Zsanérpárt?

Elveszítettük a választást, pedig nem kellett volna. Hogy miért, azt higgadtan és józanul kell elemezni, amikor eljön az ideje. A következő választást viszont megnyerjük. Azért is – másért is – nyerünk, mert nagyon magasan lobogtak a Kossuth téri zászlók. Csak mindenkit a zászlók alá kell szólítani, aki oda való. És nem kilökdösni. Akár eredendően e zászlók alá születtek, akár később érkeztek.
Ezért nem szeretem, és veszélyesnek tartom Lovas István április 29-i írását. Mert goromba, alaptalan és igaztalan. Azért sem, mert ebben nagy rutint szerzett balliberális kollégái módszereit követi. Úriember pedig ilyet nem tesz. Nem állít, csak sejtet, úgy bírál, hogy valószínűsít, mégpedig „…a józan képzelet tartományain belül”. Csakhogy ez saját képzelete, amelynek józansága – legalább ebben az esetben – ugyancsak kétséges.
Ne kelljen már századszor ismételni: az MDF nem tud, nem akar és nem képes a baloldal pártjaival szövetséget kötni. Az a gyanúm, hogy ezt azok is tudják – értendő ez Lovasra is –, akik lejáratási, büntetési, de mindenképpen ártó szándékkal időnként felvetik. (Ahogy azt az abszurditást is, hogy a Fidesz nagykoalíciót tervez…)
Lovas István kiemelkedően hatásos újságíró. Harci dühe és írásbeli remeklései méltán tették ismertté nevét. Most azonban önmérsékletre kellene intenie magát. A jobboldalt ugyanis nem belső harcokra kell buzdítani, hanem összefogásra, egységre, lojalitásra.
Lovas írásában a részletek érdektelenek. A tendenciózus jelzések átlátszóak. A „volt MDF-esek” kitétele azért árulkodó, mert vannak közéletünkben máshol tanyázó volt fideszesek, kisgazdák, kereszténydemokraták, szabad demokraták és szocialisták is. Akik pedig a jobboldali erőteret gyengítették, azok viaskodhatnak önnön lelkiismeretükkel – már ha van.
Dávid Ibolyát utolérte minden jelentősebb mérsékelt jobboldali politikus sorsa – lőnek rá balról és jobbról is. Mentalitásbeli korlátainkra ez tizenkét éve jellemző. Dávid és Orbán a választás estéjén gratulált a győztesnek. Mert így illik a csalódások közepette is. Amikor egy vezető politikus mélyebb ismeretek birtokában és megfelelő előrelátással kimondja véleményét, csak e hivatás belső törvényeinek engedelmeskedik. Korunk radikálisai alaptalan illúziók keltésével a kijózanodás állapotát teszi még keserűbbé. Mert nem szabadna a közjogi alapintézménynek számító – és nemrégen még felelőtlenül jobboldalinak minősített – Országos Választási Bizottság tekintélyét rombolni és a szavazatszedő bizottságok áldozatos munkát végző jobboldali küldötteit szellemileg leminősíteni.
Szokták mondani, hogy „konzervatív oldal” vagy „konzervatív újságírás” stb. Bár lenne, vagy jelentősebb lenne! Akkor szélesebb körben érvényesülhetne e nemes gondolat, mármint a gyakorlatias bölcsesség és a jó ízlés törvényei szerint.