Az áprilisi szocialista győzelem után Dunaújváros MSZP-s polgármestere és parlamenti képviselője kijelentette: elégedett, mert ígéretet kapott Medgyessy Péter miniszterelnöktől arra, hogy a Dunaferr vezetősége a helybeliekből fog kikerülni. Kivétel nélkül mind hozzáértő szakemberek lesznek, akik stabilizálni fogják a vasmű helyzetét, megtartják a város és a régió munkahelyeit – mondta Dorkota Lajos. Az új vezér és helyettesei mégsem helyiek, és velük nem szakemberek kerültek a cég élére. Olyan, hozzá nem értő személyeket küldött a Medgyessy-kormány Dunaújvárosba, akiknek legfontosabb feladatául azt szabták: készítsék elő a privatizációt.
A képviselő hangsúlyozta: a magánosítással munkahelyek szűnnek meg, így az életszínvonal jelentősen csökken majd a városban és a régióban. Az MSZP-s ígéretek sarokpontjait tehát máris megszegték. Világossá vált, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt., a vasmű többségi tulajdonosa, teljesen ki akar vonulni a Dunaferrből. Emiatt pedig bekövetkezhet az, ami Székesfehérváron történt: 3700 dolgozót ott váratlanul bocsátott el az IBM. Hasonlóra kell számítani Dunaújvárosban is – közölte Dorkota.
Felhívta a figyelmet arra: a Dunaferr irányítói külföldi szakmai befektetőkben bíznak, és három-négyezer ember elbocsátását tervezik jövő tavasszal. Ha eladják a gyárat, az államnak semmilyen ráhatása nem lesz a Dunaferre, hiszen az új tulajdonos döntéseibe nem tud majd beleszólni.
A képviselő emlékeztetett: más ígéretek szerint 2003-ban folytatják a régióban az Orbán-kormány által meghatározott célokat: megépítik a dunaújvárosi hidat és az M6-os gyorsforgalmi utat. Előkészítik az M8-as építését, ami az ország kelet–nyugati tengelyében Dunaújvárost logisztikai központtá alakította volna át. A 2003-as költségvetésben viszont egyik infrastrukturális fejlesztés sem szerepel.
Dorkota Lajos szerint egyértelmű: nem szakmai döntések születnek a Dunaferrnél. A kapkodó vezetőknek a politika diktál. A cég egyik közgyűlését nyilvánvalóan azért függesztették fel, hogy megvárják az októberi önkormányzati választásokat. Csak rá egy héttel jelentették be az Acélművek Kft. beolvasztását és az összevonásokat.
A szakember emlékeztetett: amikor a korábbi menedzsment mindössze nyolcvan fő elbocsátásával járó összevonást tervezett, Dunaújváros szocialista polgármestere és a vasasszakszervezet országot megrengető tiltakozásba kezdett. Ma ugyanők támogatják a többezres munkahely-leépítési elképzeléseket (noha a Dunaferr nemcsak a legnagyobb munkáltató a térségben, de fő adófizető is). A további tervezett fejlesztéseket nem Dunaújvárosban, hanem Rácalmáson képzeli el a jelenlegi hatalom, mondván, Dunaújvárosban nincs erre alkalmas terület. A képviselő figyelmeztetett: a régióban az IBM-el és a Dunaferr-rel együtt a tervezett leépítés átlépi a hétezer főt. Ráadásul sok beszállítót is érint a leépítés, ami további két-háromezer munkahely megszűnését jelenti. Nem valósulnak meg a szükséges munkahelyteremtő infrastrukturális fejlesztések sem, amivel nagyon nehéz helyzetbe hozzák a térséget.
Dorkota Lajos szerint szakmai indokok nem támasztják alá a vasmű privatizációját. A lépést csatlakozásunk sem indokolja, hiszen az állami és a magánkézben lévő vagyon aránya már eurokonform. Azért sem indokolt a privatizáció, mert a Dunaferr fejlődőképes. Leginkább a világpiaci áringadozás az, ami növeli vagy csökkenti az eredményt vagy a veszteséget.
Az országgyűlési képviselő kiemelte: a szocialisták két dologhoz értenek: válságot okozni és kezelni. Korábban ugyanis annak ellenére sem volt bajban a cég, hogy a baloldali sajtóban a jelenlegi kormánypártok ezt híresztelték. Ma már azonban valóban válság van. Ez a vállalat múlt heti sajtóközleményében fehéren-feketén szerepel. A hatalom szerint válságot kezelni úgy lehet, hogy privatizálnak.
A honatya utalt arra: Medgyessy Péter még nem volt miniszterelnök, amikor kampánykörútján Dunaújvárosban bejelentette, hogy ha nyernek, privatizálják a Dunaferrt. Ezt úgy jelentette ki, hogy semmilyen konkrétumot nem tudott az acélműről. Ezt Medgyessy maga is elismerte, amikor közölte: nem ismeri a cég működését. Hónig Péter, a cég új vezérigazgatója ezt a magánosítást készíti elő. Majdani távozása után Dunaújváros ottmarad munkahelyek, iparűzési- adó-bevétel nélkül, csökkenő életszínvonallal.
Dorkota elmondta: elkészült Dunaújváros fejlesztési terve, amelyet összehangoltak a Dunaferr középtávú stratégiájával. A hiba azonban ott van, hogy a fejlesztési koncepció tartalmazza azokat az infrastrukturális beruházásokat is, amelyek közül egyetlenegyet sem tartalmaz a 2003. évi költségvetés. A Fidesz elképzelése szerint viszont nem privatizálnák a vállalatot, hanem megvalósítanák a szükséges fejlesztéseket. Az így teremtődő munkahelyek felszívják azt a munkaerő-felesleget, ami a Dunaferrtől kikerül. Ám a szocialisták előbb elbocsátanák a munkavállalókat, azután – mint gondolják – „majd lesz valahogy”. A képviselő közölte: ha az állam kivonul a nagy cégekből, így a Dunaferrből is, és külföldi szakmai befektetőknek adja el azt, akkor ugyanaz várható, mint az IBM-nél. Három-négy év után, de legkésőbb akkor, amikor az adómentes időszak lejár, egyik pillanatról a másikra a cég kivonul az országból, és az utcára küldi az embereket. Ezek után a kormány széttárja a karját, mondván: az ilyen és hasonló ügyekkel nem tud mit kezdeni, hiszen nincs semmilyen ráhatása a cégre. A Dunaferrnél viszont ma még volna szava, hiszen 85 százalékban az állam a tulajdonos.
Végezetül Dorkota Lajos arra figyelmeztetett: ha nem változik meg az állam jelenlegi koncepciója, akkor kiszolgáltatja Dunaújvárost és a Dunaferrt a multiknak, akik nem foglalkoznak szociálpolitikai kérdésekkel. Például azzal, hogy a dolgozókat nyaraltassa, kiegészítő bérjuttatásokat és szociális kedvezményeket adjon. Viszont a Fidesz-kormány alatt a menedzsment biztosította a kollektív szerződésben vállaltakat a munkavállalóknak, s jóval az infláció felett – ebben az évben például 11 százalékkal – emelte a béreket. Úgy látszik, a szociálisan érzékeny Medgyessy-kormány ebben nem érdekelt.
Ettől az egy hozzávalótól lesz igazán jó a csirkeraguleves
