Válasz a vizsolyi plébánosnak

A Magyar Nemzet május 10-i számában megjelent A gyűlöletmagvak táptalajra hullottak című írásra szeretnék reagálni a megvádolt jogán. Nincs táptalaj a gyűlöletmagvaknak! Én a göncruszkai Kazinczy Ferenc Általános Iskola és Napközi Otthonos Óvoda igazgatója vagyok, születésemtől fogva vizsolyi lakos. Iskolánk az ország északkeleti részén fekszik, közel a szlovák határhoz. Intézményünkbe 66 iskoláskorú tanuló jár. Iskolánk egyik fő jellemzője a családias hangulat és az őszinteség. Ezért is lepett meg a főtisztelendő Polgári Ferenc plébános úr által írott levél. A teljességhez hozzá tartozik, hogy folyamatosan kapcsolatban állok az atyával, mivel, mint világi lelkipásztori kisegítő, igyekszem segíteni munkáját. Érthetetlen számomra, hogy a cikk megjelenéséig ezt az esetet még csak nem is említette és ez által az újságból kellett értesülnöm ezekről a rágalmakról.
A tantestület egyetlen férfitagja vagyok, fizikát és testnevelést tanítok. A történelem tantárgyat ebből következően nő tanítja, aki helyi lakos és a maga 26 éves, helyben ledolgozott munkaviszonyával tantestületünk legrégebbi tagja. A vád tehát, hogy történelemórán Kende Péter könyvéből tartunk felolvasást, nem igaz. A Kende-féle könyvet nem olvastam és nem is vagyok rá kíváncsi. Tantestületünk jelen felállásban tíz éve működik együtt. Ez alatt az idő alatt volt alkalmunk meg- és kiismerni egymást. Ennek tudatában jelentem ki, hogy a tantestület egy tagja sem viszi be a napi, illetve a közelmúlt politikáját a gyerekek közé. Természetesen beszéltem a cikkben szereplő nyolcadikos lányokkal – a valóságban az atya által említett időpontban hetedikesek is voltak ott –, akik megdöbbenve olvasták az újságban a nekik tulajdonított mondatokat. A tanulók egybehangzó elmondása szerint sem történelemórán sem más tanórákon nem találkoztak a Kende-féle könyvvel, de még csak nem is beszélgettek róla. Természetesen elítélek mindenféle agresszív megnyilvánulást, különösen, ha az életellenes megnyilvánulás.
Sztankai Szabolcs Göncruszka