Betegágyban

Nem tudom, mennyire közérdekű, de az én végtelenül nagy barátom, Szódás Sanyi, akivel elveket, gondolatokat, ars poeticákat egyeztettünk, vitattunk, kórházba került. Ez az egy gondolat bánt engemet, ahogyan a költő megmondta.
Kórházban van a Sanyi, ez itt a lényeg.
Betege vagyok a helyzetnek, lüktetek, fáj a szívem – nem fokozom. Sanyi a kórházban, én a padlón. Aki volt már mély barátja a másiknak, biztosan érzi az összefüggéseket, hol vannak a közös pontok, a határvonalak.
Kórházban van jó Sándor, innen induljunk ki. A Péterfy Sándor utcából. Betyár kutyám, a magyar vizsla, hál’ istennek megkerült, Sándor barátja címmel cikk jelent meg róla, a sajtó nagyhatalom. Betyár kutyáért tizennégy drága olvasó telefonált, itt látták, ott látták, végül hazajött. Van az életben szép is, csak észre kell venni. Rápillantani.
A napi politikára térve annyit, jó Sándornak rút véleménye van az itt történtekről. Hogy gonosztevők is vannak a magyar politikában. Haszonszerzők. Haramiák. Borzalmas és elképesztő elemek, akiket nem tud megrendíteni Szódás Sanyi combnyaktörése. Elmennek mellette. Kikerülik.
Trükk az élet.
Szódás Sanyinál kezdtük, maradjon is ott a fonal. Fájjon a szívünk, ha az intenzív osztályra kerül a barátunk. Még könny is kicsordulhat. Szaladhatnak az érzelmek.
Figyeljünk a lelkünkre, fontos tartozék, nélküle leáll minden, a gondolat megreked odabent, semmi pénzért nem jön ki, ha mézzel, malagával csalogatod, akkor sem.
Javaslom, csalogassuk ki betegágyából az öreget. Velünk van. Jó ember. Fehérek közt egy európai.