Üzenetek géptől gépnek

M2M-mel rövidítenek, Machine to Machine kommunikációnak neveznek minden olyan mobiltelefon-alkalmazást, amelyben nem emberek beszélgetnek egymással, küldözgetnek üzeneteket, hanem gép a gépnek. Könnyű belegondolni, hogy ha népszerűvé, használttá válnak ezek az alkalmazások, akár nagyobb SMS-forgalmat is generálhatnak, mint amit mi emberek valaha is képesek leszünk. Milliónyi olyan gép vesz minket körül, amelynek a használati értéke emelkedik, ha kommunikálni tud. Igaz, már régen kommunikálhatnának vezetékes telefonon is, de digitális mobilon jóval egyszerűbb. Ott vannak például az italkonzervet árusító automaták. Ha telefonon beszólnak a központba, hogy fogytán a készlet, egyrészt rövidebb ideig maradnak áru nélkül — nincs forgalomkiesés —, másrészt gazdaságosabban lehet foglalkoztatni az árufeltöltőket, kisebb költséggel üzemeltetni a gépkocsikat. Kevesebb, jobban tervezett túrával, kevesebb emberrel és gépkocsival kiszolgálható ugyanannyi automata, mint ma. Svédországban már van olyan kereskedelmi cég, amely beszereltetett Ericsson M2M modult az automatáiba, és nemcsak a készlet alakulását, hanem az esetleges hibákat, rongálásokat is jelenteti velük — már az olyanokat, amelyeknél ez lehetséges. Sőt arra is rájöttek, hogy a feltöltöttséget lejjebb lehet vinni az ebben az ágazatban megszokott harminc százaléknál tízre, miáltal az üzemeltetés közelíthető az időre történő szállításhoz. Gyorsabban forog a pénz, kisebb a készlet, nagyobb a lekötött tőkearányos nyereség. A biztonsági ágazatban is jó hasznát veheti az ember egy, a riasztórendszerbe beépített modulnak, amely jelzés esetén azonnal üzeneteket röpít szét a világba, a rendőrségre, a lakónak.
Vagy — erről adott hírt nemrég a Pannon GSM — fel lehet szerelni minden gépjárművet egy mobiltelefonnal, ami azután számtalan szolgáltatásra lehet jó. Az autó pozíciója, földrajzi koordinátái alapján navigálni lehet, egy képernyőn mutatni, hogy a bepötyögött cél felé milyen útvonalon érdemes menni. De ha a telefon jelenti a navigációs rendszert üzemeltető központnak a gépkocsik helyét, akkor még a forgalom alakulása is becsülhető, alkalmas programmal néhány autónak más útvonalat javasolhat a központi számítógép, és ezzel már el is kerülték egy dugó kialakulását.
A Pannon GSM hálózatán működő Cyber-Water Control rendszer medencék vízminőségére és -hőmérsékletére felügyel. A medencében mért értékek a GSM-rendszeren keresztül SMS-ben vagy GPRS adatátvitellel jutnak el a karbantartó központba. A folyamat a másik irányba is működik: a központ ügyeletese vagy számítógépe szükség esetén ugyanígy, a távolból szabályozhatja a víztisztító berendezések beállításait.
A kapcsolat géptől gépig persze lehet vezetékes is, nemcsak rádiós. A villanyóra például már ma is összeköthető lenne az áramszolgáltatóval, és akár naponta le lehetne olvasni a mérőállást. (Arról, hogy ez a fogyasztás korlátozására is használható, nem érdemes beszélni, mert elektromos áramból láthatóan többlet van a világban, a tavalyi kaliforniai áramhiányról is kiderült, hogy azt az Enron generálta, hogy extraprofithoz jusson.) Gép—gép kapcsolat az is, ha valakinek éjjel automatikusan bekapcsol a számítógépe, és az olcsóbb tarifán lehozza a villámleveleket, vagy akár a megjelölt honlapokat is az internetszolgáltatótól. Vagy ha valaki úgy indítja be hétvégi házában a fűtést, hogy küld egy rövid üzenetet a cirkónak.
Hatalmas piac, érthető tehát, hogy az M2M eszközeinek fejlesztése és az alkalmazások ösztönzése minden telefongyár stratégiájának egyik sarkalatos eleme. A telefontársaságoknak sokan kínálnak olyan fejlesztői, futtatói környezeteket, számlázási megoldásokat, melyekkel különféle mobilkereskedelmi szolgáltatásokat lehet kialakítani és működtetni, és az M2M-kapcsolat ezekhez is szükséges. Közülük nyilván az az alkalmasabb, amely képes a GPRS-kapcsolatra is, hiszen azon gyorsabb a kapcsolatfelvétel a végkészülékkel.
A Nokia M2M-platformja például egy átjárószoftverből és a speciális telefonokból áll. Az utóbbiak közé tartozik a Nokia 30 & Nokia 31 GSM Connectivity Terminal, amit úgy alakítottak ki, hogy helytakarékosan beépíthető legyen a gépekbe. Az Ericsson GM32 egy hasonló szerkezet, amelyben minden benne van, ami csak kell a korszerű rádiós kommunikációhoz: a GPS műholdas koordinátamegállapító rendszer vevője, a vonalas és a GPRS adatátvitel szoftvere és egy Bluetooth modul.
A Sony Ericsson is az M2M-alkalmazások elterjesztésének egyik élharcosa a maga drót nélküli kommunikációs moduljaival, melyek alkalmazásával ugrásszerűen javítható egy iroda, egy lakás biztonsága.
Egy társaság, amely Európa-szerte több mint hatvanezer felvonó karbantartója, már beépített Ericsson rádiótelefonos modult a liftekbe. A modullal a felvonó előre beállított időközönként jelenti a saját műszaki állapotát, tehát a karbantartó cég folyamatos információt kaphat arról, hogy működik-e, illetve időben értesül róla, ha valamiért leáll.
Jó példa az M2M-kapcsolat kihasználására a Hungarocamionnál üzemelő i-Fleet rendszer, melyet az aPlus csoporthoz tartozó magyar i-Cell szállított.
Egyes vélemények szerint az M2M-alkalmazások egyik gátja lehet, hogy egyelőre nincs olyan standard, amely meghatározná, hogyan működjön együtt egy akármilyen megfigyelő, mérés-, adatgyűjtő, folyamatirányító terminál a központtal a vezeték nélküli kapcsolatban. Ezért aztán ahány gyártó, annyi egyedi megoldás. Vannak például kicsi, egyetlen lapkába beépített világháló-állomások, de elképzelhető a fordítottja is, amikor a terminálban egy Java programok futtatására képes tallózó van. Attól függ, mire akarják használni. A bevásárlás intézésére a világháló-kiszolgálóval felszerelt hűtőszekrény az alkalmasabb, míg a villanyórát valószínűleg érdemesebb úgy felszerelni, hogy kívülről lehessen rajta programot futtatni.
***
ÉRDEMES VOLT
Érdemes volt az Ericssonnak rávennie a Westelt arra, hogy együtt építsék ki a világ első multimédiaüzenet-küldő rendszerét. A sikeres debütálás eredménye (vagy a jó pályázásé és a jó üzleti ajánlaté), hogy az Ericsson szállít multimédiaüzenet-küldő központokat a Deutsche Telekom mobil leányvállalatának, a T-Mobile Internationalnak is. A feladat nemcsak az egyes országokbeli rendszer kiépítése, hanem a teljes T-Mobile-hálózatbeli integráció is a GSM/GPRS/UMTS hálózatokban. Idén nyáron Németországban, Ausztriában és az Egyesült Királyságban tervezik a bevezetést, majd ezt további országok követik.