Bűnbakok és nyertesek

Aligha volt eddig példa arra Európában, hogy a kormány aktív közreműködésével nyilvános lejáratókampányt folytassanak a hazai tulajdonú és az elmúlt négy évben megerősödött útépítő cégek ellen, ezt követően pedig olyan közbeszerzési pályázatot írjanak ki, ahol – mint fővállalkozók – már kezdetkor esélytelenek. Az állam százszázalékos tulajdonában levő Nemzeti Autópálya (NA) Rt. ugyanis olyan formán alkotta meg a pályázatot, hogy a feladatra egyébként alkalmas cégek be sem adhatják ajánlataikat. Nem vigaszként, de még a Horn-kormány idején is finomabb módszerekkel semlegesítették a fővállalkozóként próbálkozó magyar cégeket: akkor az első fordulóban lehetőséget kaptak, ám valamilyen csoda folytán a kormány bizalmát élvező, a hazai gazdasági életben egyeduralkodó, rendkívül erős külföldi háttérrel rendelkező nagyvállalatok játszi könynyedséggel szorították ki őket. Abban az időben is színjáték volt a közbeszerzés, ám a körülmények sokat változtak, a cél érdekében a módszereken is változtatni kellett.
A kampány alatt a kormányra készülő ellenzéki erők, köztük az akkor még miniszterelnök-jelölt Medgyessy Péter, 800 kilométer új gyorsforgalmi utat ígért négy év leforgása alatt az országnak, ami nagyon szépen hangzott, ám sajnos ez az ország még legalább annyi ideig nem lesz olyan anyagi helyzetben, hogy ezt bármelyik kormány valóra válthatná. A választásokat megelőzően kósza hírek keringtek – bár ezt elsöprő vehemenciával cáfolták az illetékesek –, hogy az 1994–1998 közötti időszak nagy útépítői ismét szeretnének helyzetbe kerülni, és ennek az igényüknek megfelelő módon érvényt szereztek.
A puding próbája az evés, kormányra kerüléskor pedig már nem lehetett szépen hangzó ígéretekkel hazárdírozni, mert azt keményen számon lehet kérni. Először az előző kormány bűneiről, hibás döntéseiről kellett meggyőzni a választókat. Bűnbaknak megtették a Vegyépszer Rt.-t, mint az egyik és legnagyobb céget, aki részese volt a fejlesztéseknek. Politikai színjátékként előhozták az addig elútált meghívásos autópálya-tendert. Egyrészt ezzel demonstrálva, hogy a kormány elkötelezett a mihamarabbi fejlesztések terén, másrészt ország-világnak be kívánták mutatni: az NA Rt. olyan cégeknek is megbízást tud adni, amelyek „nem pazarolják az adófizetők pénzét, jóval olcsóbban építenek mint a Vegyépszer”.
Nagy bajban vannak az NA Rt. és tulajdonosai: a kormányt autópálya-program helyett a 100 és a 200 napos program, és annak propagálása köti le, amelyre eddig közel százmillió forintot költöttek el elsősorban a hozzájuk közel álló szocialista vagy baloldali médiumokban.
Mindezek ellenére a Vegyépszer és a fővállalkozóvá érett magyar tulajdonú vállalatok most már erősnek és esélyesnek mutatkoznának egy tisztességes tenderen. Erre azonban ebben a választási ciklusban nem kerülhet sor.
A beruházó ugyanis – tudván azt, hogy a megépült, illetve felújított 180 kilométernyi autópályát csak novemberben adja át a magyar cégekből álló konzorcium – olyan feltételeket alakított ki, hogy fővállalkozóként csak két külföldi cég felelhetett meg: az egyik német–osztrák, a másik francia tulajdonú, amelyek már jól ismert szereplők. A Horn-kormány idején szó szerint uralták a piacot. Most pedig, a drága kampány után a kormánypártok kiegyenlítik feléjük a számlát.
Jelen pillanatban a magyar cégek, hosszú távon az adófizetők kárára.