Ejnye, Mr. Kovács!

A szocialista Kovács László azt meséli úton-útfélen – miközben majd szétszakad a nevetéstől –, hogy a Magyar Nemzet szerkesztősége hetek óta levéloldalakon keresztül könyörög neki, adjon interjút a lapnak. De ő nem ad – nyerít, mesélik a szemtanúk –, mert azzal a lappal, amelyik őt folyamatosan gyalázza, fogalmazott, nem hajlandó szóba állni. Ezek nap mint nap könyörögnek nekem! – vihog, miközben majd megfullad. Akkor most álljunk meg egy pillanatra, kezdjük elölről!
Szóval.
A kormányon lévő nagyobbik koalíciós párt elnöke, a Magyar Köztársaság külügyminisztere, Kovács László nem hajlandó interjút adni a Magyar Nemzetnek. Az országos politikai napilap külpolitikai rovata faxon hetente kétszer értesíti őt és közvetlen munkatársait kéréséről. Eddig egyetlen – elutasító – válasz érkezett a Külügyminisztérium szóvivőjétől hetekkel ezelőtt, ám mivel a magyar külügyminiszter/szocialista pártelnök álláspontja felől továbbra is érdeklődnek olvasóink, az interjúról nem mondhatunk le. A tárcához tehát azóta is folyamatosan küldjük a faxokat, ám az újságírók hiába várják az újabb értesítést. A Magyar Köztársaság Külügyminisztériumától nem érkezik tájékoztatás sem időpontról, sem elutasításról. Az olvasóit sokoldalúan és tárgyilagosan tájékoztatni kívánó Magyar Nemzet külpolitikai rovata mindezek ellenére várja a külügyi tárca felelős vezetőjének nyilatkozatát, amelyet az eddig megszokott módon jelzi majd a továbbiakban is a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma felé.
Nos, körülbelül erről van szó, mehetünk tovább.
Az egyik nyugat-európai állam nagykövetségének kertjében oldott beszélgetés zajlik az esti fogadáson, a diplomaták pezsgővel a kezükben sztoriznak egymásnak. Hittétek volna, mondja egyikőjük a köréje gyűlteknek, hogy az előző négy évben a szabad sajtó megtámadásáról szóló történetek és a változtatás szükségessége melletti érvek ellenére a szocialisták az egyetlen velük nem azonosuló hangot is sokallják a sajtóban?
Ezek semmit sem tanultak, láthatóan halvány fogalmuk sincs arról, hogy a sajtószabadság rendkívül érzékeny egyensúlyi állapot, bólogatott egyetértően egy másik diplomata. Ki gondolta volna akár egy évvel ezelőtt, hogy a baloldal a közszolgálati televíziót ilyen vehemenciával kebelezi be újra, annak ellenére, hogy kereskedelmi csatornák és a sajtó legjelentősebb részének rokonszenvét bírják?! Az írott napi sajtó egyetlen ellenzéki hangját sem képesek tolerálni – fejtegeti tovább.
A kormánypártok – különösen az SZDSZ, de maga a kormányfő és a külügyminiszter-pártelnök is – szilenciumra ítélték a Magyar Nemzetet azzal, hogy megtagadják tőle a tájékoztatást – vélekedik az az újabb hozzászóló, aki a lapról közvetlenül tőlünk kap információt. A Magyar Nemzetből eltűnt minden fizetett hirdetés, ami figyelembe véve a magyar hirdetési piacot, s a második legnagyobb példányszámú lap helyzetét, valljuk be, abszurdum. A sajtó kezelésének kérdésében tökéletesen egységes a baloldal: az MSZP vezetésében a szabad demokratákkal együtt teljes az egyetértés a média sterilizálásában, pedig ez nem jó így, csóválja meg fejét szintén a karéjban álló, a beszélgetésbe legvégül bekapcsolódó diplomata. Ráadásul a külüggyel vagy akár magával Kovács Lászlóval minderről fölösleges egy szót is váltani, hiszen valamennyien tudjuk, hogy ő most épp nem erre koncentrál, hanem a miniszterelnöki székre, amelynek birtoklása egyelőre a szocialisták leginkább neuralgikus pontja.
És végül: álljon itt néhány idézet azokból a jelentésekből, levelekből, amelyeknek címzettjei az egyes országok külügyminisztériumai, feladói pedig Magyarországon szolgálatot teljesítő diplomaták:
... A magyar diplomácia első számú vezetőjének az ellenzéki sajtóval szembeni udvariatlanságára csak az adhat magyarázatot, hogy a kritikus hang elviselhetetlen a külügyminiszter és pártja számára. ... A közszolgálati televízió teljes egészében a baloldal befolyása alá került. ... A Magyar Nemzet szerkesztőségében megtekintett kérelmek, dokumentumok és az elmondottak ismeretében egyértelműen megállapítható, hogy az előzetes várakozás ellenére egyik kormánypárt sem tekinti fontosnak a kiegyensúlyozott tájékoztatást, a véleménynyilvánítás szabadságát. ... A magyar kormány részéről kulturális és súlyos egzisztenciális nyomás nehezedik az ellenzékinek vagy polgárinak nevezett sajtóra ... Vélhetően attól tart Kovács László, hogy Magyarország legnagyobb példányszámú ellenzéki napilapjának kérdéseire valódi válaszokat kell adnia. Politikai tapasztalatlansága, a demokráciában való járatlansága azonban nem mentesíti őt attól, hogy a közvélemény egy jelentős – még ha számára jelentéktelenebb – része előtt is ismertesse a magyar diplomácia teljesítményét, sikereit és kudarcait egyaránt...