Médiaegyensúly 8. – Kuncze Gábor

(Lectori salutem. Szégyen. Petőfi Sándornak újra le kell foglalnia a nyomdát. És Csengey Dénesnek a televíziót. Hazánkban egyetlen televízió egyetlen műsora mutatta meg, mi történt 2002. július 4-én Budapesten. A véres csütörtökön. A baloldali gondolkodók – mielőtt e tárgyban egyetlen szót leírnának – nézzék meg az m1 jelű televízió A hét című műsorát. Kockáról kockára. A múltba néző összeállításokat is. Köszönet a képekért. Az álbaloldali politikusok is tanulmányozzák e képeket. És szembesüljenek hasznavehetetlen nyilatkozataikkal. Melyek illő zeneszóra sorjáznak a képeken. A baloldali gondolkodók és az álbaloldali politikusok is saját médiaterrorjuk áldozatai. Nem tudják, mi történik ebben az országban. E törpe minoritásnak csak egy része áldozat. Más része a médiaterror alkatrésze, kifundálója és megvalósítója. Ez utóbbiak menthetetlenek. Egy Tamás Pál nevű szociológus az adásban e képek láttán úgy énekelt, mint egy csaló csalogány. Tiszteletünk, Tamás úr. A menthetetlen terroristák elsöprése fölösleges. Az ilyen bizantinus hatalom magában a szerájban omlik össze. Amint a Patkány, valamint a Jancsi és Juliska fedőnevű hálózati személyek jelentkeznek. Jobb, ha megszólalnak. Úgy kisebb a szégyen. Aztán ne gyilkolásszák egymást. Hanem menjenek Isten hírével. Ám e csaló nagyzenekarban lehetnek jó emberek. Meg félrevezetett emberek. Egy Kuncze Gábor nevű gordonkás mostanában másként húzza a szólamot. Ezért hosszabb írást érdemel. Javát s a haza üdvét óhajtva.)