Végső búcsú Simon Tibortól

Szurkolók, barátok, tisztelők gyülekeztek tegnap a Farkasréti temetőben, hogy elkísérjék utolsó útjára Simon Tibort, a Sopron labdarúgócsapatának egykori vezetőedzőjét, a Fradi szeretett játékosát. Sok az ismert arc: művészek, politikusok, sporttársak jöttek el, hogy leróják kegyeletüket. A gyászolók újabb és újabb csoportjai érkeztek. Csak jöttek megállíthatatlanul, de minél többen lettek, annál nagyobb lett a csönd. Végeláthatatlan, sokezres tömeg sorakozott fel némán a ravatalt körbevevő kordon mögött a gyásszertarás kezdetére. Simon Tibor koporsója előtt koszorúk, csokrok százai borították a földet.
Elsőként a Fradi krónikása, Nagy Béla vett búcsút a csapat 16-szoros válogatott játékosától, a soproni klub nevében Klement Tibor, a labdarúgó-szövetség részéről pedig Bognár György. A szónokok felidézték Simon Tibor ragyogó sportpályafutásának állomásait, az értelmetlen, tragikus halála utáni döbbenetet, amely egy országot taglózott le.
László atya a ravatalnál Káin és Ábel történetére emlékeztetett: Ábelre, aki – miként Simon Tibor – áldozattá vált, megölte őt testvére. Minden áldozattá valt ember Ábel, aki pedig Jézus Krisztus szimbóluma – mondta, s hozzátette: Isten kezében az igazságszolgáltatás, aki Káin megjelölésével megálljt kiáltott a vérboszszúnak.
A tömeg nem hallhatta a búcsúbeszédeket, a türelmes-néma sorfal előtt érkezett Simon Tibor földi útjának utolsó állomásához. A legendás sportember emléke előtt lerótta kegyeletét többek között Egervári Sándor és Lengyel Ferenc Dunaújvárosból, a Vasastól az egykori játékostárs, Hrutka János, idősebb Albert Flórián, az olimpiai bajnok Szűcs Lajos, Nyilasi Tibor és Kiprich József. A szertartáson részt vett Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter és Bozóky Imre, az MLSZ elnöke is.
Simon Tibor emléke előtt az egybegyűltek a Himnusz és a Szózat hangjaival tisztelegtek: egy egész ország vett végső búcsút a pótolhatatlan sporttehetségtől. A gyászoló tömeg virághegyet emelt a sírhanton. Simon Tibor sírjához órákig áradtak az emberek, sokan a temetés után a brutális gyilkosság színhelyén, a Lövőház utcában gyülekeztek, hogy gyertyagyújtással, virrasztással vegyenek búcsút a meggyilkolt sportembertől.
*
Az ügyészség szerint négyen verték meg Simon Tibort április 21-én hajnalban Budapesten, a II. kerületben, a Lövőház utcai Cafe Allure nevű szórakozóhelyen. A diszkóban engedély nélkül foglalkoztatott portaszolgálatosok vigyázták a rendet. Közülük ketten is a Készenléti Rendőrség kommandósaként szolgáltak. Nemrégiben mindkettőjüket menesztették a testülettől. Az ügyészség szerint a bántalmazásban az egyik volt kommandós, H. János is részt vett. Egy másik gyanúsított, O. Roland szervezte a portaszolgálatot, akinek beosztottja volt a negyedikként meggyanúsított fiatalember is. A harmadik elkövetőként azonosított G. Jánost a fél ország kereste, s amikor már a sajtóban is megjelent az arcképe, föladta magát. Az ügyészek gyanúja szerint ő az, aki a végzetes ütést mérte a Sopron vezetőedzőjére.
A tragikus éjszakán az eddigi adatok szerint Simon Tibor harmadmagával szórakozott a diszkóban, pezsgőt locsoltak a padlóra, s több vendégre is. Később Simon összeszólalkozott egy arab társasággal, amelynek idősebb tagját lefejelte, majd tömegverekedés kezdődött. A biztonsági emberek ekkor megpróbáltak rendet tenni, ám csak annyi futotta erejükből, hogy kiszorították a verekedőket az utcára. Simon, látva az egyre növekvő túlerőt, menekülni kezdett a Lövőház utcában, a Mammut főbejárata felé, nyomában – az eddigi adatok szerint – négy erős emberrel. Simon, miután kiadós verést kapott, elnézést kért, fölült, ám az ügyészek szerint G. János még egyet az arcába csapott, amitől úgy beverte a fejét, hogy szétnyílt a koponyája. A János-kórház orvosai két és fél napig küzdöttek életéért, ám április 23-án éjszaka belehalt sérüléseibe.