Kisajátítás

Hol az etika, a jó ízlés, az európaiság határa a választási kampányban? – kérdezték a Közép-európai Egyetemen konferenciázó etikusok, jó ízlésűek és européerek. A rendezők, az előadók, a résztvevők listáját látva nem lehet kétséges a válasz: a liberálisok és a baloldaliak a határon innen vannak, a jobboldaliak meg a határon túl. Egyszerű ez, akár az egyszeregy, a liberális otrombaság nem más, mint jópofaság, a balos tahóság tulajdonképpen pragmatizmus, míg a jobboldalon az elegancia is kirekesztés. Sok tudós fő hajolt össze a tanácskozáson, ennek megfelelően rengeteg hülyeség hangzott el, ám azok tömegéből csak egyet emelünk ki, mert nem akarjuk túlzottan halmozni az élvezeteket. Az egyik előadó – tárgyunk szempontjából érdektelen, melyik – elmondta: a Fidesz – Magyar Polgári Párt, meg úgy egyáltalán a jobboldal, kisajátított szimbólumokat és fogalmakat, amely cselekmény egy demokráciában csúnya dolog. Ez a kisajátítási vád olyan mélyhűtött marhaság, amelyet a baloldaliak állandóan elővesznek és felmelegítenek, amikor fagyos a politikai légkör. Polgári, nemzeti, keresztény – ezeket bitorolta el a Fidesz, amennyiben hihetünk a túloldal sirámainak. Való igaz, a kormányzó pártok és szövetségeseik ezen értékekkel határozták meg magukat. De ez a legkevésbé sem jelentette azt, hogy liberálisok, balosok ne tarthatták volna magukat polgárnak, nemzeti érzelműnek, kereszténynek. Egyetlen fideszes sem tiltakozott, sikoltozott, hisztériázott, ha példának okáért egy SZDSZ-es polgárnak, egy szocialista kereszténynek hirdette saját személyét, netán egész pártját. Sőt, annak ellenére, hogy a jobboldal rátelepedett a „nemzeti” fogalmára, az MSZP olyan piros-fehér-zöldségekkel kampányolt, hogy a szemünk káprázott bele. A jobboldal azt is szó nélkül, szinte elbűvölve bámulta, ahogy sorra születtek a lumpen polgári meg az ateista keresztény gittegyletek, soha nem háborgott senki. Az eszmék, a fogalmak kint vannak a szabad piacon, mindenki kedve szerint kalmárkodhat azokkal, kisajátításról szó nincsen. Ám a balliberálisok legnagyobb lelki gyötrelmeit a kokárda okozta. Szerintük a Fidesz és hívei antidemokratikusan használták a nemzetiszínű szalagot, mert sokakat kirekesztettek. Mit mondhatunk erre? Egy hangsúlyosan nemzeti elkötelezettségű mozgalom nem választhatja jelképének a félholdat vagy az Anjou-liliomot. A magyar trikolórt választja, nem azért, mert kirekesztő szándékai vannak, hanem azért, mert magyar. Ugyanakkor senkinek nem tették kötelezővé és nem tiltották meg a kokárda viselését. Még Kovács László is magára tűzhette, látványosan provokatív céllal, s tettét nem követte semmiféle felzúdulás. Hordhatott kokárdát boldog-boldogtalan.
Ám ha a kisajátításnál tartunk: nem a Fidesz akart pert indítani a „Magyarország mindannyiunké” szlogen használata miatt. Nem a Fidesz akarta bíróságon bejegyeztetni a „Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok!” köszöntést azon céllal, hogy a politikai ellenfelek ne használhassák. S nem a Fidesz, nem a jobboldal sajátította ki a szociáldemokráciát tokkal-vonóval, bírósági ítéletekkel megerősítve.
Tisztelt társadalomtudósaink arról konferenciázhatnának, hogy miként sajátították ki a társadalomtudomány egyes diszciplínáit, hogyan rekesztik ki a jobboldali történészeket, szociológusokat, politológusokat.