Tízezrek gyászolták Fortuynt

Tegnap hollandok tízezrei rózsaszirommal szórták be Rotterdam utcáit, amikor végigvonult rajtuk Pim Fortuyn koporsója. A menet a Szent Lőrinc-templomból indult, és oda is tért vissza. A rotterdami püspök ezt követően gyászmisét tartott a jobboldali politikus emlékére, aki saját listával készült indulni a küszöbönálló hollandiai választásokon. A szertartáson részt vett Wim Kok hivatalban lévő miniszterelnök és Beatrix holland királynő magas rangú képviselője is.

Rotterdamban a városháza épületének oldalát virágok, plüssállatkák, Feyenoord-zászlók és Pimet méltató feliratok változtatták zarándokhellyé. A gyászolókat időről időre megtámadják a holland és a nemzetközi sajtó emberei. Sokukról kiderül, nem szavaztak volna a politikus pártjára a szerdai választásokon, mégis eljöttek, hogy elmondják: nem ez a megoldás a politikai különvélemények megfogalmazására. Sok színes bőrű rotterdami polgár is eljött részvétet nyilvánítani, mint egyikük mondta, főként azért, hogy a hollandok lássák: nem minden bevándorló örült a gyilkosság hírének. A holland hetilapok címlapon hozzák az extravagáns politikus portréját. A Revu közli az utolsó interjú szövegét is, amelyben az ötvennégy éves politikus kifejti: szerinte nyolcvanhét éves koráig fog élni…
De lássuk csak, ki is volt a hat golyóval meggyilkolt Pim Fortuyn? Nem nevezhető tipikusan szélsőjobboldalinak, mert nem volt globalizációellenes, retorikájában nyoma sincs az antiszemitizmusnak és nyíltan vállalta homoszexualitását. Nem szerette Le Pent és Haidert, műveltsége és kiváló kommunikációs képességei igazi médiasztárrá avatták a szociológus professzort, aki fényűző lakásában lakájt tartott és személyi sofőrrel vezettette luxusautóit. Fura fintora a sorsnak, hogy a média által nagygyá tett politikust az állami rádió előtt, a hilversumi Média-parkban lőtték agyon. A Pim Fortuyn vezette Élhető Hollandia politikai mondanivalója két szóban összefoglalható: Hollandia megtelt. Le kell zárni hát a határokat a bevándorlók előtt, s az országban levőket minél hamarabb „hollandizálni” kell.
A hófehér koporsóban felravatalozott politikusra több tízezren voltak kíváncsiak, a nagy melegben a kordonok közé szorított tömegből sokan elájultak. Az emberek Pim nevét skandálták, énekeltek és megtapsoltak minden olyan közéleti személyiséget, aki felbukkant a részvétnyilvánítók között. – Lassan mi, hollandok is megkérhetjük a védett állat státust – mondja mellettem egy konszolidált családapa, utalva a merénylet elkövetőjének kilétére. Milyen állatvédő az, aki lelő egy embert? – teszi fel a kérdést magának, s mikor megtudja, hogy honnan jöttem és mi célból, ömleni kezd belőle a szó. – Maguknak könnyű, mondja, hiszen soha nem voltak pakisztáni, szurinami, algériai szomszédaik. Nem az a baj, hogy háromszor annyian laknak a felettünk levő ugyanakkora lakásban, mint mi, s még azt is megértem, hogy nekik máskor vannak az ünnepeik. De az állandó ricsaj, a bűz, az átduhajkodott éjszakák, az agresszív gyerekeik kikészítettek minket. Pimnek igaza volt: aki nem akar beilleszkedni, azt haza kell küldeni.
Délután, a nyugvó napot bámulva egy kávé mellett elgondolkodom azon: mitől Hollandia az, ahol most ülök? A központban lévő, méregdrága luxusszálloda felhőkarcolójának árnyéka elér idáig. A szemben levő vasbódéban Van Basten- frizurás szurinami árulja a majonézes krumplit, mellette török pékség, vele szemben ránézésre pakisztáni család nyitott kis ékszerészműhelyt. Nem messze van vietnami vegyesbolt, görög (?) gyros, s a coffe shopokat is (ahol marihuánás cigarettát kapni legálisan) arabok működtetik. Az úton nyitott autók haladnak lépésben, fekete vezetőik maximumon bömböltetik a rapzenét. A nyelv volna holland? Aligha, a kínai pincér hallhatóan jobban boldogul az angollal. Az állampolgárság? A világ legnagyobb kikötője ontja a papírok nélkül érkező bevándorlók ezreit. A pénz már jóideje nem gulden, hanem euró, az üzletek árui a világ összes országát képviselik.
At your service! – áll a politikus választási plakájain. Az ön szolgálatára! – a portrékra most fekete gyászszalag került. Nem tudni, hogy a gyilkosságnak milyen hatása lesz a szerdai választásokra, ám tény: Hollandia hétfő óta Pim Fortuynről és az Élhető Hollandiáról szól. Bár felmerült, nem halasztják el a választásokat. Ha a gyilkosság okozta hallatlan népszerűségnövekedés voksokba érik, Fortuyn listája megverheti a három nagy párt (kereszténydemokraták, liberálisok és munkáspártiak) bármelyikét.
A harminchárom éves merénylő, könnyen lehet, átrajzolta a liberális Hollandia politikai térképét.