A vénséges vén Déli vasúti összekötő híd

A XIX. század második felében merült fel egy olyan Duna-híd megépítésének az igénye, amely a vonatközlekedésben is kapcsolatot teremt a két országrész között. A vénséges vén Déli vasúti összekötő híd az ország legnagyobb, évente hetvenmillió tonnás tranzitforgalmat lebonyolító hídja. A MÁV szakemberei szerint nem halogatható tovább a felújítása. Az Északi vasúti összekötő híd rekonstrukciója után, akár már jövőre hozzá kell kezdeni a munkálatokhoz és a harmadik vágány kiépítéséhez.

Egy 1872-es törvény előírta a Duna két oldalán lévő vasúthálózatok, azaz Újbuda–Kelenföld és Kőbánya felső közötti vasútvonal híddal való összekapcsolását. A Vasút-építészeti Igazgatóság a francia Filleul-Brohy cég ajánlatát fogadta el, amely hozzá is kezdett a híd építéséhez. A rácsos szerkezetű híd két vágánnyal épült, mindkét oldalán gyalogjárdával. A híd a pesti oldalon háromszor 15,4 méteres parti nyílással indul, a mederhíd négyszer 98,5 méter nyílású, a budai oldal parti nyílásai pedig kétszer 15,4 méteresek. A híd teljes hossza 471 méter. A francia cég a hidat 1877. október 23-án adta át a forgalomnak.
Az 1910-es évek elejére szerkezete egyre kevésbé felelt meg a növekvő igényeknek, ezért az északra lévő pilléreken új híd építésébe kezdtek. A MÁV tervezőmérnökei, Kölber Ernő és Thoma Frigyes egy statikailag határozatlan, rácsos szerkezetre mintaszerű példát mutattak: a főtartók alakja, a pálya fölé érő kétöves rácsozás újszerűen hatott. Az építést 1911-ben kezdte meg a MÁV Gépgyár, s az első vonat 1913. november 26-án haladt át az új hídon. A régi híd bontásának munkálatait azonnal megkezdték, de csak 1924-ben fejezték be.
A második világháború idején kétszer is légitámadások rongálták meg, majd a visszavonuló német csapatok 1944. december 31-én felrobbantották. A szovjet hadsereg a híd mellett, a régi pilléreken egyvágányú szükséghidat építtetett, ezt 1945. március 23-án adták át a forgalomnak. A pillérek helyreállítását 1945 szeptemberében kezdték meg. Az új híd tervezési munkáit Korányi Imre vezette. A híd teljes beállványozás helyett szabad szereléssel épült Kováts Alajos elgondolásai szerint, olyanformán, hogy a középső mederpillértől jobbra és balra 28,7 méter hosszban rendes faállvány készült. A szerelés mindkét oldalon egyformán konzolszerűen folyt daruk segítségével. Ez az eljárás lényeges szerelési idő- és famegtakarítást eredményezett. Mindössze 87 napig tartott a MÁVAG által végzett munka, a napi teljesítmény 28,5 tonna volt, ami abban az időben rekordnak számított. Az északi vágány hídját 1948. szeptember 6-án, a délit 1950. június 22-én adták át a forgalomnak.
Az eltelt több mint ötven év alatt a híd igencsak elöregedett. A MÁV Rt. előbb az északi összekötő híd újjáépítését tervezi. Ha mindkét átkelőt egyszerre újítanák fel, megbénulna az ország tranzitforgalma. Az északival szemben a déli előnyösebb helyzetben van, mert a Lágymányosi híd építésekor előrelátóan jártak el, pilléreket alakítottak ki, s a közművezetékek sem terhelik a hidat. Az elsődleges becslések szerint mai árakon hatmilliárd forintba kerülne a felújítás, amelyhez az északi híd rekonstrukciója után azonnal hozzá kell fogni.