Főszereplő válhat az eddigi statisztából

A Mazda MPV több mint egy évtizede van jelen az egyterűek kategóriájában, de igazi áttörést sem az eredeti, túlontúl japános hangvételű autónak, sem a három évvel ezelőtt bemutatott változatnak nem sikerült elérnie. A 2002-re alaposan átdolgozott modellel azonban végre a Mazdának is teremhet babér a teljes méretű buszlimuzinok osztályában.

A márka újdonsült arculatához igazított megjelenés tűnik fel elsőként. Az átrajzolt lámpatestek, az új lökhárítók, a tetszetős felnik, a markáns, ötszögletű hűtőrács és a hangsúlyos embléma agilis külsőt kölcsönöz az autónak, feledtetve 4,77 méteres hosszát és másfél tonnát meghaladó tömegét.
Arról, hogy a mozgékonyság ne csak látszat maradjon, megerősített karosszéria és futómű gondoskodik. Finomítottak az első lengéscsillapító hangolásán, és új, L alakú csavarrugókat építettek be. Mindez persze nem sokat érne dinamikus hajtómű nélkül, ezért az új modellévben az MPV kínálata egy régi tartozást törlesztve modern dízelmotorral bővült.
A kétliteres, közös nyomócsöves hajtómű kategóriája élvonalába tartozik. A változó geometriájú turbófeltöltő 136 lóerőt, és ami ennél is fontosabb, 310 Nm nyomatékot présel ki a négy hengerből. Kulturált működéséről rendkívül magas nyomású elő- és utóbefecskendezés, a tiszta üzemről pedig speciális, irányított örvénylést keltő dugattyútető (EVVC rendszer) gondoskodik. A súlyos óriást meglepő dinamikával mozgató kétliteres mindemellett takarékos is, szabvány szerinti átlagfogyasztása 7,1 liter száz kilométeren.
Aki minden nyilvánvaló erényük ellenére sem kedveli a dízelmotorokat, a 2,3 literes benzinesben találhatja meg számítását. Az előző MPV kétliteres motorját felváltó, teljes mértékben Mazda-fejlesztésű újdonság műszakilag igényes darab. A változó hosszúságú szívócsöveknek köszönhetően magas nyomatékát a modern dízelekhez hasonlóan széles fordulatszám-tartományban adja le, miközben a könnyűfém komponensek csökkentik a blokk tömegét, valamint a rezonanciát. Az MPV motorpalettájának harmadik tagja, a nyomatékos 3.0 V6 Európában nem kapható.
A buszlimuzinoknál döntő fontosságú utastér is átalakult. Az emelt csípőpontú első ülések háttámlájára akasztófüllel kombinált kapaszkodókat szereltek, és átdolgozták a hatalmas oldalsó tolóajtók nyitó- és reteszelőszerkezetét. Az MPV nevéhez méltóan (a betűszó a Multi Purpose Vehicle, azaz sokcélú jármű kifejezést takarja) továbbra is kategóriája leghoszszabb belső terét kínálja, választhatóan öt, hat vagy hét üléssel. A könnyen kiemelhető, gazdagon párnázott plüssüléseket eltávolítva több mint 2,5 köbméteres raktér keletkezik, ennek kihasználását hat rögzítőfül javítja.
A jellegzetesen mazdás műszerfalon visszaköszön a hűtőrács ötszögletű motívuma. A magasra emelt középkonzol meghatározó eleme a már megszokott, modulárisan bővíthető audioberendezés, alatta pohártartók és hűthető rekesz található. Bár forradalminak nem nevezhető, kielégítően gazdag az MPV szériafelszerelése. Alapáron légkondicionáló, négy légzsák (jobb felől automatikus utasfelismerő rendszerrel), ABS, alufelni és számos kényelmi elektronika jár minden modellhez. A magasabb szintet képviselő TE kiépítésben ehhez olyan extrák társulnak, mint a fedélzeti számítógép, a hátsó klímavezérlés vagy a bőrkormány, a kizárólag ezen a felszereltségi szinten kapható, nyolcmillió forintért kínált benzines modellt pedig kipörgésgátlóval is ellátták.