Budapest Várnegyede, hivatalos elnevezéssel I. kerülete, illetve 1. számú országgyűlési választókerülete azon kevés térségek közé tartozik, ahol az MSZMP utódpártja még soha, semmilyen választáson nem tudott győzni. 1990 óta valamennyi országgyűlési és helyhatósági választást a jobboldal nyerte meg, az esetek többségében többpárti összefogással. E kerület polgármesterei, képviselő-testületei és egyéni országgyűlési képviselői mindig a polgári erőkhöz kötődtek. Ez az oka annak, hogy a budai Vár a rendszerváltás egyik jelképévé vált. A szilárdan konzervatív elkötelezettségű választópolgárok mindig képesek voltak arra, hogy függetlenítsék magukat az éppen aktuális politikai széljárástól, s elvi alapon kiálljanak szavazataikkal a rendszerváltó pártok mellett.
Éppen az eddigiek miatt nem nehéz kitalálni, miért kapnak újra és újra megkülönböztetett figyelmet a médiában az itteni események. Az MSZP–SZDSZ uralma addig nem lehet teljes, ameddig legfőbb riválisuk képletes és valódi értelemben vett fellegvárát el nem foglalják. Amíg a Vár (és a jómódú budai kerületek) a nemzeti erők kezén van, addig semmilyen budapesti hegemónia nem lehet teljes.
A baloldal prominensei, sokat tanultak az elmúlt tizenkét év bukásaiból. Megtanulták, hogy a mégoly népszerűnek tűnő Mécs Imréik, Hegyi Gyuláik és Dávid Kláráik egymással összefogva sem képesek győzni. Ahhoz, hogy a jobboldalt legyűrjék, valahogyan meg kell osztani őket. Erre manapság egyetlen lehetőség van, mégpedig a Centrum nevű képződmény felhasználása. Az önmagát „jobbközép” erőként meghatározó párt az idei országgyűlési választásokon nagy szolgálatot tett a baloldalnak, mivel igen értékes százalékokat sikerült elvonnia a Fidesz–MDF-szövetségtől. Persze sokra nem ment velük, mert a parlamentbe nem jutott be, a koalíciós osztozkodásból is csupán a Millenáris Park vezetői széke jutott nekik, amit a szakértelem jegyében egy szolnoki könyvelő, Mizsei Zsuzsanna kapott meg. A Centrum az I. kerületben Felföldi Anikó operettdívát jelölte képviselőnek, aki az 5,23 százalékos eredményével az utolsó előtti helyet szerezte meg. Ezzel nem tudta befolyásolni a második fordulót, ahol Nagy Gábor Tamás polgármester nyert, az MSZP által is megtámogatott Mécs Imrét legyőzve. Talán ekkor látta be a Kupa-különítmény, hogy az ismertség önmagában nem elég, s Torgyánné egykori pályatársa aligha lesz képes átszabni a polgári oldal erőviszonyait.
Ami a Centrum érdeke, az az MSZP-nek is érdeke: a jövő történelemkönyveiben biztosan szerepelni fog ez az axióma, márpedig a szocialisták érdekei az I. kerületben az eddigiek alapján egyértelműnek tűnnek. Vajon ki legyen az, aki segít legyűrni Nagy Gábor Tamást? A dilemma nem egyszerű, a jelenlegi polgármester 1998-ban 48 százalék fölötti eredmény ért el az önkormányzati választáson, és több mint tíz százalékot vert rá Dávid Klárára, az MSZP–SZDSZ közös jelöltjére, aki egyébként az idei polgármester-választáson is ringbe száll. Sokáig úgy tűnt, teljes jobboldali összefogás jöhet létre, mert a sajnálatos országos trenddel ellentétben a Várnegyedben sikerült tető alá hozni a Fidesz, az MDF és az MKDSZ megállapodását.
Ekkor lépett színre Katona Tamás, az Antall-kormány egykori államtitkára, a Várnegyed 1994 és 1998 közötti polgármestere, jelenlegi varsói nagykövet. Bár Katona eredetileg független polgármesterjelöltként aposztrofálta magát, a sikerre éhező Centrum azonnal felsorakozott mögéje, ami értelemszerűen a baloldali sajtó kitüntetett rokonszenvének elnyerését is jelentette. A 168 Óra augusztus 29-i száma csaknem háromoldalas interjút közölt vele, amelynek már a címe – A máspolgár – is jelezte, hogy az exállamtitkár úr a jobbközép erők legfőbb attribútumát, a „polgár” kifejezést kívánja felhasználni a kampányában önmaga minősítésére. A Bányai György által készített beszélgetés a Medgyessy-közlöny szokásos alattomos stílusában pergett le. Megtudhatta az olvasó, hogy Katona Tamás az egykori kiscserkészével, Szabó Ivánnal közösen alapította meg a Magyar Demokrata Néppártot. Az is kiderült, hogy Szabó Ivánnal ellentétben Katona 1998-ban a Fidesszel való együttműködés híve volt, ennek elmaradása miatt végül el is hagyta a néppártot. Amúgy Katonának nagyon jó a véleménye a jelenlegi polgármesterről, aki „szép nemzetközi karrier előtt áll”, ezzel szemben azt már helyteleníti, hogy nem törődik eléggé a nyugdíjasokkal, mivel nem oszt karácsonyi csomagokat és nem hívja meg Poór Pétert a Márványmenyasszonyba. (Csak mellékesen: vajon melyik párt fixa ideája volt az, hogy a jobboldal elhanyagolja a nyugdíjasokat?) Bezzeg Katona, az ősz veterán mindig odafigyelt az idősekre, mi több, ő a polgármestersége idején még arra is képes volt, hogy végigrángassa Medgyessy Péter akkori pénzügyminisztert a leromlott Várbazáron, és kisajtoljon belőle másfél milliárd forintot a felújításokra. Katona talpig úriember: nagyon szimpatikusak neki a polgári körök, Lovas Istvánt egy erőtől duzzadó bajor lovagba oltott Don Quijoténak tartja, ezzel szemben egy küldetéstudattól áthatott polgári politikus szerinte olyan, mint Sztálin és Hitler. Kijelenti, hogy a Centrumhoz szervezetileg semmi köze, a célja kizárólag az, hogy újra történjen valami a kerületben. A szavai édesek, mint a méz; ő egy jóindulatú ember, aki felkészült arra is, hogy a Fidesz majd borzalmasakat fog mondani róla.
De mi a borzalmas? Talán az, hogy Nagy Gábor Tamás panasszal fordult a kerületi választási bizottsághoz, mivel az egyébként jelenleg is Varsóban tartózkodó Katona a „polgári összefogás” kifejezést használja a szórólapjain, választási anyagain, megtévesztve ezzel a választókat? És az a borzalmas, hogy a választási bizottság elfogadta a polgármester érveit, s eltiltotta Katona Tamást a szlogen használatától? Ráadásul a Fidesz – sportszerűen és naivan – eddig még azt se nagyon emlegette, hogy a nyíltan pártszínekben induló Katonát késlekedve rendelte vissza a Külügyminisztérium a nagyköveti székből, míg a független Schmitt Pálnak azonnal mennie kellett Bernből.
De ha már itt tartunk, emlékszik-e még Katona arra, hogy amikor az Orbán-kormány idején varsói nagykövet lett, milyen alattomos támadást indított ellene a baloldal, lengyel nyelvtudásának hiányára hivatkozva? És elfelejtette-e azt, hogy az akkori kabinet és a jobboldali sajtó teljes mellszélességgel kiállt mellette? Ha ennyire a szívén viseli a kerület sorsát, miért ment el Varsóba? Miért nem maradt itthon? Miként lehet az, hogy 1998-ban még önkormányzati képviselőnek sem jelöltette magát? Miért most, hetvenévesen jutott eszébe, hogy neki a Várnegyed a szíve csücske? És ha annyira meggyőződéses híve Antall Józsefnek, miért fogadta el annak a „jobbközép” Centrumnak a támogatását, amelynek a jelenlegi állás szerint az önkormányzati választásokon az alábbi pártok a szövetségesei: MSZP, SZDSZ, Új Baloldal? (Forrás: www.valasztas.hu)
Ha a Fidesz őszintén el akarja mondani a véleményét Katona Tamásról, nem kell mást tennie, mint föltenni ezeket a kérdéseket. Az-után pedig megvárni, hogy a választópolgárok hogyan reagálnak erre október 20-án. Ezek a kérdések biztosan nem lennének borzalmasak, a Várnegyedben élők válaszai viszont – legalábbis Katona Tamás szempontjából – annál inkább.
Lelőtt Storm Shadow rakétákról számolt be Moszkva
