Déjá vu

Aggódom. Mintha valami rossz rémálomban lennék főhős (súlyosbításként ébren): hiába teszek bármit, a dolgok ismétlődnek, ráadásul a történet vége is mindig ugyanaz: bukta.
Jó, tudom, hogy még korán van, előttünk a szeptember kétharmada, meg a fél október, mégis képtelen vagyok megnyugodni. Hiszen egyszer már megnyugodtunk, úgy kora tavasszal, amikor mindenfelől azt hallottuk, hogy semmi pánik, fegyverek betárazva, kész az egész kampány, pozitív sétamenet a végső győzelemig. Aztán meg lett, ami lett.
Tehát Gy. Németh már jócskán befészkelte magát a postaládákba, mosolygós portréja mindenütt ott van. A nép pedig megtanulta – akarja, nem akarja, mindegy, naponta háromszor ezt hallja –, hogy minden korábbi híreszteléssel ellentétben nem építünk világvárost, azt csak akkor fogunk, ha Erzsike lesz a góré, ugyanis szocialista miniszterelnök csak szocialista főpolgármesterrel tud zökkenőmentesen együttműködni. (Most azt ne firtassuk, hogy az MSZP sok egyéb mellett azt is ígérte: nem lesz se előnyös, se hátrányos megkülönböztetés, a kormány valamennyi önkormányzatot egyformán fogja szeretni, tehát igazából értelmezhetetlen az MSZP-s jelölt büszkén hirdetett politikai előnye.)
Ebben a szellemben készült az óriásplakát is, amelyen Medgyessy Péter citromba harap, Kovács László ezen jót röhög, Gy. Németh Erzsébet pedig el van ájulva a kiváló államférfiúk társaságától, de hiába a vicces ábrázolás, előreláthatólag sokaknak tetszeni fog a trió.
De ez a kisebbik rossz. A nagyobbik baj az, hogy a kerületi hírmondóknak álcázott pártröpiratok ez elmúlt években tökéletesen megdolgozták a közvéleményt. A polgár hazamentében csak belenyúlt a lépcsőház főbejáratánál elhelyezett tárolóba, kiemelt egy újságot, igazából meg se nézte, hogy mit tart a kezében, csak jóleső érzéssel nyugtázta, milyen szépet fejlődött szűkebb környezete már megint.
Ráadásul – mintha ez nem lenne bőségesen elegendő – havi rendszerességgel megkapta a szocialisták kiadványát is, amelyből arról értesülhetett, hogy minden, amit a jobboldal tesz, csúnya, felelőtlen dolog, ellenben a sikerekért tisztán a Magyar Szocialista Pártot terheli a felelősség.
Tulajdonképpen ez így rendben is volna. Hiszen ilyen a politika. De hol a jobboldali újság? És a jobboldali jelölt szórólapja? Egyáltalán ki ő? (És most ne a budai kerületekre tessenek gondolni.) A programja? A tervei? Az eredményei? Az óriásplakátról már nem is beszélve.
Szóval aggódom picit. Mert október 20. után nagyon nem szeretnék ismét Budapest bevörösödött, meg győztek a lakótelepi prolik típusú jegyzeteket írni.