Ellentmondó német felmérések

Nincs olyan területe a német politikai spektrumnak, amelyet ne befolyásolna a kampányhangulat. Tizenhét nappal a szövetségi választás előtt a feszültség lassan csúcspontjához közeledik. Mindenekelőtt azért, mert a közvélemény-kutató intézetek előjelzései rendre egymással ellentétes felmérésekkel szolgálnak.

Köln. Míg a Forsa intézet döntetlent jósol a szociáldemokraták és a kereszténydemokraták között, addig az Allensbach a CDU/CSU előnyét jelezte. A két nagy néppárt között zajló fej fej melletti küzdelem egyre nagyobb fontosságot kölcsönöz a kisebb pártok szereplésének, a Zöldek és az FDP nélkül nem jöhet létre koalíciós megoldás. Ennek tudatában érthető, hogy a liberálisok minden kaput nyitva akarnak tartani és szeptember 22-e előtt nem hajlandók elkötelezni magukat egyik irányba sem. Guido Westerwelle elnök magyarázata: „A választópolgárok az FDP-t független és önálló alternatívának tartják.” Az alelnök, Jürgen Möllemann szintén a „függetlenség stratégiája” mellett foglalt állást, de egyben bejelentette, hogy az elnökség a jövő hét végén Berlinben hat témakörben meghatározza a párt céljait, és ezzel támpontot szolgáltat a későbbi koalíciós partnernek. A liberálisok ezzel válaszolnak, Edmund Stoiber felszólítására, hogy legalább tendenciózusan vázolják fel az FDP elképzeléseit az unióval szemben. Stoiber azt is bejelentette, csak mint miniszterelnök lenne hajlandó Berlinbe áttenni a székhelyét, vereség esetén marad a bajor tartományi kormány élén.
Az árvízveszély elmúltával ismét az általános gazdasági problémák szolgáltatják a kampány súlypontjait. A CDU/CSU parlamenti frakcióját vezető Friedrich Merz szerint Németország az SDP/Zöldek-kabinet irányításával nem tud eleget tenni az EU stabilizációs előírásának, amely szerint az állami adósság növekedése nem haladhatja meg a belföldi bruttó termelés három százalékát. A gazdasági kérdésekben magát vezető szakmai erőnek tartó CDU/CSU váratlan támogatást kapott nyolc gazdasági szervezettől, amelyek közös nyilatkozatban kritizálják a középvállalatok érdekeinek háttérbe szorítását, mindenekelőtt a számukra előnytelen adótörvények miatt. A német gazdasági vállalkozások nagy része ebbe a kategóriába sorolható, és a munkavállalók hetven százalékának nyújt megélhetést. A Schröder-kabinet velük szemben az óriáskonszerneknek biztosított jelentős adókedvezményeket.
A pártok közötti küzdelemből az eredetileg semlegességre kötelezett parlamenti elnök, Wolfgang Thierse sem tudta kivonni magát. A támadó szerepét az exkancellár Helmut Kohl vállalta magára és kijelentette, hogy véleménye szerint Thierset – hivatali teendőinek ellátásában – pártpolitikai nézetek befolyásolják. Így legutóbb a parlamentben az SPD-frakció tagjai hatvanhét bekiabálással zavarták Edmund Stoiber beszédét anélkül, hogy a szociáldemokrata elnök figyelmeztette volna őket. A Der Spiegel hírmagazin szerint Kohl egy magánbeszélgetésen kijelentette: „Hermann Göring óta nem volt gyengébb elnöke a parlamentnek.” Az „egyesítés kancellárja” idő közben közölte: „Távol áll tőlem, hogy a német demokratikus pártok egyik tagját egy totalitárius rendszer – akár barna, akár vörös – tagjával hasonlítsam össze.”

A stabilitási paktum halott? Az európai stabilitási paktum Rüdiger Pohl, a hallei gazdaságkutató intézet elnöke szerint megbukott. – A stabilitási paktum halott. Gazdasági szempontból különben az lenne a legjobb, ha stabilitási paktum helyett a gazdaságpolitika megítélését a piacokra bíznák – közölte a közgazdász a Financial Times Deutschland tegnapi számában. (MTI)