Az ország érdeke az első

Egy év telt el azóta, hogy döbbenten néztük a televízió képernyőin keresztül a terrortámadást. Azokra a képekre mindenki emlékszik. Drámai megrendülésünket és szubjektív emlékeinket örökre elraktároztuk. A diplomáciában is sok minden történt 2001. szeptember 11. óta. Csak néhány példa: a nemzetközi közösség az Egyesült Államok vezetésével Afganisztánban megbuktatta a tálibok hatalmát és felszámolta Oszama bin Laden ottani bázisait; átértékelődött Oroszország és a NATO viszonya; stratégiai tereppé vált a közép-ázsiai régió; fokozott nyomás nehezedik a terrorizmust támogató országokra.
Az elmúlt egy év Magyarország szerepét és diplomáciai közgondolkozását is megváltoztatta. Ezért nem árt, ha ismételten leszögezzük álláspontunkat az akkori eseményekkel kapcsolatban. Bár fizikailag a terrortámadás az Egyesült Államok ellen irányult, valójában az akció azt az értékrendet vette célkeresztbe, melyhez mi, magyarok is tartozni szeretnénk. Ez pedig a parlamentáris demokrácia, a jogállamiság és a szabad piacgazdaság világa. Az a világ, amelyért 1956-ban a magyarság felkelt, amelyért 1989-ben százezrével tüntettünk és amelynek védelméért azóta is időről időre a polgári pártok küzdeni kényszerülnek. Illúziónk ne legyen: bár földrajzilag New York messze van, a terrortámadás hadüzenet volt számunkra is. Tévúton járnak azok, akik az akkori eseményeket a globalizáció negatív hatásain vagy netán az Egyesült Államok új nagyhatalmi szerepén keresztül próbálják megközelíteni. Természetesen a globalizáció következményeiről lehet és kell is vitatkozni, de nem ebben az összefüggésben. Ártatlan emberek elpusztítása esetén még a látszatát is kerülni kell a felmentésként is felfogható magyarázatoknak. Egyetlen dolgot lehet és kell tenni: határozottan elítélni a terrorizmus minden formáját.
Az igazán aktuális kérdés, hogy a terrorizmus elleni harc jelenlegi szakaszában milyen álláspontot foglaljon el Magyarország, azon belül is a polgári ellenzék. Érdekeink egyértelműek. Magyarország érdekelt a terrorizmus megfékezésében, amihez nekünk is hozzá kell járulnunk. A gyakorlatban pedig ez azt jelenti, hogy a feszült belpolitikai helyzet ellenére a magyarországi ellenzéknek támogatnia kell a kormány azon lépéseit, melyek erre irányulnak. A Fidesz politikusaként le kell szögeznem, hogy az elvi meggyőződés és az ország érdekei előrébb valók minden, rövid távon hasznot hozó demagógiánál. Ez kell hogy megkülönböztesse a polgári pártokat attól az MSZP-től, mely a polgári kormányt demagógiával hátba támadta a milosevicsi rendszert felszámoló NATO-akció idején.
Az ellenzéknek más szempontból is komoly felelőssége van. Medgyessy Péter kommunista titkosrendőri múltja komoly károkat okozott Magyarország nemzetközi megítélésének. Ez akkor is igaz, ha idehaza mindezt belpolitikai okok miatt elhallgatják. Gondoljunk csak arra a tényre, hogy a szociáldemokrata német vezetés nem hívta meg a magyar miniszterelnököt a közép-európai árvízi csúcsra, míg a jóval kisebb károkat szenvedett Szlovákia miniszterelnöke ott lehetett. Sejthető, hogy egy kiélezett választási helyzetben a 60 ezer magyar származású német választópolgárra való tekintettel kényes lehet egy titkosszolgálati botrányba keveredett miniszterelnökkel fényképezkedni ott, ahol a Stasi emléke még eleven. A helyzetet a jelenlegi magyar külügyi vezetés is érzékeli és megpróbál reagálni. Az egyik és valószínű reakció a látványos diplomáciai találkozók hajhászása. Mindez azonban magában rejti a koncepció nélküli külpolitika lehetőségét, melyek komolytalan túlvállalásokba is átcsaphatnak. Éppen ezért fontos leszögeznünk: a Fidesz a terrorizmus elleni ésszerű küzdelemben kész partneri alapon konzultálni a kormánnyal. Ha valaki azt állítja, hogy az ellenzék ezáltal mentőövet dob a kormánynak, lehet, hogy igaza van. De Magyarország érdekei fontosabbak a pártpolitikánál.
És Magyarország érdekei egyértelműek. A korábban felvetett elvi kérdéseken túl ne felejtsük el rögzíteni: a világ vezető politikai, katonai és gazdasági hatalma, az Amerikai Egyesült Államok ebben a kérdésben nem ismer habozást. Az új amerikai doktrína egyszerű: a terrorizmus elleni küzdelemben nincs semlegesség. Így az elkövetkező évtizedek vezető hatalmával szemben sem az ország, sem a politikai pártok nem tudnak sunnyogni és mellébeszélni. Állást kell foglalnunk és ebben a kérdésben nem látok más lehetőséget, mint a terrorizmus elleni küzdelem mellé állni. Az ellen a terrorizmus ellen, mely már tetteiért felelősséget sem vállal, igyekszik névtelen maradni és ezáltal egyértelműsíti, hogy nem egy cél eléréséért, hanem valami elpusztításáért van.
Ebben a küzdelemben van még egy sajátos érdekünk is. Tudjuk, hogy a koszovói válság, a boszniai bizonytalan helyzet és a macedóniai konfliktus egyik alapvető oka az illegális kereskedelem, azon belül is a fegyverek törvénytelen áramlása. Ennek a tevékenységnek pedig kimutathatóan vannak összefüggései a nemzetközi terrorizmussal. A fegyveres konfliktusok jelentős mértékben azért is robbannak ki, hogy az illegális útvonalakat jól szervezett államok ne tudják gátolni. A konfliktusok a Balkánon folyamatos feszültséget és káoszt jelentenek. A Balkán-félsziget pedig nincs messze, sőt szomszédos hazánkkal. Ha pedig a szomszédban nincs stabilitás, az már kihat az egész régióra. A Magyarországra érkező külföldi tőke – bár itt hoz létre munkahelyeket – nemcsak egy országban gondolkodik, hanem hazánkból kiindulva az egész régióban szeretne kereskedni és profitot termelni. Ezt azonban akkor teszi meg, ha az egész régiót biztonságosnak érzi. Ez annyit jelent számunkra, hogy a Balkán bizonytalan helyzete egyszerre biztonságpolitikai kockázat és gazdasági kérdés. A tőlünk közvetlenül délre fekvő régiók stabilitása pedig attól függ, hogy az Egyesült Államok vezette koalíció meg tudja-e előzni a terrorizmus okozta káoszt vagy nem.
Sejthetjük, hogy az elkövetkező időszakban nehéz politikai dilemma előtt fog állni a hazai politikai elit. Az eddigieket úgy összegezhetjük, hogy kellő megfontoltsággal olyan döntést kell majd hoznunk, mellyel tevékenyen hozzá tudunk járulni biztonságpolitikai érdekeink érvényesítéséhez. Nehéz, de elkerülhetetlen döntés lesz…
A szerző az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke (Fidesz)