Jászladánynak alapvetően igaza van, és ezt egy jogállamban érvényesíteni is lehet: ezért vállaltam az alapítványi iskola ügyének ügyvédi képviseletét. Alkotmányos tanszabadság van, a szülőknek joguk van a gyermeküknek adandó nevelést megválasztani. A Jászladánnyal történtek viszont sokáig azt mutatták, hogy mindehhez joguk van ugyan, de nincs esélyük rá – jelentette ki Kolláth György, az önkormányzat jogi képviselője, hozzátéve azt is: az ügy melletti kiállása nem politikai indíttatású, hanem kizárólag szakmai.
Az alkotmányjogász szerint Jászladány olyan kísérleti terep volt, ahol a nagypolitika megpróbálta a helyi ügyet felülről, nyomásgyakorlással elrendezni, de bebizonyosodott, hogy ez nem járható út. A település a törvény sáncain belül próbálta megvédeni saját jogait, igazát, és ez a dolgok jelenlegi állása szerint sikerült is, bár nincs még vége az ügynek – vélekedett. A nemrég megszületett bírósági ítélet, amely kimondja, hogy a település vezetése nem követett el törvénysértést, esélyt ad arra, hogy békés, tisztességes kompromisszum születhessen a többség–kisebbség közötti feszültség ügyében.
– Hogy lehet az, hogy tavaly szeptemberben a közigazgatási hivatal még azt mondta, hogy az iskolaalapítás ügyében a kisebbségi önkormányzatnak nincs egyetértési joga, majd egy év múlva ugyanaz a hivatal éppen ellenkező értelmű megállapítást tett? Ennyire bizonytalan egy közigazgatási hivatal tartása? – tette fel a kérdést. Mint fogalmazott, Jászladányban a politikai nyomásgyakorlás túllépte és lebecsülte a jogi kereteket, ezt orvosolta a legutóbbi bírósági ítélet. Szerinte Jászladány példája arra is felhívja a figyelmet, hogy a közigazgatás működésében súlyos gondok vannak. – Megütközve láttam, hogy mennyi elemi jogi hibát követtek el a közhatóságok – tette hozzá.
Kolláth György szerint az ügyben meglehetősen „rosszul vizsgázott” a kisebbségi törvény is, hiszen az egyes kitételek definiálása – mint például a kisebbségeket is érintő képzés – talán csak az értelmező kéziszótár segítségével fejthető meg, és ez jogbizonytalanságot szül.
– A jászladányi ügy rávilágít jogállamiságunk sebezhetőségére is. Az alapítványi iskola augusztus 6-án kapta meg a jogerős működési engedélyt. Három hét alatt mindent előkészítettek az iskolakezdésre. Mégis, harmincadikán a közigazgatási hivatal ezt a jóhiszeműen kialakított jogi helyzetet megsemmisítette, és új eljárást rendelt el. Erről a jegyző útján szeptember másodikán kapott értesítést az oktatási tárca. Magyar Bálint oktatási miniszter viszont – itt nem létező személyes hatáskörében – éppen a megsemmisítő határozatra hivatkozva már harmincadikán kiadta a nyilvántartásba vétel megtagadásáról szóló határozatát. A döntést a minisztérium szabályosan csak három nappal később hozhatta volna meg. Hogyan történhetett ez? Kilóg a lóláb. Egy ésszerű magyarázat van: előbb ismerte meg a miniszter a közigazgatási hivatal döntését, mint maga a hivatal. Ez pedig a Tanú című filmben is ábrázolt viszonyokat idézi: egyszerre van kész az ítélet meg a vádirat. A közigazgatásban a hatáskör elvonása az egyik legsúlyosabb jogsértés. Ilyen egy XXI. századi jogállamban nem létezhet – kár, hogy a hibát azóta sem orvosolták – hangsúlyozta Kolláth.
Kitért arra is, hogy az iskolaügy miatt a jászladányi kisebbségi önkormányzati választások eredménye újabb országos vihart kavart: a testületbe egy cigány és négy nem cigány képviselő – köztük Dankó István polgármester felesége – került be. (A nem cigány képviselőket, szavazópolgárokat „etnobizniszeléssel” vádolta meg több kormánypárti politikus és roma jogvédő. Felvetődött, hogy módosítani kell a kisebbségi választási törvényt, mert visszaélésekre ad lehetőséget – a szerk.) Az alkotmányjogász úgy vélte: a jászladányiakat ebben az ügyben is igen csúnyán megalázták, mert egy törvényes és szabad helyi választásba senki nem szólhat bele. Mint fogalmazott, a politikának meg kellene végre tanulni a közösségek önállóságát és méltóságát, egyben döntését tiszteletben tartani. Arra hívta fel a figyelmet: az alkotmánnyal és az európai normákkal homlokegyenest ellenkezik a kisebbségek választási regisztrációjára való törekvés, valamint az is, hogy a választópolgárokat és képviselőjelölteket etnikai alapon diszkriminálják, kizárják a kisebbségi választásból, illetve választhatóságból. Szerinte a törvény a lehetőségekhez képest a legjobb, mert a választópolgárok ítélőképességére alapoz: az ő kezükben van
a döntés, arra szavaznak, akit alkalmasnak találnak, és ezt nem lehet mondjuk bőrszínhez kötni. Módosítás talán abban képzelhető el, hogy más napra lehet tenni a többségi és a kisebbségi választások időpontját.
– Ma a törvény lehetővé teszi az összes szavazóképes állampolgár, sőt immár bevándorolt egyén, rövidesen pedig az „europolgár” részvételét is a kisebbségi választásokon. Ez nagyon nyitott modell. Ha komolyan vesszük az integrációt, nem lehet etnikai, nemzeti stb. alapon visszalépni, diszkriminálni. Tehát nem valamiféle ravasz, politikai kényszer szülte normaátírásra van szükség a meglepetések kiszűréséhez, hanem arra, hogy az emberek felelősen kampányoljanak és politizáljanak, ez viszont már nem a jogalkotás asztala – mutatott rá.
Úgy véli: a jelenlegi szabályozást a jászladányi voksolás eredményei is alátámasztják. A település nemhogy rossz példa lenne, éppen ellenkezőleg: ismét bebizonyosodott, hogy a polgárok közösségének több esze van, mint akárhány önjelölt megváltónak vagy politikusnak. Kolláth szerint a 6200 lakos nem „kontraszavazást” végzett, hanem az évek óta dúló belső háborúskodás helyett, felelősen gondolkodva, a békességre szavazott. A polgármestert például több mint 80 százalékkal választották újra, ez szükségképpen azt jelenti, hogy a romák egy része is támogatta. Maguknak voksoltak, visszavágó: 4 év múlva.
– A kisebbségi választási törvényhez hasonlóan alkotmányjogi szempontból a gyűlöletbeszéd további, drákói szankcionálása is meglehetősen ingoványos terep – vélekedett Kolláth György. Szerinte a politika zaklatott légköre olyan kényszermegoldásokat hozhat, amelyek hosszú távon nem válnak be. Az Európai Unió emberjogi felfogása szerint nincs demokratikus társadalom pluralizmus, tolerancia és nyíltság nélkül. A plurális társadalomba olyan gondolatok, vélemények szabadsága is belefér, amelyek esetleg sértők, meghökkentők vagy aggodalmat keltők – idézte az Alkotmánybíróság határozatát. – Ehhez képest vajon mi a bűnös gyűlöletbeszéd? – vetette fel Kolláth.
– Ha a gyűlöletbeszédből a Btk.-ban szankcionált, új bűncselekményt akarunk csinálni, szembe megyünk a toleráns európai áramlatokkal. Feltehetőleg az erre vonatkozó kényszernormák a nemzetközi fórumokon nem állnak majd meg – mutatott rá az alkotmányjogász. Mint mondta, erre a problémára a jognak reagálnia kell, de a megoldás szerinte elsősorban a polgári jogi út lehet. Kérhessen teljes jogvédelmet a megsértett közösség minden egyes tagja, sőt akár a közösségi jogi fellépés (populáris akció) lehetőségét is megteremthetnénk – összegezte véleményét. A törvényalkotási szándék kiváltó okára – a 301-es parcellában történtekre – utalva hozzátette: vakvágányra visz, ha a politikai ellenfelek bűnözőt akarnak kreálni egymásból. Inkább a politikai kultúra növelésére kellene törekedni egy esetleg elhibázott törvényalkotás helyett. Rámutatott: az izgatás, az uszítás ma is büntethető, bár ennek – sajnos – senki sem próbál érvényt szerezni. A verbális agressziót elsősorban korrekt politikai közbeszédnek kell megfékeznie. Pótszernek a „bétékázás” soha sem alkalmas, ahhoz túl durva eszköz – figyelmeztetett Kolláth György.
A magyar igazságügyi tárca arra vár, hogy az Európai Unió tanácsa elfogadja a gyűlöletbeszéddel összefüggő keretszabályt. A minisztérium tervezete már elkészült, és várhatóan a jövő év első felében sor kerülhet a végleges szöveg elfogadására is.
*
Polt Péter legfőbb ügyész véleménye szerint nem jogi kategória a „gyűlöletbeszéd” kifejezés, hanem a médiában és a parlamentben az utóbbi időben meghonosodott „szleng”. A büntető törvénykönyvben található jogi kifejezés a közösség elleni izgatás, melynek szövegváltozása több variációban is napirenden van, és a parlamentnek kell eldöntenie, melyiket fogadja el végül. – Számos európai országban van hasonló tényállás a vallási közösségek, népcsoportok, nemzetiségek, nemzeti kisebbségek elleni uszításról és gyűlöletkeltésről, de ezek minden esetben más léptékűek és mértékűek. A törvényhozás számára az öszszehasonlító elemzések elvégzése feltétlenül szükséges a kodifikációt megelőzően – mondta lapunknak a legfőbb ügyész.
Bárándy György ügyvéd szerint mindennel és mindenkivel kapcsolatban meg lehet fogalmazni kritikát, de csak a megfelelő formában. – Aki nem látja be, hogy európai hangnemben, gyalázkodás, lázítás nélkül is lehet bírálni, azt igenis meg kell büntetni – fejtette ki véleményét. Példaként hozta fel az október 23-i nemzeti ünnepen a 301-es parcellánál Mécs Imre szabad demokrata politikussal, egykori halálraítélttel történteket. Törvényi eszközökkel kell megakadályozni – mondta –, hogy egyesek a gyűlölet keltésére használják fel az ilyen helyzeteket.
Szőgyényi József ügyvéd, egykori ügyész úgy véli, elhúzódó egyeztetésekre lehet számítani az úgynevezett gyűlöletbeszéd büntethetőségét tárgyaló törvényjavaslat parlamenti elfogadása előtt. A megfogalmazás a mások iránti gyűlölet keltésére alkalmas kifejezések uszító jellegű használatát jelenti. Értelmezése szerint az alkotmányos többséget igénylő törvénymódosítás, az uszítás bűncselekmény jelenleg hatályos büntetési tételeit kívánja súlyosbítani. Hozzátette: a mindkét politikai oldalon tapasztalható, gyakran a személyiségi jogokat sértő, gyűlöletkeltő megnyilvánulásoknak törvényi szigorítással kell gátat szabni. (S. P.–G. T.)
kurkuma fűszer
Ettől az egy hozzávalótól lesz igazán jó a csirkeraguleves
