Közös hídépítés után, újabb viták előtt

Nem radikalizálódott a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos szlovák álláspont, de maradtak az eddig is megfogalmazott kifogások – nyilatkozta lapunknak adott interjújában Stefan Markus, Szlovákia budapesti nagykövete, aki szeptember végén távozik posztjáról. A diplomata szerint a magyar–szlovák kapcsolatok látványosan fejlődtek az utóbbi években. E közeledés egyik szimbólumának az újjáépített Mária Valéria hidat tartja.

Ön három és fél évig volt Szlovákia budapesti nagykövete. Hogyan értékeli a magyar–szlovák viszony alakulását ebben az időszakban?
– A kétodalú kapcsolatok látványos fejlődését hozták az utóbbi esztendők. Mikulás Dzurinda és Orbán Viktor legalább tíz alkalommal találkozott egymással 1998 óta. Az új magyar kormány beiktatása után gyors kapcsolatfelvétel volt, Medgyessy Péter már találkozott, megismerkedett Dzurindával. Öszszességében jól működő baráti kapcsolatról beszélhetünk Magyarország és Szlovákia esetében. E barátság egyik szimbolikus gyümölcse a Mária Valéria híd. Egy kicsit én is a hídépítés részesének érzem magam, ugyanis jelen voltam az újjáépítésről szóló megállapodás aláírásánál, az építés elkezdésénél, s végül a felavatásnál. A híd olyan kézzelfogható eredménye a kétoldalú együttműködésnek, amelyet már senki nem tud meg nem történtté tenni. Az eredmények közül említést érdemel továbbá a békéscsabai szlovák főkonzulátus megnyitása, és igen fontos a határ menti, eurorégiós együttműködés. A hatszázharminc kilométer hosszú magyar–szlovák határnak ma minden egyes kilométere eurorégió része. Kiemelném továbbá a Szlovák Kulturális Intézet tevékenységét, hiszen ennek az intézménynek rendkívül lényeges szerepe van a magyar–szlovák közeledésben.
– A kétoldalú viszony része a státustörvény körül kialakult vita is. Jaroslav Chlebo külügyi államtitkár a napokban kijelentette: Pozsony alapvető módosításokat vár a magyar kedvezménytörvényben. Mivel magyarázza a szlovák álláspont radikalizálódását?
– Nem nevezném ezt radikalizálódásnak. Szlovákia a kezdetektől fogva kifogásokat fogalmazott meg a státustörvénnyel kapcsolatban. A két legfontosabb kifogás a jogszabály országterületen kívüli hatálya és egyes cikkelyeinek diszkriminatív kihatása. Ezeket a kifogásokat részben alátámasztotta a velencei bizottság jelentése is. Képzeljünk el két szomszédos kertet. Az egyik szomszéd egyszer csak úgy dönt, hogy a másik kertjébe ülteti a káposztáját. Ezt megteheti, de előtte a szomszédja engedélyét kell kérnie az ültetéshez. A státustörvény kapcsán hiányoljuk a megfelelő egyeztetést. Ami pedig a módosítást illeti, arra már csak az Orbán–Nastase megállapodás miatt is szükség van, hiszen jogilag a kormányfői nyilatkozat és a jogszabály nem egyeztethető össze. Bízom abban, hogy a státustörvény alkalmazásával kapcsolatos kérdést megfontolt politikával gyorsan meg lehet oldani.
– Az általános bírálaton kívül melyek azok a konkrét törvénycikkelyek, amelyeken Pozsony változtatást akar?
– Mondok egy példát. Szlovákia többnemzetiségű állam. Egy kis faluban, ahol a szlovákok mellett magyarok, ruszinok, cigányok is élnek, egy iskolában magyar és ruszin osztály is van. A státustörvény révén a magyarok anyagi támogatáshoz jutnak, a ruszin gyerekek pedig jogosan kérdik, ők miért nem kapnak támogatást. Ez a támogatás kisebbségek között is feszültséget gerjeszthet, nem csak magyar–szlovák kérdésről van szó. Sok cigány nemzetiségű gyerek magyar nyelvű osztályba íratkozott be, csak a támogatásért. Hogyan lehet megvonni a támogatást egy romától, ha ő magyarnak vallja magát? Megjelenik a diszkrimináció, s ezt kezelni kell. Támogatunk egy olyan törvényt, amely segít a magyar identitás, kultúra, nyelvtanulás fejlesztésében, de nem szeretnénk, hogy ez bármilyen módon feszültséget okozzon. Úgy gondolom, ez érthető álláspont.
– Az elemzők túlnyomó többsége szerint gyakorlatilag kizárt Meciar visszatérése a hatalomba a közelgő szlovákiai választások után. Önnek mi a véleménye erről?
– Érdekes történések zajlottak az elmúlt időszakban Szlovákiában. Elég volt Ivan Gasparovic kilépése Meciar pártjából ahhoz, hogy az addig a népszerűségi lista élén álló Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) kettészakadjon. Ami Meciart illeti, ő az 1998-as választási bukás után tulajdonképpen kilépett a politikából, nagyon rosszul bírta a vereséget. Ám egy politikus nem fejlődik, ha kivonja magát a politikai vitákból. Meciar fő problémája az, hogy nincs új politikai üzenete. Ma már nem veszik őt komolyan. A politikában az tud csak előrelépni, aki valami új, friss gondolatot képvisel. Szlovákia mindenesetre rendkívül izgalmas választás elé néz. Várhatóan egy közép-balközép koalíció kerül hatalomra, s remélem, hogy ebben a koalícióban a magyar párt is részt vesz majd, még akkor is, ha köztudott, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) nem baloldali formáció. Az MKP a jelenlegi koalíció egyik legmegbízhatóbb politikai ereje volt, stabilizáló tényezőt jelentett. Továbbá bízom benne, hogy Rudolf Schuster államfő jól választ majd, amikor kijelöli az új kormányfőt.
– Ez az új kormányfő a nemzetközi közvélemény előtt szinte ismeretlen Robert Fico lehet. Hogyan jellemezné a Smer nevű formáció fiatal vezetőjét?
– Robert Fico a Demokratikus Baloldal pártból lépett ki. Fiatal, ambiciózus, szakítani akar a régi, elavult politikai mentalitással. Van ugyan némi kommunista kötődése, de kétségtelenül okosabb politikus, mint Meciar. Pártja, a Smer (magyarul Irány – a szerk.) a jelek szerint megnyeri a választásokat. Fico amerikai látogatása során jó benyomást keltett tárgyalópartnereiben, úgy tűnik, Nyugatról megkapta a bizalmat. Bár volt néhány félreérthető kijelentése, összességében reálpolitikusnak tekinthető. Minden valószínűség szerint koalícióban fog kormányozni, s a politikai közeg óhatatlanul alakít a politikus személyiségén. Fico még fiatal, s vélhetően változni fog. Reméljük, hogy jó irányba.
– Hogyan látja Szlovákia NATO-csatlakozási esélyeit? Csak Meciar lehet a prágai meghívó akadálya?
– Meggyőződésem, hogy Prágában megtörténik az, ami a madridi NATO-csúcsértekezleten, az ismert okok miatt, nem történt meg. Szlovákia demokratikus fejlődése töretlen 1998 óta, a haderőreform gőzerővel folyik. A költségvetésből két százalékot szán a szlovák parlament haderőreformra, tehát megvan a megfelelő anyagi háttér egy kis létszámú, de profi és hatékony haderő kialakítására. Nem látok semmilyen akadályt a szlovák NATO-csatlakozás útjában.