Szótévesztések

Bizalommal olvassuk az újságokat, hallgatjuk a rádiókat, nézzük és halljuk a televíziós híreket, vitákat. Ám felettébb elkedvetlenítő az, hogy bosszantó nyelvi hibák is gyakran becsúsznak az egyébként jól szerkesztett szövegekbe.
A rovatunknak küldött leveleknek köszönhetően meglehetősen gazdag gyűjteményem van az afféle nyelvi és helyesírási botlásokból, amilyen például az a régi újságcikk volt, amely a bakterológiáról (vagyis a vasúti bakterség tudományáról) szólt bakteriológia (vagyis a baktériumok tana) helyett. Csak egy i betű hiányát nem vette észre a korrektor, s máris nevetségessé tette a cikk íróját.
A latin szavakkal más, komolyabb bajok is történhetnek. Hibagyűjteményemben van például egy újságkivágás, amelyen a Nagyboldogasszony-napi katolikus ünnep alkalmából a cikkíró Szűz Máriáról mint Magyarország patrónusáról (azaz férfi védőszentjéről) emlékezett meg. Ezt már nagy jóindulattal sem lehet sajtóhibának minősíteni.
Számos ókori és középkori történetet dolgoztak fel filmre mostanában. Ezeket nem szoktam nézni, de hiszek egy kedves barátomnak, aki szerint a páncélba öltözött lovagoknak, hadvezéreknek „Tűz!” parancsszavára szokták az íjászok nyilaikat kilőni az ellenségre. S ugyanezekben a filmekben igyekeznek a haditanácsok résztvevői a kőhajító gépek tűzgyorsaságát is növelni – csodák csodájára: több száz évvel a lőfegyverek feltalálása előtt!
Az iránt meg a szemben egyaránt irányulást kifejező névutó. A beszélő részéről az iránt pozitív, a szemben negatív viszonyt fejez ki; például hálát érez jótevője iránt; de: haragot érez károkozóival szemben. A két névutó összekeverése (például hálát érez jótevőjével szemben) meglehetősen gyakori hiba, a nyelvművelés régóta figyelmeztet az efféle névutóhasználat ellentmondásosságára.
Hasonló különbség kezd kialakulni az okoz meg a szerez között is. Az okoz igét inkább negatív, a szerez igét viszont többnyire pozitív dolgokkal, gondolati tartalmakkal kapcsolatban szoktuk újabban használni. Tehát: bajt, bánatot, fájdalmat, kellemetlenséget, bosszúságot okozunk; de: örömet, kellemes meglepetést szerzünk egymásnak. Ezzel a jelentésmegoszlással az igényes szóhasználatban feltétlenül egyetérthetünk.
Újabban a köszönhetően szóalak névutószerűen kezd viselkedni: szerencséjének köszönhetően, jó szervezetének köszönhetően stb. Mivel pozitív jelentésű szó, s ezt határozottan érezzük, nem helyes negatív tartalmú szóhoz társítani, ahogyan egy egri hallgatónktól kapott újsághír fogalmazója tette: „A beteg szíve esetleg egy génhibának köszönhetően nem bírta a terhelést.” A miatt lett volna az ide illő névutó: „A szív talán egy génhiba miatt nem bírta tovább.”
A ’folyadékba belemerülve lesüllyed’ alapjelentésű lemerül ige a mindennapi nyelvben elterjedten él az akkumulátorok meg az elemek erejének teljes csökkenésére vonatkoztatva is. E helyett a furcsa jelentésváltozás helyett azt javasolom, hogy az igényesebb beszédben a lemerül helyett használjuk inkább a kimerül igét.