Ma tartják a legnagyobb tüntetést Johannesburgban

Az elmúlt napokban egymást érték a tiltakozó megmozdulások Johannesburgban, ám mára várható a legnagyobb globalizáció-ellenes tüntetés a dél-afrikai városban. „Ez a tanácskozás nem az anarchia csúcstalálkozója”, fakadt ki a vendéglátó ország külügyminisztere, amikor értesült a tervről. Nkosazana Dlamini-Zuma szavait figyelmeztetésnek is szánta: ha a demonstrálók nem tartják be a Dél-afrikai Köztársaság törvényes előírásait, úgy a kivezényelt, mintegy tízezer fős rendőri és katonai erők kemény fellépésére számíthatnak.

Már a Föld-csúcs kezdete óta foglalkoztatja a megfigyelőket a kérdés, hogy megismétlőd-het-e Johannesburgban az, ami a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) seattle-i és a G8 csoport genovai tanácskozásán történt? Az ENSZ világértekezletének színhelyére, ahogy korábban az említett városokba is, civil szervezetek, globalizációellenes és környezetvédő mozgalmak sokasága küldte el képviselőit, akik nem tétlenkednek. Hol a privatizáció, hol az atomenergia, hol pedig a globalizáció ellen tiltakoznak. Az elmúlt napokban körülvették a Dél-afrikai Köztársaság atomerőművét, s Mike Townsley, a Greenpeace aktivistája így indokolta a fellépést: „Ez Afrika első és egyetlen ilyen létesítménye, s ennek kell lenni az utolsónak is, mert terrorista, környezetszenynyező és gazdaságromboló veszélyt testesít meg egyszerre”. Máskor a demonstrálók kilencezer zacskó kristálycukorral szórták be Afrika térképét, így tiltakoztak amiatt, hogy – mint fogalmaztak – az Európai Unióból érkező, támogatott export kiszorítja a piacról a fekete kontinens termelőit. S nem csak Johannesburgban, hanem máshol is voltak-vannak tiltakozó akciók. Norvégiában például közmegvetés tárgya lett egy McDonald’s étteremlánc, mert cinikus módon Afrikáról nevezte el új hamburgerét, amit a Föld-csúcs idejére vezetett be. Hollandiában „Biciklit Afrikának” jelszóval új mozgalmat indított útjára Pascal van den Noort, abban bízva, hogy a használt kerékpárok eladásából nyert pénzzel legalább néhány ember sorsát jobbra fordíthatják.
Eleinte sokkolták a Föld-csúcshoz hasonló tanácskozások szervezőit és résztvevőit az ilyen megmozdulások. Ezek gyökerei a kilencvenes évek második felére nyúlnak vissza, és lényegében azzal függnek össze, hogy néhány esztendővel a kommunizmus összeomlása után komoly kételyek merültek fel a kapitalizmussal kapcsolatban. A különböző mozgalmakat, csoportokat a szakértők szerint zömében ultraliberális, globalizációellenes indulatok vezérlik. Távolról sem akarják ugyanakkor a kapitalizmust lerombolni, legfeljebb megfékezni és kordában tartani szeretnék; némi korrekcióval elfogadják, mint gazdasági logikát, de elutasítják, mint civilizációs rendszert. Az Amnesty International például 2001-től tűzte zászlajára a politikai jogfosztás elleni harc mellé a gazdasági és a társadalmi jogfosztás elleni küzdelmet.
Ebben az újdonsült világméretű lázadás jellemző alakja egy francia juhtenyésztő, aki akaratlanul lett az antiglobalista mozgalom hőse. A 47 éves José Bové, aki egyes vélemények szerint ma már a francia baloldal balszélén áll, 560 juh és egy Mozart névre hallgató kutya gazdájaként álmában sem tört ilyen babérokra. Csak bedühödött és darabjaira szedett szét lakóhelyén egy épülő McDonald’s éttermet, mert az amerikaiak magas vámot vetettek ki a sajtok sajtjára, a francia rokfortra. Innentől pedig megállíthatatlanul haladt előre az antiglobalizációs ranglétrán, s ő lett a világon az első aktivista, aki hivatalos, nemzetközi érvényű okmányokkal ellátott tüntetőként mehetett Seattle-be. Még könyvet is írt „A világ nem eladó” címmel. Ebben Francois Dufour szerzőtársával közösen azt fejtegetik, hogy az áru önmagában az emberi viszonyoknak csak igen szűk területét fejezi ki, viszont mindent kizár, ami a tehetség, szembeszállás, az érzelmek, a hiedelmek és a kultúra körébe tartozik. Bovéban – hiába dobban magasrendű elvekért a szív és lelkendez a lélek – a fundamentalista, igazságbirtokosi konokság a legzavaróbb mozzanat, írja róla egyik kritikusa.
Alighanem még Bové is beleszédül abba a példátlan felhívásba, amelyet a Greenpeace és több nagy nemzetközi monopólium – így többek között a BP, a Chevron Texaco, a DuPont, a Honda és a Michelin – képviselői közösen adtak ki Johannesburgban a kiotói klímakonferencián elfogadott jegyzőkönyv törvényerőre emelése érdekében. A felhívás a megfigyelők szerint áttörést hozhat az antiglobalista világmozgalomban. Aláírói azért tették félre a más kérdésekben fennálló nézetkülönbségeiket, mert közös a véleményük, hogy múlhatatlanul szükség van az üvegházhatást előidéző gázok kibocsátásának csökkentésére.