MI A MAGYAR?

Gárdonyi Géza író és Ujlaki Antal,
1894. szeptember 5.
Mind a ketten újságírók és riporterek voltak Szegeden. Egyikük a Szegedi Naplót, a másik a Szegedi Híradót boldogította… Akkoriban nagy izgalom között Szegedre várták Kozarek Mihályt, a budapesti hóhért, hogy fölakassza a kétszeres rablógyilkost, Gyömbér Pált. Gárdonyi egy napon megírta a Szegedi Naplóba, hogy megérkezett Szegedre a hóhér, és Antonio Sorgó álnév alatt lakik a Két Választó fogadóban. Ujlaki Antal, akinek régi spanyol zsidó őseit Sorgónak hívták, magára nézve sértő célzást látott Gárdonyi ártatlan tréfájában, és Kemechey Jenő és Csoór Gáspár újságírótársaival kihívatta Gárdonyit. Hiába igyekeztek őt is megnyugtatni a megbízottjai, hogy Gárdonyi nem akarta őt megsérteni, hiába jelentette ki Gárdonyi is készségét, hogy bocsánatot kér, Ujlaki hajthatatlan maradt.
Végre is enyhe feltételű kardpárbajban állapodtak meg, első vérre, teljes bandázzsal.
A párbajt 1894. szeptember 5-én a Hungária Szálló tánctermében vívták meg. Mint két tigris, rohantak egymásnak az ellenfelek. Ujlaki rohanásában hirtelen elcsúszott, s a földre zuhant. Gárdonyi izgatottságában nem vette észre ellenfele balesetét, s egyre vágta a szerencsétlent. A megbízottak rémülten kiáltottak „állj”-t, de Gárdonyi se látott, se hallott, csak egyre vágott. Végre is Csoór Gáspár hátulról lefogta Gárdonyit.
Ujlaki Antal, számos sebből vérezve, ott feküdt a terem parkettjén, eszméletlenül, nagy vértócsában. Teste egészen meg volt merevedve, bal karját csak egy vékonyka bőr tartotta a vállán, szétmetszett ütőereiből sugározva patakzott a vér. Az orvosok ijedten rohantak hozzá, hogy nagy vérveszteségét mérsékeljék, és azután kórházba szállítsák. A párbajban a vezetősegédek is megsebesültek, Kemechey a száján, Magyar az arcán.
Ujlaki hat hónapig feküdte borzalmas sebeit, s amikor felépült, megbocsátott Gárdonyinak…

Sztojanovits huszárkapitány és Krúdy Gyula,
1911. november 18.
Kellemetlen afférja támadt Krúdy Gyulának, az ismert írónak egy budapesti mulatóhelyen. Sztojanovits Viktor, a 13. huszárezred kapitánya szabadságon volt Budapesten, s egy este együtt mulatott a barátaival, amikor a társasághoz csatlakozott Krúdy Gyula. Sztojanovits kapitány nem ismerte az írót, csak akkor mutatkoztak be egymásnak. A kapitánynak – úgy látszik – nem tetszett az író, mert az este folyamán több ízben is bele akart kötni, de barátai mindannyiszor lecsöndesítették. Mikor a társaság egy végigmulatott éjszaka után, másnap dél felé szétoszlott, Sztojanovits kapitány a búcsúzáskor mindenkivel kezet fogott, csak Krúdyval nem.
Az író felelősségre vonta a kapitányt… Sztojanovits erre a karjához kapott. De még mielőtt kiránthatta volna a kardját, Krúdy torkon ragadta, nekilökte egy szomszéd asztalnak, kicsavarta kezéből a kardot, s amikor a kapitány a revolveréhez nyúlt, a kardmarkolattal fejbe vágta. Az esetnek lovagias úton volt folytatása. A segédek kardpárbajban egyeztek meg, nehézlovassági karddal, bandázs nélkül, harcképtelenségig.
Az ellenfelek kétszer csaptak össze. A második összecsapásnál Krúdy Gyula heves támadással szorította vissza ellenfelét, és a homlokán súlyosan megvágta. Sztojanovits szemét elöntötte a vér, úgyhogy a segédek kénytelenek voltak a párbajt megszüntetni. Párbaj után az ellenfelek kibékültek.
Clair Vilmos: Magyar párbaj, 1930