A Magház az első önálló otthonukat kereső, képzett, független városi fiatalok lakásépítési programja – amint meglátom a Rottenbiller utcai társasház legújabb lakóit, rögvest a reklámkiadványokban olvasott szöveg ötlik eszembe, mivel így, első látásra, Hernyák Jánosra és feleségére mindebből kizárólag a képzett jelző illik. Ám hamar kiderül, hogy a kép – mint az lenni szokott – árnyaltabb, mivel a valóban nem első önálló otthonukat kereső, nem független házaspár a Magház-programba tökéletesen illő fiuk miatt lett a budapesti ingatlanpiac résztvevője.
– Debreceniek vagyunk, és mivel a gyermekünk a fővárosban képzeli el a jövőjét, arra gondoltunk, hogy vásárolunk egy apró lakást, ahol megszállhatunk, ha meglátogatjuk. Kapóra jött, hogy ez az épület itt található a belvárosban, mert innen mindent könnyedén és gyorsan elérhetünk. És a méret sem zavar minket, hiszen csak átmeneti szállásnak fogjuk használni.
Azt, hogy Hernyák Jánosné ezt miért tartja fontosnak megjegyezni, azonnal kiderül, amint férje kitárja az ajtót, s belépünk a negyedik emeleti lakásba. Mert kicsi. Sőt apró. S ebben semmiféle túlzás sincs, hiszen huszonegy-két négyzetméterről van szó, amely még a stúdiókonyhával könnyítve is csupán szűkös lehetőségeket biztosít; ahogy hárman megállunk középütt, nehéz elképzelni, hová is fog kerülni a szék, az asztal, az ágy, egyáltalán lesz-e itt bármilyen bútor.
– Lesz – nyugtat meg Hernyák János –, van egy belsőépítész ismerősünk, aki csodákra képes. De, mint azt a feleségem már említette, az új „otthonunkat” tényleg csak átmeneti szálláshelynek tekintjük, ugyanakkor a kiválasztásnál fontos volt, hogy a társasház milyen szolgáltatásokat nyújt. Márpedig itt van belső mosoda, minden lakónak alanyi jogon jár a széles sávú internet-hozzáférés, és a ház honlapján megrendelhető a takarítás, javítás, de a különféle kifizetéseket és elszámolásokat is a világhálón bonyolíthatjuk.
– Bizony, az olcsó, széles sávú internet nagy szó, ki is használják a fiatalok – mondja Horváth József ügyvezető igazgató, hozzátéve, hogy a világháló ugyan fontos dolog, de a Magház-programban korántsem ez az elsődleges csáberő. Inkább a közösség vonzza az ifjúságot, mert itt úgy élhetnek, mint valamelyik felsőoktatási intézmény kollégiumában, csak lényegesen kulturáltabb körülmények között.
– A telek az önkormányzaté volt, és jó húsz esztendeig kutyafuttatónak használták. Az értékesítésre kiírt pályázatot a Magház-program nyerte, méghozzá elsősorban azért, mert fiataloknak akart lakást építeni. A programnak ráadásul nagyon fontos eleme volt, hogy olyan helyeken tervezett Magházakat építeni, amely területek valahol félúton tartózkodnak a normális kerület státusa és a végleges lecsúszás között – magyarázza az ügyvezető igazgató. – Maguk a tervezők is kíváncsiak voltak rá, egyfajta élesben zajló szociológiai kísérletnek tekintették, hogy itt, a Rottenbiller utcában mi történik, ha beköltözik egyszerre száz, zömében jómódú fiatal. Eredményekről azonban nem számolhatok be, mivel időközben az önkormányzat jó néhány telket eladott, s több új épület is elkészült.
Horváth József szerint az alapötletben az a rendkívüli, hogy a fiatalok első lakásának funkcióját a kollégium és a valódi otthon közötti állapotban képzeli el: a lakók szabadidejükben összejárnak, és a kollégiumi közösséghez hasonló életet élnek. Hiszen fiatalok. S az ügyvezető igazgató vallja, hogy működőképes az elképzelés, mert ha este betér a földszinti kávéházba, bizonyosan ott talál öt-hat trécselésbe mélyedt lakót.
– Előfordult, hogy a szemközti teraszról átszóltak, menjek át hozzájuk iszogatni egy kicsit, úgyhogy elég kellemes, beszélgetős estém volt. Egyszóval zajlik az élet. És ez mindenkinek jó. Egyetlen idős lakónk van, egy hatvanéves néni, ám őt is gyakran látom a kávéházban a fiatalok között.
A program azonban nem tökéletes, s ennek leginkább a befektetők itták meg a levét.
– A Magház-program hibája, hogy nincs rá fizetőképes kereslet. A kisméretű, zömében harminc négyzetméter körüli lakások miatt rengeteg a fal, a közlekedő, és a vezetékek is sok helyet foglalnak, így a megépíthető és az eladható terület aránya körülbelül ötven-ötven százalék. Vagyis hiába építi a beruházó egyébként kedvező áron a lakásokat, a telekárral, értékesítési és marketingköltséggel, valamint a minimális, tíz százalék haszonnal terhelt értékesítési ár már meghaladja a háromszázezer forintot. Márpedig ez az ár túlnő az egyedülálló fiatalok lehetőségein. Hiába sok az érdeklődő, amint meghallják, hogy háromszáztízezer forint, máris leteszik a telefont. Tehát kimondottan lassú az értékesítés, s ez olyannyira gazdaságtalan, hogy a befektetők kénytelenek veszteséget elkönyvelni.
A gondok azonban nem csak a föld felett jelentkeztek, mert a beruházóknak több építési előírással is meg kellett küzdeniük.
– További probléma, hogy az előírások szerint minden lakáshoz garázst kell építeni. Csakhogy a jogszabály nem tesz különbséget egy százötven négyzetméteres, hatszobás, és egy harminc négyzetméteres, egyszobás lakás között, nem beszélve arról, hogy az első lakásukba költöző fiataloknak nem igazán van szükségük garázsra – a hatvan eladott lakáshoz csak tizennégy garázst tudtunk értékesíteni. A Magháznak ötvenmillió forint parkolómegváltási díjat kellett kifizetnie, amely összeg csak tetézte a veszteséget, amit, ugye, nem lehet a vásárlókra terhelni.
Horváth József állítja, a honi ingatlanpiac legfőbb baja, hogy Magyarországon még mindig csak kilóra lehet lakást vásárolni, vagyis elsősorban nem az életkörülmények, hanem a négyzetméterár számít. Természetesnek tekinthető, hogy időközben hiába készült el a Magház 2 és a Magház 3 terve is, mert az első pénzügyi kudarca után a befektetők úgy döntöttek, hozzá sem fognak az építkezéshez.
Pedig az eredeti szándékok szerint a program nem állt volna meg a félkollégiumi szinten. A Magház 3 után megkezdődött volna a garzont kinőtt ifjú házasoknak szánt másodgenerációs társasházak építése, ahol a csemetéknek is jut hely. Ám ha belátható időn belül mégiscsak megteremtődik a fizetőképes kereslet, akkor a lakásváltási folyamat végére fölépül a nyugdíjas-Magház, ahol a szerencsésebbek fél évszázados szomszédjaikkal közösen üthetik majd agyon a nyugdíjaslétből fakadó többletszabadidőt.
munka
Meglepő, de ennyien dolgoznak távmunkában
