Dupla skandináv frissítő

A Volvo ráncfelvarrásra küldte középkategóriás modelljeit, az S40 limuzint és a V40 kombit. A hétéves ikrek nem csak külsejüket tekintve közeledtek nagyobb és előkelőbb márkatársaikhoz: javult eddig is kimagasló biztonsági felszereltségük, valamint a motorok fogyasztását is lejjebb szorították.

Bár 1995-ben mutatták be őket, a „kis” Volvók vonalvezetése a mai napig frissnek és divatosnak hat. Éppen ezért az esztétikai módosításokat valóban csak a legszükségesebbekre korlátozta a gyár. A 40-es sorozat megkapta a nagy testvérekről már ismert fekete hűtőmaszkot, amelynek négyzetrácsos mintázata sportosabb, komolyabb megjelenést kölcsönöz az autónak. Hasonló hatást érnek el a fényezéssel azonos színű betétek, amelyek felárért az autó oldalát, illetve a lökhárítókat díszítik. A fényszórókat fekete keretbe helyezték, a csomagtartó ajtaját pedig ezentúl krómozott kilincs nyitja.
Az utastérben már több dolga akadt a formatervezői csapatnak. Az eddigi, három órából álló műszerfalat a nagy testvérekéhez hasonló, jól leolvasható négyes fogat váltotta fel. Ugyancsak lecserélték az eddig használatos kormánykereket, mostantól az S60-as stílusát követő háromküllős, remek fogású sportkormánnyal irányítható az autó. Végezetül, hogy teljes legyen az átalakulás, mindkét karosszériaváltozatban átdolgozták az ülések háttámláját – ehhez ismét csak a gyár nagyobb modelljei álltak modellt, így az S40 és a V40 immár jó eséllyel pályázhat a kategória legkényelmesebb autója címre.
A vásárlók többsége nyilván ennyi fejlesztéssel is elégedett lenne, a svédek azonban a műszaki részleget is munkára fogták a modellpáros frissítése során. Javítottak a fékbetétek korrózióvédelmén. Optimizálták a motorvezérlő elektronikát, így a négyhengeres aggregátok többségénél sikerült leszorítani a fogyasztást. Az alacsony turbónyomással üzemelő, 165 lóerős, kétliteres motor például az új szoftvernek köszönhetően száz kilométeren átlagosan szűk fél literrel kevesebb, azaz 7,9 liter ólommentest igényel.
Nem lenne Volvo a Volvo, ha a munkálatokból kihagyták volna a passzív biztonságot. Elsősorban a modell oldalvédelmét erősítették meg. A függönylégzsákokat úgy dolgozták át, hogy még jobb védelmet nyújtsanak, ha az autó oldala merev, keskeny tárgynak – például egy lámpaoszlopnak – csapódik. Minden irányban megnövelték a függöny légcelláit, valamint a nyitás mélységét, így a rendszer az átlagosnál alacsonyabb utasok fejét is kielégítő módon óvja. Szintén módosították a kioldó elektronikát, ezáltal mindössze 30 milliszekundum telik el az ütközéstől a függönylégzsákok teljes felfúvódásáig. Ennyi újdonság mellett szinte említésre sem méltó, hogy a modell központi zárvezérlését is lecserélték. A legújabb divatnak megfelelően bicskaként behajtható tollú kulcs fejébe pánikgombot építettek, amivel a távolból működésbe hozható a riasztó. Ezt akár jelzés értékűnek is tekinthetjük, hiszen a lassan aktuálissá váló modellváltás előtt kívül-belül ismét modernné varázsolt Volvo iránt nyilván az autótolvajok is fokozott érdeklődést mutatnak.