Klausék óvnak a hurráoptimizmustól

Amíg a balközép cseh kormánykoalíció, azaz a Cseh Szociáldemokrata Párt, a Kereszténydemokrata Unió–Csehszlovák Néppárt és a Szabadság Unió–DEU szinte feltételek nélküli kötelességnek, történelmi esélynek tekinti a csatlakozást az Európai Unióhoz, a legnagyobb ellenzéki erő, a Polgári Demokrata Párt (ODS) jóllehet nem ellenzi a csatlakozást, komoly aggodalmakat fogalmaz meg e lépés következményeivel kapcsolatban. Az utóbbi időben szaporodnak az euroszkeptikus hangvételű vélemények a sajtóban és a különböző civil szervezetek honlapjain is.

Egyedüli alternatívának tekinti az adott geopolitikai viszonyok között a csatlakozást az utóbbi időben a korábban markánsan a nemzeti érdekek feladása miatt aggódó, euroszkeptikus retorikát használó ODS. A pártalapító Václav Klaus és utódja, Mirek Topolánek immár EU-realizmusról beszélve helyteleníti azonban a kormány „hurráoptimizmusát”, mondván, az EU nem karitatív szervezet, ezért a júniusi csatlakozási népszavazást megelőző kampányban a pró és kontra véleményeknek egyenlő arányban kell megjelenniük. Klausék álláspontja több ponton is eltér a kormányétól. Amíg például a szociáldemokraták az Európai Bizottság jogköreinek kiszélesítését, az unió nemzetek feletti jellegének megerősítését szorgalmazzák, az ODS az EU és a tagországok hatásköreinek pontos elosztását, a nemzeti parlamentek tagjaiból álló európai kongresszus létrehozását helyezi előtérbe.
Az állami költségvetésből a referendum előtti kampányra 200 millió koronát fordítanak. A csatlakozást ellenző civil szervezetek is követelik kampányuk állami támogatását, azzal érvelve, hogy mint adófizetőknek, erre a támogatásra éppúgy joguk van, mint az eurooptimistáknak. Már csak azért is, mert a közvélemény-kutatások szerint növekvő trendet mutat a szkeptikusok aránya. Egy decemberi felmérés szerint a lakosság 48 százaléka menne el biztosan szavazni, s közülük 62 százalék igennel, 27 nemmel voksolna a csatlakozásra.
A sajtóban és egyes civil szerveződések internetes honlapjain egyébként az utóbbi időben szaporodnak a euroszkeptikus hangvételű vélemények. Benjamin Kuras, a Londonban élő cseh közíró a minap a Mladá Frontá Dnes hasábjain a németországi gazdasági problémákra utalva, a szocialista ízű állami irányítás és ellenőrzés európai térhódításának veszélyeire hívja fel a figyelmet. Úgy látja, a német és a francia kormány a kis- és középvállalkozókat sújtó pénzügyi, adó- és hitelpolitikát valósít meg. Az EU által szorgalmazott alacsony kamatláb általánossá tétele az eladósodáshoz vezet, s egész Európában csőd előtt áll az állami és a magánnyugdíjrendszer. Koppenhágában senki sem érdeklődött aziránt, hogy az európai adófizető miből fogja fedezni a bővítéssel járó évi 8 milliárd eurót, s a tagjelöltek közül senki sem kérdezte, milyen hatással lesz az amúgy is törékeny gazdaságukra az állami irányítás felerősödése, az euróra való áttérés, hogy a munkavállalóknak a munkaadókkal szemben nagyobb jogot biztosító úgynevezett szociális charta mennyire károsítja meg a vállalkozói magánszektort. Kuras sötéten látja a schengeni egyezmény kapcsán az EU-országokba özönlő, nem európai bevándorlók millióinak nyújtandó szociális támogatás hatásait. Részletes, tárgyilagos és kimerítő információkra alapuló vitára van szükség Csehországban, ehelyett azonban, vélekedik a szerző, sumákoló mellébeszélés folyik, mintha csupán a nemzet néhány százalékát kitevő elégedetlen és hálátlan gazdákról lenne szó.
Az Euroskeptik nevű internetes honlapon David Hanák az Európai Unió geopolitikai következményeit taglalja. Szerinte a föderalizált Európa a valóságban Berlinből irányított, központosított Európává fejlődik. Kelet-Közép-Európát Oroszország, illetve a német vezetésű EU osztja fel egymás közt, az utóbbiakhoz tartoznának a visegrádi négyek, Ausztria, Szlovénia és Horvátország. Úgy véli, az euró bevezetése a tagállamok politikai szuverenitásának megsemmisítését jelenti. Szerinte az EU-hoz való csatlakozással Csehország egy elhibázott impérium részévé válik, olyan státusszal, mint például az első világháború előtt a Monarchiához csatolt Bosznia-Hercegovina. A csehek, magyarok, lengyelek és szlovákok politikai függetlenségének a „régió K. u. K. Monarchia” újbóli megteremtése, egy közép-európai állam újjászületése lehet az alapja. Ezzel megoldódna az örök cseh dilemma, az erős nyugati szomszédhoz (Németország, illetve a német dominanciájú Európai Unió) fűződő viszony kérdése. Közép-Európa feldarabolásával a versailles-i rendszer megfosztotta Európát a német hatalommal szembeni hiteles ellensúlyától a térségben – vélekedik David Hanák.