Olyan megállapodást írt alá a Széchenyi-kártyahitelt nyújtó bankokkal a Hitelgarancia (HG) Rt., amelyben kikötötte: amelyik hitelintézetnél a kibocsátott plasztikok „bukása” eléri a darabszám öt százalékát, megszünteti a további kezességvállalást – nyilatkozta Kismarty Lorándné, a HG Rt. vezérigazgatója lapunknak. Ugyanakkor úgy vélte: annak függvényében, hogy milyen hitelezési tapasztalatokat szereznek, tovább lehet fejleszteni a rendszert, esetleg a távolabbi jövőben emelni lehet a Széchenyi-kártya hitelének értékhatárát. Megszüntethetővé válna az is, hogy negyedévenként vissza kelljen fizetni a kölcsön felét, s kedvezőbbé lehet tenni a plasztikkölcsönhöz kapcsolódó egyéb kondíciókat.
Kismarty Lorándné elmondta: a garantőrcég 73 százalékos készfizető kezességvállalással állt a Széchenyi-kártya konstrukció mellé. A társaság idei üzleti terve – a nemrég kibocsátott plasztiklap nélkül – 91 milliárd forint összegű garanciavállalás elérését tartalmazta. A Széchenyi-kártya projekt még annyira új, hogy nem tudják megbecsülni az év végéig várható igények volumenét. Az eddigi adatok alapján azonban úgy tűnik: a HG Rt. az újfajta kártya garanciáját nem számítva is el tudja érni, sőt túl is lépheti a százmilliárd forint összegű kezességvállalást – tudtuk meg.
A vezérigazgató hangsúlyozta: 2003-tól több változás is várható majd a hazai kis cégek garanciáit tekintve. A jövőben ugyanis csak a kis- és középvállalkozói törvény valamennyi erőírásának megfelelő vállalkozások hiteleihez kapcsolódhat a garancia, ráadásul át kell vezetni az EU-jogharmonizációs passzusokat is. Eddig azok a cégek kaphattak garanciát, ahol a létszám nem haladta meg a 250 főt, de az árbevétel és mérlegfőösszeg-korlát nem érvényesült. 2003. január 1-jétől azonban ezeket is bevezetik. Megszűnik továbbá a 90 százalékos mértékű garancia: jövő évtől maximum 80 százalékos lehet a kezességvállalás. Bizonyosnak látszik az is, hogy változtatni kell a HG Rt. díjain. Emellett meg kell szüntetni az utólagos garanciavállalás lehetőségét, tehát a jövőben a már folyósított hitelre nem lehet garanciát vállalni. Sajnos, be kell fagyasztani a közvetlen exporttevékenységhez és a szállítási ágazathoz tartozó kezességvállalást, mert az EU előírásai szerint ebben az ágazatban nem lehet támogatást nyújtani – sorolta a vezérigazgató.
Úgy vélte: a piac igényelte a HG Rt. részvételével alapított, a kisvállalkozások feltőkésítését szolgáló cégnek, a Kisvállalkozás-fejlesztő Pénzügyi (KFP) Rt.-nek a létrehozását. Ugyanakkor a friss társaság eszközei jelenleg túlontúl korlátozottak. Mindenképpen tőkeemelésre lenne szükség – vélte a szakember –, annak érdekében, hogy minél több vállalkozást meg tudjanak erősíteni, mert a hazai kis- és középvállalkozói szektor életképesebbé tétele az egész nemzetgazdaság érdeke.
Az idei év első fél évében a HG Rt. készfizető kezességvállalásainak volumene dinamikusan emelkedett, a garanciák összege június végéig elérte az 56 milliárd forintot, azaz az előző év azonos időszakához képest ez az összeg 50 százalékkal nőtt. Tevékenységével a HG Rt. 71 milliárd forint összegű hitel és bankgarancia igénybevételét támogatta – mondta Kismarty Lorándné.
Ez azt jelenti, hogy az év első felében több mint 3400 kezességvállalási szerződést kötöttek, 14 százalékkal többet, mint a 2001-es év azonos időszakában. A vállalkozás méret szerinti megoszlásról elmondta: a mikrovállalkozások hiteleihez a szerződések fele, mintegy 1700 darab kapcsolódik. A kezességvállalások összege e kategóriában 10 milliárd forint. 1200 szerződést kötöttek, 19 milliárd forint értékben kisvállalkozások esetében, amely a teljes szerződésállomány 36 százaléka. A korábbi időszakhoz képest jelentős mértékben nőtt a középvállalkozások garanciaigénye, amely meghaladta a 26 milliárd forintot. Ez több mint 500 szerződést jelent.
Kismarty Lorándné felhívta a figyelmet arra, hogy a garanciavállalások 60 százaléka éven belüli hitelekhez kapcsolódik, tehát a forgóeszköz-finanszírozást segítette elő. Véleménye szerint ez azért nem szerencsés, mert azt jelzi, hogy a kis- és középvállalkozói kör beruházásai nem nőnek a kívánt mértékben. Ez a tendencia arról tanúskodik: nem jellemző erre a szektorra az intenzív beruházási kedv, ami azért jelent problémát, mert ahhoz, hogy ez a vállalkozói kör megőrizze versenyképességét és hosszú távon is fennmaradjon, szükséges lenne beruháznia.
A szakember kiemelte: komoly szerepe lenne a piacon a beszállító vállalkozásoknak. Ám ahhoz, hogy a multinacionális vállalatok igényeihez tudjanak alkalmazkodni a kis- és középvállalkozók, technikai korszerűsítésre, folyamatos fejlesztésre, beruházásra volna szükség. Ezért is kevesli, hogy a beruházási hitelekhez mindössze a garanciavállalások 20 százaléka társul, miközben az ideális arány ennek legalább duplája lenne.
A kihelyezett garanciavállalások ágazati összetételét tekintve az építőipar igényei növekedtek, a szolgáltatási szektor kissé visszaesett, miközben a kereskedelmi és az ipari ágazatok súlya szinten maradt. A mezőgazdaság és az élelmiszer-ipari ágazat együttesen 20 százalék körüli részarányát a HG Rt. nem kívánja növelni, mivel az elmúlt években e két ágazatban volt a bukások aránya a legmagasabb.
A vezérigazgató szólt arról, hogy ebben a fél évben 153 garanciabeváltásra került sor, ennek során 2,1 milliárd forintnyi garanciát fizettek ki, melyekből viszonylag jó, 32 százalékos megtérülés várható. Idén a húszmillió forint alatti hitelek a beváltások számának 80 százalékát adták, ami a kifizetések összegének 34 százalékát tette ki. A hitel visszafizetésére nem képes vállalkozások főként a mezőgazdaságból, a kereskedelemből és a vegyiparból kerültek ki.
A HG Rt. első embere utalt arra: a bankok ugyan megkövetelik a hitelek biztosítékokkal való lefedését, mégis, ha a bank az adós nem fizetése esetén a hitel felmondására kényszerül és a biztosítékokat értékesíteni kell, a tapasztalatok szerint ezekből általában messze nem folyik be az az összeg, mint amit vártak. Kényszerértékesítés esetén ugyanis a piac egyszerűen nem fogadja el a kért árat, így igen gyakori, hogy a biztosítékok értékének csak 25-30 százaléka realizálható. Az is előfordul, hogy a hitelezett cég felszámolása után – az eljárás költségeit leszámítva – jószerével nem marad semmi, mert időközben a vagyon kézen-közön elvész.
A HG Rt. az egyik bankkal két évvel ezelőtt kidolgozott egy olyan hitelkonstrukciót, ahol minimális biztosítékokat kértek. A vállalkozások sorra vették fel a pénzt, ám nem fizették vissza, s ezért kénytelenek voltak leállítani a projektet. Egy alkalommal pedig hitelezési csalás miatt feljelentést tettek, ám az ügyészség megtagadta a nyomozást, mondván: a pénzintézetnek azt kell bizonyítania, hogy a vállalkozó a csalás szándékával vette fel a pénzt. A hitelezési rendszer fejlődéséről Kismarty Lorándné úgy nyilatkozott: a kisvállalkozásoknál a jövő a házibankoké. Angliában például egy kisvállalkozónak ugyanott kell vezetnie a lakossági számláját, mint ahol a vállalkozói folyószámlája van. Így a pénzintézet pontosan tudja, hogy hogyan fizeti a telefon- vagy villanyszámláját, tehát menynyire megbízható ember. Külföldön már az ügyfelek is elvárják, hogy nekik ne több, hanem csak egy bankhoz kelljen fordulniuk. Korábban felvetődött annak a gondolata, hogy a magyarországi pénzintézetek is ebbe az irányba mozduljanak el. Ugyanakkor ma még egyik pénzintézet sem meri megtenni az első lépést, attól tartva, hogy ügyfeleket veszítene. Ennek talán az is az oka, hogy rettentően erős a bankok növekedési és piacszerzési kényszere, amely azért is nehezen teljesíthető követelmény, mert már nincs más piac, mint a kisvállalkozói és a lakossági terület. Ezért a pénzintézetek kénytelenek nyitni ezen ügyfélcsoport felé, ámde azt keresik, hogy melyek a legalkalmasabb standard megoldások arra, hogy ezt a célt minél gyorsabban és viszonylag alacsony költséggel tudják elérni.
Adósnyilvántartás minél előbb. A hitelvisszaélések kiszűrésére Nyugaton olyan bankközi információs rendszerek működnek, amelyek nemcsak a nem fizető adós cégeket tartja nyilván napra készen, hanem tulajdonosaikat is – mutatott rá Kismarty Lorándné. Úgy vélte: azért lenne egy ilyen adós-nyilvántartási rendszerre égetően szükség Magyarországon is, hogy ne fordulhasson elő olyan eset, amikor egy magánszemély megalapítja az X nevű céget, felvesz egy bizonyos összegű hitelt, majd megbuktatja a vállalatot és eltűnik a pénzzel. Rövid idő múlva az adott személy Y néven új céget hoz létre, amely egy másik banknál újabb hitelt vesz fel, majd vélhetően e társaság is az előző sorsára jut. Külföldön, ha egy cég megbukik egy banknál, akkor az a személy, aki egy ilyen vállalkozás tulajdonosa volt, több éven keresztül nem kaphat hitelt az adott ország egyik pénzintézetétől sem. Ez a kemény szankció – fogalmazott – arra ösztönzi az ügyfeleket, hogy a hitel visszafizetését korrekten rendezzék. A HG Rt. ezért vetette fel a Bankszövetségnél, hogy mielőbb ki kell építeni azt a bankközi információs rendszert, amelynek segítségével kiszűrhetők a fent említett esetek. Ám ennek csak akkor van értelme, ha a ma Magyarországon tevékenykedő összes pénzintézet biztosítja ehhez adatbázisát és tevékenyen részt vesz a rendszer kiépítésében.
Magyarország
Szolgai másolás és nemzeti önerő
