Újság – takaréklángon

Egy napilapja van a vajdasági magyarságnak, s azt sem hagyják élni. Az Újvidéken szerkesztett Magyar Szó ugyanis olyan súlyos anyagi gondokkal küszködik, hogy csodának számít, hogy folyamatosan meg tud jelenni.
A Magyar Szó átvészelte a Milosevics-rezsimet, anyagilag lerongyolódva, de erkölcsileg nem megtörve, győztesen érte meg a fordulatot, s joggal várta el, hogy az új hatalom – a demokratikus – lehetővé teszi majd, hogy rendezhesse helyzetét. Joggal várt támogatást alapítójától, a tartományi képviselőháztól, amelyben már nem Milosevics szocialistái és Seselj radikálisai voltak többségben. Annyit kért: tegyék lehetővé, hogy a Magyar Szó jogi személlyé váljon, legyen önálló számlája, rendelkezhessék jövedelmével és a támogatásokkal, s mentsék ki a gyakorlatilag csődbe jutott Fórum kiadóvállalatból, amely ha összeomlik, maga alá temeti a Magyar Szót is.
A magát demokratikusnak valló új hatalom kinyilvánította szándékát, hogy a lap segítségére siet. A Fórum átszervezését a Vajdasági Magyar Szövetségre (VMSZ) bízta, ám több hónapos erőfeszítések után derült csak ki: az az út, amelyen a VMSZ-es politikusok elindultak, nem vezethetett a rendezéshez. A kiadóház életképtelen részét leválasztották volna a cégről, a többit pedig Magyar Szó néven új közvállalatként jegyezték volna be. Gyakorlatilag átmentették volna a Fórumot – némileg karcsúsított formában –, ám csaknem minden ballasztjával. Mindebbe azonban beleszólt a cég rendezetlen tartozása, a korábbról fennmaradt jogi zűrzavar. Teltek a hónapok, a lap pedig tovább sorvadt. A szerkesztőség már nem tudta fizetni a tiszteletdíjakat, olyan is előfordult, hogy kikapcsolták telefonjait, volt, hogy még benzinre sem futotta a riportúthoz. A rendezésre irányuló erőfeszítés, úgy tűnt, megfeneklett. Kinek felel meg az az állapot, hogy nem is szűnik meg a Magyar Szó, de nem is tudja betölteni szerepét a vajdasági magyarság tájékoztatásában? Volt, aki a VMSZ-t tette felelőssé a helyzetért, s olyan vádak is elhangzottak, hogy a szabadkai székhelyű párt – amely nem egy ízben marasztalta el a Magyar Szót ellenséges magatartással is megvádolva – legszívesebben új napilapot indítana, de azt addig nem teheti meg, amíg van Magyar Szó, tehát nem igazán harcol megmentéséért.
A Magyar Szó szerkesztőségének a türelme is véges. A minap a kollektíva tagjai közül mintegy félszázan – köztük az ügyet pártoló értelmiségiekkel – felvonultak Újvidéken, s a vajdasági parlament előtt petíciójuk szövegét osztogatták a képviselőknek. Az elkeseredett szerkesztőség most sem kér mást: a Magyar Szó státusának rendezését, az évek óta tartó válság megoldását a többre érdemes olvasótábor érdekében is.