Frankovith Gergely és a serapium kenet

Doctor mediciként említik kortársai Frankovith Gergelyt, aki 1550 és 1600 között élt, bár sem születése, sem halála évét nem lehet pontosan tudni. Sopron városának orvosa volt, noha nyugati egyetemekre nem jutott el, és ismereteit állítólag egy borbély-sebésztől tanulta. Bár kapcsolatban állt a sárvári botanikusok és orvosok körével, magasabb képzettségének hiánya miatt sokat támadták, mire ő így védekezett: „Frankovith Gergely noha nem deák, de azért igen szent írást értő doctor Isten által és természettudós orvos.” Könyve, az 1588-ban Manlius János nyomdájából kikerült „Hasznos és fölötte szükséges könyv” sajátos elegye a valláserkölcsi elmélkedéseknek és a természettudományos ismereteknek.
Frankovith nevezetes művének legfontosabb és legvitatottabb fejezete a „doctor medici” találmányát, a „serapium kenetet” taglalja. A 169 alkotóelemből álló (!) kenőcs összetevőit és hasznát a szerző akkurátusan le is írja.
„Serapium kenyetnek hivatik, melyet én magam csináltam az emberek életinek használatjára, és rendi így követközik. Először Isten után megmondom mi hasznai vagynak” – jelzi kellő öntudattal. Mindenekelőtt ismerteti a csodaszer 32-féle hasznát. Pestistől „pokolvarig”, huruttól csömörig és kólikáig, hidegleléstől csúzig, gutaütésig és „inak zsugorodásáig” sok mindent elmúlaszt a „serapium-kenyet”.
Ezután leírja hosszasan „az Serapium kenyetnek Isten segétségéből csinálását”. Kell hozzá „Fivekből és gyökerekből” 123-féle. Többek között „nagy lapu, sárga kökercsen virága, földi tök vörös gyümölcse, ezerjó fűnek gyökere, székfű virágja, pápafű levele, nadragulya és kék lilium gyökere, árva csalán, csombor avagy köszvény-menta, fenyőmag törve, öregbik kígyóhagyma gyökere, farkas avagy medvetalp nevő fűnek gyökere levelestől, bablevelő fű, macskafark-fű, Szent György virágja, kakas táráng, apró bojtorján, fehér pöszerce, fekete és bárány iröm levele virágostúl, izsóp, atracél meg öreg borostyán”. Kétség nem férhet hozzá, doktorunk ismerte a plántákat, melyek közül jó néhányat ma is patikaszerül használnak. Komplikálja a dolgot, hogy az említett növények nem egyszerre teremnek, ezért Frankovith elárulja, hogy „Ha bőjt-más avagy Szent György havában elkezdöd az gyökereknek és füveknek szedését, elvégezheted mindszent hóban”. Igencsak hosszadalmas procedúra a növényi alkotóelemek összegyűjtése. És ezután következnek a „hájak”, összesen 16-féle. Többek között: disznó-borzháj, nyúlháj, erdei macskaháj, disznóháj és szarvasfaggyú, gólya- és ürgeháj, farkas-, róka- és kappan-háj, töviskés-borz-, süllő hal- és hódháj meg vidra zsiradéka. Ezután jött még tízféle olaj, úgymint tikmonyszék, barackmag, beléndek, vad kendermag, lenmag, „földi és fái” bozamag, fekete és vörös földi tök, valamint dinnyemag olaja. De még nincsen vége. Húszféle virágnak is össze kell gyűjteni a szirmát, például a „parragi rózsának, fejér liliomnak, csengőfűnek, levendulának, Szent János füvének, zsályának és pápa fivének”.
Ha pedig mindez együtt van, illetve belőlük elkészült már a nevezetes balzsam, „mindenféle betegnek ételéhez és italához mértékletesképpen kell rendelni és tartani. Mert valaminemő étellel és itallal él az ember, az vér is hasonlatos leszen hozzá”. És azt is tudni kell, hogy „Ez orvosság igaz hitből élő embert kíván, amint én is igaz hitből cseleködtem vala”.
Frankovith doktor serapium-kenetének, illetve a csodaszer fennmaradt készítése módjának legfőbb érdeme, hogy számolatlan hazai növény korabeli nevét megőrizte az utókornak.