A barátság ára

Egy évvel ezelőtt Oroszország az elsők között sorakozott fel a terrorizmus elleni nemzetközi koalícióhoz, az Irak ellen készülő akcióval kapcsolatban talán a leglátványosabban hangoztatja fenntartásait. Washington értetlenkedve fogadta a hírt, hogy Moszkva öszszesen 40 milliárd dollár értékű gazdasági és kereskedelmi megállapodáscsomagot készül aláírni Bagdaddal, de fejcsóválva szemléli Oroszország feltűnően javuló kapcsolatait a „gonosz tengelyének” másik két országával, Iránnal és Észak-Koreával is. Mit jelent mindez? – teszik fel többen is a kérdést. Törés következhet be Amerika és Oroszország gyors közeledésében, esetleg megtorpanhat a Kreml nyugati nyitása is? Egyik sem valószínű. Sokkal inkább arról van szó, hogy Moszkva megkéri az Egyesült Államoktól barátságának, a hagyományos gazdasági érdekeltségi körébe tartozó Irak elleni akció hallgatólagos támogatásának az árát. S hogy ez mennyi? Mint azt a Kreml a sajtón keresztül megüzente a Fehár Házba: Irak esetében 40 milliárd dollár. Moszkvában úgy gondolják, mindez nem sok azért, hogy lojálisan hallgat, amikor a világ második legnagyobb olajexportőre Washington engedelmes térségbeli gazdasági, politikai és katonai bázisává válik. Mindez egyébként annak is egyértelmű jele, hogy az egy évvel ezelőtti egységes kiállás után a nemzetközi politikai színtér ismét sakktáblává válik, ahol minden lépésnek megvan az ára.
Nemcsak Washingtonban, de Moszkvában is fejcsóválva nézték egyes elemzők, hogy a Kreml előbb Iránnal kötött nagyszabású üzletet a nukleáris energia békés célú felhasználásáról, majd jött az iraki együttműködési szerződés meglebegtetése, amelyet a látványos vlagyivosztoki összeborulás követett Kim Dzsong Illel. Feltették a kérdést, hogy a buseri atomerőmű 800 milliós üzlete megéri-e a nyugati nyitás veszélyeztetését, s érdemes-e hergelni Amerikát a jelenleg irreális iraki ajánlatok reményében. Nos, ne feledjük, hogy az iráni atomerőmű-programban 2012-ig még tíz új reaktor megépítése szerepel, s ez valóban komoly üzlet. Az is tény, hogy Irak még a szovjet időkből nyolcmilliárd dollárral tartozik Moszkvának, az olajért élelmiszert program egyik legnagyobb kedvezményezettje, s az orosz olajcégek komoly hasznot húzhatnának a termelés teljes felfuttatásából. Az is tény, hogy mindkét ország az orosz katonai-ipari lobbi hagyományos és potenciális felvevőpiacát jelenti. Egyre inkább kiderül azonban, hogy e tények erőteljes hangsúlyozásával a Kreml lojalitásának árát kívánta felsrófolni. Az iraki külügyminiszter moszkvai látogatásán ugyanis Putyin a hangos fenntartások ellenére sem ígért semmit, miközben a jövőre gondolva keresi a kapcsolatot Szaddám ellenzékével is. Úgy tűnik, e térségben meglévő valós orosz gazdasági érdekek jó ár esetén nem érnek annyit, hogy Moszkva összerúgja a port Amerikával. Ez az ár pedig nem csekély, hiszen a későbbi befektetések mellett kapcsolt üzletként politikai értelemben az orosz érdekek kaukázusi tiszteletben tartását is jelentheti.