Ma választanak a gondokkal küzdő Marokkóban

Pénteken parlamenti választásokat tartanak Marokkóban. A győzelemre a Népi Erők Szocialista Szövetségét (USFP) tartják esélyesnek, de a várható kis különbségek miatt minden bizonynyal továbbra is pártkoalíciók fogják vezetni az országot.

Marokkó lakossága az ötévente megrendezett voksolás során a parlament alsóházának – a jelenleg 26 párt által delegált – 325 képviselőjét választhatja meg közvetlenül, a 275 fős szenátust viszont közvetett módon a községek, régiók, szakmai szövetségek és szakszervezetek juttathatják kilenc évre helyükre. Az 1997-es választásokon az Istiqlal-Független Párt mindöszsze néhány tized százalékkal maradt le koalíciós partnere, a győztes USFP mögött. Valószínű, hogy az Abderrahmane Youssoufi miniszterelnök által vezetett koalíció tovább folytathatja munkáját, melyben jelenlegi felálláshoz hasonlóan akár 5-6 párt is szerepet kaphat.
Az új kormányzattól továbbra is a számos visszásság vár a jövőben orvoslást. A drasztikus népességrobbanás, a szegénység, a hegyi falvakban akár 70 százalékot is elérő írástudatlanság csak néhány, a rengeteg szociális probléma közül.
Csupán szeptember idusának éjszakáján hatszor riasztották a szicíliai parti őrséget az illegálisan Olaszországba érkező afrikai menekültekhez. Az egyik, Arigento partjaihoz közelítő, több mint száz, főleg marokkóiakat szállító hajó elsüllyedése ráadásul – a kiterjedt kutatás ellenére – tucatnyi áldozatot követelt.
Nem telt el egy nap, és száztizenkét illegális bevándorlót, valamint tíz embercsempészt fogtak el a spanyol csendőrök a Kanári-szigetekhez tartozó Fuertaventura közelében. A marokkói menekültek – köztük nők és egy négynapos csecsemő – öt csónakon közeledtek a sziget felé, ladikjaik közül kettő már majdnem elsüllyedt, mikor feltartóztatták őket. Mindannyian tudhatták, hogy akinek sikerül az átkelés, az egy másik világba érkezik. Az észak-afrikai Ceuta várost és a tőle mintegy kétszáz kilométerre lévő Melillát, valamint a jó néhány, Marokkóhoz közeli apró szigetet Spanyolország a világháború után is megtartotta magának, visszaszolgáltatásukról pedig hallani sem akar. Marokkó persze – saját érdekében – szívesen nyitna a jövő felé, ezért a külügyminiszter, Mohamed Benaisza a közelmúltban követelte is Spanyolország afrikai fennhatóságának megszüntetését, korszerűtlen, a XXI. századhoz méltatlan állapotnak nevezve a megtartott felségjogokat. Juan Luís Flores, Madrid állandó ENSZ-nagykövete rögtön elutasította Rabat igényeit, kijelentve, hogy a kérdéses területek Spanyolország szerves részét képezik. A két ország közti viszályt tovább élezte a júliusban kezdődött, Petrezselyem-sziget körüli vita. A mai napig érthetetlen, hogy egy mindössze néhány kecskének otthont adó, de gazdaságilag gyakorlatilag érdektelen sziget ügye miért lett háborúval fenyegető helyzet okozója. A viszályt tetézi, hogy a rabati kormány azzal vádolja Madridot, gépeivel július óta 61 alkalommal sértette meg a légterüket, hajóit pedig huszonhatszor küldte marokkói vizekre. A hét végén pedig – állításuk szerint – egy spanyol helikopter szállt le a Petrezselyem-szigeten. A konfliktus kiéleződését megelőzte, hogy vita kezdődött a Marokkó számára rendkívül fontos tengeri halászat és kőolaj-kitermelés körül. A konfrontáció miatt a két kormány tavaly októberben vissza is hívta madridi, illetve rabati nagykövetét.
A 12 kilométer széles Gibraltári-szoros feletti teljes ellenőrzés megszerzésének igénye ugyan már nem egyeztethető össze a nemzetközi politikával, de a térség bármely pontja kaphat a jövőben kiemelt jelentőséget. Igaz emellett az is, hogy Marokkóban több olyan terroristát tartóztattak le a közelmúltban, akik a szoroson áthaladó amerikai és brit hadihajók megtámadására készülhettek, mégis: a kis sziget körüli vita leginkább a térség számos, olykor rejtve maradó területi viszszásságára világít rá.