a tandíj bevezetésében, költségvetési kiadások drasztikus megvonásában öltött testet. Sajnálatos továbbá, hogy az érzékeny lelkű balosokat soha nem késztették tiltakozásra például a tv2 Napló című műsorában évek óta megjelenő „felmérések”, mi több, nemrég egyetlen fiatal baloldali sem tiltakozott Horn Gyula az egyházakat érintő felmérései nyilvánosságra hozatalakor, hanem inkább mozgatórugói lettek egy olyan templommegfigyelő kezdeményezésnek, amely elképesztő, példa nélküli és ízléstelen bármelyik demokratikusan berendezkedett jogállamban. A Fiatal Baloldal már nemegyszer bizonyította, hogy méltó utóda lesz a lassan kiöregedő MSZP-s vezetésnek.
Vigyázat, az MSZP „megújulása” elkezdődött!
A szerző joghallgató (Pázmány Péter Katolikus Egyetem)