Tollhegyen

Lendvai Ildikó szocialista honanya beszélt újságírók előtt csütörtökön – alultáplált kollégák talán el is hitték a teátrális elemekkel dúsított szózatot. Mit mondott jó Lendvai Ildikó, egyem a párthovatartozását?
Főképpen szamárságokat. Pártlózungokat. Mint megelőzően a régi szép szocialista dagonyában. Idéznék a frakcióvezető asszonytól, tessék elkapni a fogódzókat: „Az Orbán-kormány azért veszítette el a választásokat, mert zsebpénzként kezelte a közpénzt, korrupciógyanús üzletekbe keveredett.” Csókoltatom a vecsési számlagyárost, Ildikó! Ha találkozik vele, adja át forró üdvözletemet.
Nem tudom, miért kell kollektíve hülyének nézni a nemzeti oldalt?
Azt is mondta még Lendvai (Messzelátó) Ildikó, hogy az Orbán-kormány öntapadós kabinetként vonulhat be majd a történelemkönyvekbe, ugyanis azt hitte, oda van ragasztva a bársonyszékhez. (Mindjárt nevetni kezdtünk. Bruhaha.) Nyeregben érzi magát a Medgyessy-ármádia. A miniszterelnök-jelölt csókokat dobál, a pártvezér szankciókkal fenyeget, Lendvai Ildikó meg beszédet intéz a nemzethez. Ugye, itt vagy fölöttünk, Uramatyám? Helyzet van, ne menj messzire!
Lendvai Ildikóék otromba hangon beszélnek egy magyar miniszterelnökről, akinek békeidőben még a táskáját sem vihetnék. (Háború esetén pláne.) Koraszülött házimacska akarja ugrani tanítani az oroszlánt?
Tépjenek sorszámot, Ildikó, az a legbiztosabb.
Valószínűleg jönnek majd a Szekeresek, Suchmanok, Bokrosok, talán Biszku Béla bácsi is kap valami Köztársasági Középkeresztet. Tényleg úgy van, ahogyan a költő mondta: „A kő marad.” (Ildikó talán nem.)
Szabad rablás, síbolás, a közpénzek magánpénzzé mosása – mondja ön, Ildikó. Mit tetszettek csinálni itt ötven év alatt? Könyvtárakat? Templomokat? Jó ízlést? Hitet? Demokráciát?
Meg ne szakadjon a szívünk!