Tisztelt Szerkesztőség!

Töredék szavazat és mandátum
Érthetően megvilágítható mindenki számára a kérdés. Először is, a második forduló nem jelenti azt, hogy minden választópolgár kétszer szavaz. A második forduló az nem más, mint az első forduló megismétlése azokon a helyeken, ahol a képviselő személye nem dőlt el. Ahol eldőlt a dolog, ott a szavazatok megmérkőztek, célba értek, így teljesen természetes, hogy ezen szavazók másodszor nem voksolhattak.
Aki az első fordulóban olyan helyen szavazott, ahol nem dőlt el a mandátum, ott a szavazatok ismét megmérkőznek, hogy döntés születhessen. Következésképpen, ilyen helyeken bármely elsőfordulós egyéni jelöltre adott szavazat pártlistás mandátummá való átalakítása, beszámítása kétszeri, dupla szavazást jelent! Ugyanis ezeket egyszer figyelembe veszik, be- és átszámítják az első fordulóban listás mandátummá, másrészt a második fordulóban ezen szavazó, ismét szavazva, újabb mandátumot hozhat létre. S létre is hoz, ahol az illető szavazó pártjának képviselője győz a második fordulóban. Tehát a szavazata kétszer érvényesült, kétszer lett beszámítva. Az első fordulóban az egyéni töredék szavazat listás beszámítása révén és a másodikban, egyéni közvetlen szavazat révén. Mint tudjuk, alapszabály, hogy minden szavazót csak egy szavazat illet meg, azaz nem érvényesülhet kétszer, két mandátumban is voksolása. A visszalépő egyéni jelölt mandátumrészt kap ugyanattól a szavazótól az első fordulóban (a „töredék” pártlistán való beszámításával) és azon egyéni jelölt is a második fordulóban, akinek javára visszaléptek. Az ilyen szavazat két mandátum létrejöttében is részt vett.
Tehát ez nem jogértelmezés kérdése, hanem tartalmi, alkotmányos tény és elv kérdése.
Az 1998-as választással bezárólag ezen helytelen, alkotmányellenes szabály szerint történt a szavazás. Az 1998-as májusi választást követően (1998. július 1.) éppen szocialista kezdeményezésre módosult a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény, amely kiküszöbölte a fenti anomáliát. A ’90-es, a ’94-es és a ’98-as választások még a régi szabályok szerint zajlottak, ezek törvényességét kétségbe vonni nem lehet (és értelmetlen is), hiszen akkor ez volt a törvény, ez volt a szabály. Legfeljebb utólag megállapíthatjuk, hogy e törvény nem volt összhangban az alkotmánnyal. Tehát a választásokat a mindenkori fennálló, érvényes törvények, szabályok szerint kell lebonyolítani. Ma, 2002-ben nem ez történt, hanem az, hogy a régi, már érvénytelen, 1998 júliusa előtti (ráadásul alkotmányellenes) szabályokat alkalmazták. (Mellesleg, ha a ’98-as májusi választásra törvénytelenül, a későbbi (1998. júliusi, a választás után) hozott törvényt visszamenőlegesen alkalmazták volna, az akkori eredményt csak csekély mértékben módosította volna. A Fidesz 211 képviselő helyett 207-tel kormányzott volna.)
Ha helyt adnak a beadványnak vagy a fellebbezésnek, akkor SZDSZ: –4, MSZP: +1, Fidesz: +3, lenne a változás, azaz Fidesz: 192, MSZP+SZDSZ: 194. Tehát még így is az MSZP alakíthatna kormányt. Azonban nem mindegy számunkra, hogy két- vagy nyolcmandátumnyi többsége van. Így több esély nyílna az MSZP–SZDSZ-kormány idő előtti és törvényes megbuktatására is. Ezen törekvés teljesen jogos, hiszen csalásoktól és csalások alapos gyanújától bűzlik az egész választás. Így az MSZP két- vagy nyolcfőnyi többletlegitimitása is erősen kétséges. Dr. Arató István (e-mail)

A társadalom jelentős részét frusztrálja az az érzés, hogy itt valamilyen művi beavatkozással megváltoztatták szent és sérthetetlen demokratikus jogainkat.
A tudomány azonban képes arra, hogy bebizonyítsa, vajon valóban művi beavatkozás történt-e a választási folyamatba. A tudomány alapvető jellegzetessége és feladata ugyanis, hogy a beavatkozás hatását a véletlentől megkülönböztesse. Társadalomtudományok esetén ennek legfontosabb módszere a reprezentatív mintán végzett, matematikai statisztikai módszerekkel feldolgozott közvélemény-kutatás. Több párhuzamos és egybehangzó tudományos vizsgálat, mint amilyen a közvélemény-kutatás eredményei és a választási eredmények közötti hibahatáron túli eltérés okai szintén csak és kizárólag tudományos módszerekkel vizsgálhatóak. Ez azt jelenti, hogy a rejtőzködő szavazókról szóló, minden tudományos vizsgálatot mellőző értekezések leginkább a parapszichológiához hasonlatosak. Ez akkor is így van, ha történetesen tudósok nyilatkoznak tudománytalanul.
Mindazonáltal nagyon is lehetséges tudományos módszerekkel a választási eredmények szisztematikus vizsgálata. Tudományosan vizsgálni lehet például: véletlenül szavaztak-e annyian, amennyien a lakóhelyüktől távol; véletlenül került-e több szavazat az urnákba, mint ahány választót regisztráltak; véletlennek köszönhető-e a releváns számú lepecsételetlen szavazat, illetve a legegyszerűbben vizsgálható kérdés: a lepecsételetlen szavazatok vajon a véletlenszerűen oszlanak-e meg a pártok között, vagy tudományosan bizonyítható a művi beavatkozás, azaz valamely párt szavazói szignifikánsan túlreprezentáltak a lepecsételetlen szavazatok között?
Ezek a mi szakmánk, a társadalomtudományok (szociológia, szociálpszichológia, kulturális antropológia, politológia stb.) releváns kérdései. A tudományos kutatás számára tehát hozzáférhetővé kell tenni a választási adatbázisokat. Elengedhetetlen, hogy használhassuk a demokrácia legfontosabb kérdésének a választás tisztaságának vizsgálatára a társadalomtudomány évszázadok alatt kimunkált módszereit. Ellenkező esetben tudománytalan magyarázatokra szorítkozunk, és akkor nyugodtan kidobhatjuk társadalomtudományi diplománkat, tudományos fokozatunkat. Németh Erzsébet (PhD) szociálpszichológus

A durva hangnak el kell tűnnie
Már tudjuk, hogy valójában kik alkalmaztak elfogadhatatlan, durva eszközöket a másik fél lejáratására. A baloldal csúcsemberei a piszkos munkát mindenre kapható fizetett bértollnokaikkal végeztették el. Gondoljunk az Orbán Viktor ellen folytatott nemtelen támadássorozatra. Ha az új kormány a beharangozott nyugodt erő képében óhajt megjelenni, akkor el kell tűnnie a médiából, közéletből ennek a közönséges, durva hangnak, aluljárói stílusnak. Nem biztos, hogy a saját szerepét túlértékelő médiasztárok hada le tudja állítani magát. Durvaságban nemegyszer túltesznek a baloldal politikusain is, hangsúlyaikat nem tudják féken tartani, arcizmaik akkor is megrándulnak, ha nem kellene, szavaikat tiszteletlenség és lebecsülés lengi körül.
A választás utáni nagy eufória elmaradt, nincs ok rá, olyan kicsi az előny. Nem érzékeltük a mindent elsöprő kormányváltó erő létét. Ellenben láthattuk Kupa Mihály látványos pálfordulását. A baloldal sikerét vitathatatlanul a régi szocik, nyugdíjasok töretlen párthűségének köszönheti, akik, nem igazán értve a gazdasági életben zajló folyamatokat, szívükben régi szociális eszméket dédelgetve, ifjúkoruk életérzésein nosztaligázva valójában a neoliberális eszmékre szavaztak – gyermekeik, unokáik érdeke és akarata ellenére.
Egy biztos: a baloldalnak meg kell újulnia, fel kell nőnie Orbán Viktorhoz, aki a vereség pillanatában mindenki által elismert, ritka államférfiúi erényekről tett tanúbizonyságot: önmérsékletről, visszafogottságról és együttműködési készségről. Megígérte, hogy ellenzékben támogatja a kormányt, és pártja minden ország érdekében hozott törvényt megszavaz. Ezzel szemben Kovács László pártelnök a minap a Fidesz-vádakra így reagált: azért mondtak minden kormányjavaslatra nemet a parlamentben, mert nem szokás az ellenzéknek megszavazni a kormány javaslatait akkor sem, ha azok jók. Micsoda különbség! Ezt a Kovács László-i mondást ne felejtsük! Kedves honfitársaim, tudom, fáj a vereség, még bennünk a feszültség, még latolgatjuk magunkban, mi lett volna, ha hamarabb kezdjük…, de túl kell lépnünk a kudarcon, hiszen odakint virul a tavasz, csivitelnek a madarak, és az élet megy tovább a maga kiszámíthatatlan útján. Fogadjuk meg Orbán Viktor tanácsát, ne zúgolódjunk, ne hangoskodjunk, fogadjuk el a népakaratot, éljünk a csend erejével, és maradjunk együtt. Csend előz meg minden nagy eseményt, csend van, mielőtt a bíró kimondja az ítéletet… K.-né Kovács Ilona, Miskolc

Köszönet Orbán Viktornak
Szeretném a magam és családom nevében megköszönni Orbán Viktornak és az egész kormánynak az elmúlt négy évben nekünk nyújtott, értünk végzett munkáját. Harmincnyolc évesen most éreztem először azt, hogy családomat megbecsülik, a család egységét fontosnak tartják, és azt sem kell félve kimondani, hogy magyarnak jó lenni. Kováts Bea (e-mail)

Barsi Gyula (Ispánk): Érdeklődéssel olvastam Kéri László pénteki fellépéséről a Kossuth Klubban. Magam 42 éves mérnök vagyok, és büszkén mondhatom, hogy egyéves Kolos fiammal, hároméves Csenge lányommal, ötéves Balázs fiammal és feleségemmel részt vettünk mind a TF-en tartott nagygyűlésen, mind a Kossuth téri, mind a műszaki egyetemi rendezvényen. Ezúton magam és családom nevében viszszautasítom a Kéri szájából elhangzott rágalmakat. Nem vagyunk sem Hitlerjugendek, sem Mao vörösgárdistái. Mi magyarok vagyunk.
*
Dr. Keveházi Ferenc (Budapest): Kristóf Attila írásait mindig nagyrabecsüléssel olvastam. Dr. Veér András pszichiáter szakorvosként paranoiát állapított meg politikai ellenfelénél, Kövér Lászlónál. Engem professzoraim a Budapesti Orvostudományi Egyetemen arra tanítottak, hogy kórelőzmény és vizsgálat nélkül diagnózist (kórismét) felállítani durva orvosi hiba, felelőtlenség. Az, hogy egy orvos nyilvánosság előtt valakinél vizsgálat nélkül betegséget diagnosztizáljon, etikailag elfogadhatatalan, ellentmond hivatásunk szabályainak. Tekintve, hogy dr. Veér András az elmúlt években többször változtatott pártot, ezzel meggyőződést, nála merül fel a pszichológiai kiegyensúlyozatlanság gyanúja.
*
Abonyi Béláné (Budapest): 2002. április 22-én az RTL tévéhíradójában ismertették Medgyessy programját. Sok nyugdíjas sajnos nem lát az orránál tovább. Kapunk 19 ezer forint egyszeri juttatást. Éves bontásban havi 1500 forintot, amely nem emeli az alapot. Tíz éve vagyok nyugdíjas. Hála az Orbán-kormánynak, az ő idejük alatt lett 66 ezer forint a nyugdíjam. Ha megkaptuk volna a 4,5 százalékos emelést, 2970 forint/hó pluszt jelentett volna, és 2003-ban ezen megemelt összeggel indult vona a nyugdíjalap. Fentiekből látszik, hogy első lépésben a nyugdíjasok eleve mennyit veszítenek megint. Sőt a magasabb nyugdíjjal rendelkezők még többet.
*
Simon Istvánné (Budapest): A sok tekintetben szánalmasan viselkedő miniszterelnök-jelölt, valamint az arrogáns, már-már a második Torgyánként viselkedő SZDSZ-vezér szinte toporogva várják, hogy mikor ülhetnek be végre bársonyszékeikbe. Ezért fordultak dühödten az Országos Választási Bizottság ellen, mivel az – kötelességéhez híven – néhány napig foglalkozni merészelt a választást illető bejelentésekkel, az esetleges visszaélések kiderítésével. Minek ilyen jelentéktelen dolgokkal az időt tölteni, hiszen úgyis „velünk az ország”?! Arra még véletlenül sem gondolnak, hogy az országnak nem is egészen a fele az „övék”, hiszen a szoros választási eredmények 50-50 százalékot mutatnak – hajszálnyi eltéréssel az ő javukra. S akkor még hol van az a körülbelül 27-28 százaléknyi állampolgár, aki még most sem ment el szavazni, holott ez a választás a rendszerváltás óta valóban a legeredményesebb volt a létszám tekintetében. Az új kormány kezdhetne mindjárt a nyugdíjasokkal, akik közül nagy számban hittek egyes szocialista honatyák által terjesztett „váltóknak”, amelyeknek birtokában szegény naiv lelkek már magukénak érzik a beígért 19 ezer forintot. S aztán jönnek szépen sorban a többi beváltandó ígéretek. Közben szemben áll velük az egész egybekovácsolódott jobboldal, a parlamentben pedig ott lesz majdnem egyenlő súllyal a Fidesz és az MDF szervezett, gyakorlott parlamenti frakciója.
*
Székács József (Balatonszentgyörgy): Magyarország diesel vontatású mozdonyai közül a legkedveltebbek a Svédországból származó NOHAB-ok voltak. Ezek egy része a Magyar Vasúttörténeti Parkban található. Újrafestéskor az egyikre sokak megdöbbenésére a kommunizmus jelképét, egy-egy hatalmas vörös csillagot is rátettek. Nyáron, nosztalgiavonatként közlekedve a régi rendszert reklámoztatják vele. A vezérigazgatóságon reklamálásomra megmagyarázták, hogy felújításkor ezt az önkényuralmi jelképet szándékosan tervezték oda, mert ez eredetileg is ott volt. Fura párosítás: a kapitalizmus egykori minőségi terméke vörös csillaggal fut. Németországban többször jártam, de horogkeresztes, illetve a keleti részen vörös csillagos nosztalgiavonatot még nem láttam, és nem is fogok látni soha, hisz ott jobban ügyelnek arra, hogy ne lehessen használni a diktatúrák szimbóliumait.
*
Dr. Z. Borcza Ágnes (Budapest): Április 24-én hiába vártuk 6 óra 40 perc táján a miniszterelnök 1998 decembere óta hagyományossá vált szerda reggeli interjúját a közszolgálati rádióban. Érthetetlennek tekintjük mindezt, hiszen úgy gondoltuk, hogy ez az előző hét eseményeiről mindig tárgyilagos képet nyújtó műsor csak a néhány hetes kampány idejére szünetel. Félő ezek után, hogy rádiónknak e népszerű programja végleg lekerül a napirendről. Főként pedig akkor, ha egy beszédtől rettegő, saját gondolatait másoktól és papírról átvevő antipolitikus lesz a Magyar Köztársaság következő miniszterelnöke. Egy esztendeje, a Magyar Királyság alapításának 1001. évében látott napvilágot a Szerda reggel – Beszélgetések Orbán Viktor miniszterelnökkel című nagy sikerű könyv. E gondolatkörben két dolgot nagyon remélünk. Az egyik az, hogy az említett könyv folytatása, a polgári Magyarország építésének (egyelőre) utolsó másfél évét hűen tükröző rész is hónapokon belül a piacra kerül. A másik pedig: Orbán Viktor a történtek után is rendszeresen kap lehetőséget arra, hogy a hazai helyzetet tárgyilagosan elemezhesse. Ha nem is a közszolgálati médiumokban. Aki ugyanis a második forduló éjszakáján úgy nyilatkozott, mint ő, annak nehéz lenne elvitatni objektivitását és politikai tisztességét. Jó volna minden héten tudni, hogy egyetlen karizmatikus politikusunk hogyan foglal állást a nemzetet érintő sorskérdésekben.
*
Dobai Miklós (Budapest): Tudomásom szerint eddig csak a pop- és rockzenekarok alkalmaztak frontembereket, akik a zenekar és a közönség közé állva énekelték azt, amit aztán az egész zenekar teljes hangerővel ismételget és sikerre visz. Mostanra úgy látszik, az MSZP is megtalálta a maga frontemberét, Kende Péter személyében, aki előre célba veszi azt a személyt, akit aztán párt és a vele szimpatizáló balliberális média megpróbál ellehetetleníteni, kicsinálni. Biztonyítja ezt az Orbán Viktorról írt gyalázkodó könyv és a Tóth Ilona ’56-os mártír ellen a napokban, a Népszabadságban megjelentetett cikk is. Ez utóbbi elgondolkoztató és aggodalmat k