Bürösné, a beavatott

Határozat: „(…) Európa területére szóló turistaútlevél iránti kéremét (…) elutasítom. Indoklás: Így határoztam a fenti rendelet alapján, mivel az Ön kiutazása közérdeket sért.” Eme örömhírt Bürös Lászlóné rendőr alezredes, osztályvezető közölte velem, s még sok száz, ezer emberrel, akik hajlamosak lettek volna egy turistaút formájában beletiporni a köz érdekeibe. Régen volt. De én azóta is töröm a fejem, mi fán teremhet az a misztikus közérdek, amely attól is sérülhet, ha én Hegyeshalomnál átlépem az államhatárt. A derék Bürösné tudhatott valamit, mert én azóta sem találom a megoldást. Az értelmező szótár meghatározása szerint a közérdek nem más, mint „a társadalom, a közösség java, közös érdeke”, ám ez egy butácska tautológia, amitől egy cseppet sem leszünk okosabbak. Képtelen állítás lenne, miszerint a társadalom javát szolgálta, hogy számos honfitársamhoz hasonlóan, Pozsonyba elutazhattam, de Bécsbe már nem. Ebből csak az következik, hogy a létező szocializmus idején önkényesen állapították meg a közérdek jelentését bizonyos rendőrök, alezredesek, osztályvezetők és egyéb megvilágosultak. Nagyobb baj, hogy a rendszerváltozás utáni demokráciában sem kerültünk közelebb az üdvözítő megfejtéshez. A közérdek fogalma valamely általános egyetemes tartalom képzetét kelti, ehhez képest rendszerint valamilyen partikuláris, nemegyszer pitiáner ügy jelzőjeként használják. Sőt, egymásnak homlokegyenest ellentmondó eseményeket neveznek közérdeknek. 1944-ben azt diktálta a köz érdeke, hogy az oroszoktól megvédjük hazánkat, néhány hónappal később már azt, hogy megszálljanak és kifosszanak minket. 1991-ig az volt közérdek, hogy az oroszok itt maradjanak, majd egyik napról a másikra az, hogy hazamenjenek. Említsünk másik példát: D–209 a köz érdekét védte, amikor felcsapott besúgónak. Szinte napjainkig közérdek volt, hogy eme hősi tette titokban maradjon. Majd hirtelen közérdekké vált, hogy D–209-ről fellebbenjen a titok fátyla. Pillanatnyilag az a közérdek, hogy D–209-ről ne derüljön ki, mit is művelt valójában. Közérdek viszont, hogy ártatlan embereket a nagy nyilvánosság előtt megrágalmazzanak titkosszolgálati múlttal. Folytathatnánk napestig az közérdekkavalkádot, sok értelme nincs. Folyton oda jutnánk, miszerint kormányok, politikai erők, klikkek, lobbik, csoportosulások, maffiák és gittegyletek a saját pillanatnyi érdekeiket nevezik közérdeknek, a köz pedig vagy bedől nekik, vagy nem. Mindenesetre legyünk óvatosak, ha valamely „felkent” szájából a közérdek szót halljuk. Lehet, valami nagy disznóságot készül elkövetni a többség, a nép, a haza, a nemzet ellen, s a közérdek kifejezést csak azért használja, hogy leplezze önös szándékait.
Bürösnének még könnyű dolga volt. Gondolt egy nagyot, és kijelentette, mi szolgálja a társadalom javát, s döntése ellen nem volt apelláta. A demokráciában a közérdek kifejezés manipulációs eszköz, afféle ultima ratio, de olykor még igaz is lehet. A többség, a józan eszére hagyatkozva dönthet felőle. Így megy ez egy normális demokráciában. Mifelénk mostanában, mintha az lenne a „közérdek”, hogy az emberek ne ismerjék fel saját érdekeiket. Majd arra hivatottak megmondják nekik egyértelműen, vitathatatlanul, tévedhetetlenül, magabiztosan, ahogy csak Bürösné tudta a maga idejében.