Római akvarellek tárlata

In memoriam Triznya Mátyás címmel október 12-ig látható kiállítás nyílt a hét végén a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Kortárs Galéria épületében a festőművész itthon fellelhető akvarelljeiből. A tárlat a budapesti kulturális örökség napokhoz csatlakozva nyitotta meg kapuját, annak apropóján, hogy az olaszországi magyar kultúra éve 2002 keretében az élete legnagyobb részét Rómában töltő Triznya Mátyás festőművész életművét feldolgozó kötet napvilágot látott a napokban.

A hét végén Római akvarellek – In memoriam Triznya Mátyás címmel a festő életművét bemutató kötet megjelenésével egy időben kiállítás nyílt a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Kortárs Galéria épületében. A kötet és a kiállítás az idei, olaszországi magyar kultúra évének részeként jöhetett létre, és egyúttal kapcsolódott a múlt hét végi Múzeumok – előtérben a háttér címmel megrendezett kulturális örökség napokhoz is.
A bensőséges hangulatú megnyitón megjelent a tíz éve elhunyt művész Rómában és a Városmajorban felváltva élő felesége és a nagy festő, Szőnyi István leánya, Szőnyi Zsuzsa is. Mitnyan György, a kerület polgármestere a tárlat megnyitóján többek között elmondta, hogy a Hegyvidék-galéria már öt éve ad otthont szebbnél szebb kiállításoknak, ám úgy tűnik, lassan kinövi a rendelkezésére álló helyiséget. Ezért is örömteli, hogy a Barabás-villa felújítása lassan az utolsó fázisához érkezik, amelynek épületében a helytörténeti gyűjtemény és a galéria is helyet kap majd – tette hozzá a polgármester.
Triznya Mátyás emlékkiállítását Szörényi László irodalomtörténész, római exnagykövet bevezetője nyitotta meg, akitől megtudtuk, a most megjelent könyv az olaszországi kulturális évben tervezett tíz-tizenöt kötet első kötete. A kiállítás rendezője és a gyűjtemény vezetője, Gergely Katalin elárulta, hogy az itt látható képek a Szőnyi-tanítvány, Triznya Mátyás Rómában készült képeinek hazai magángyűjtőknél fellelhető darabjai. Festészetének legfontosabb jellemzőit – gyönyörű pasztell színeit, bensőséges kapcsolatát a tájjal és a szinte mindenütt felbukkanó, jobbára antik épületekkel – az itt kiállított akvarelljein is megcsodálhatjuk. Közel negyven képét láthatjuk október közepéig, amelyekről méltatói egybehangzóan állították és állítják, hogy szemet és levegőt visznek abba a szobába, ahol a falon függnek. „Elsősorban a római fény érdekli, és természetesen a múlttal való találkozás is. Mert Rómában a nagy művészi alkotások nem elzárt múzeumi emlékek, hanem a mindennapok részei. Például a köveket milyen könnyed ecsetvonásokkal s mégis úgy festi meg, hogy azok az öröklétre emlékeztetnek” – jelent meg művészetéről 1984-ben, a budapesti Olasz Intézetben megrendezett, első hazai kiállításáról.
Akvarelljeinek különös ismertetőjele, hogy képeiről hiányoznak az emberi alakok. „Talán mert kíváncsibb vagyok az ember művére, mint magára az emberre, és arra, hogy ez a mű hogyan illeszkedik bele a természetbe” – magyarázta meg egyszer Triznya egy interjúban.
A galéria egyik falán érdekes, a művésztől származó idézet fogadja a látogatót a most megnyílt kiállításon. „Az olasz vagy a francia táj alig különbözik attól, amit mi magyarok pannon tájnak nevezünk…” – nyilatkozta egy másik alkalommal. Neki elhihetjük, hiszen négy évtizeden keresztül tanulmányozta, festette Itália, főként az Örök Város és környékének tájait.