Hogyan állítsunk fel Guinness-rekordot?

Kedves Olvasóközönség!
Ha már ilyen szép számmal összejöttünk, használjuk ki az alkalmat új Guinness-rekord felállítására!
Biztos ön is álmodozott már arról, hogy világcsúcsot állít fel valamilyen sportágban, esetleg valamilyen különleges tevékenységgel. Ha velem tart, vágyai valóra válnak, részese lesz a nagy kalandnak!
Rekordot felállítani minimum kétféleképpen lehet. Az egyik, ha olyasmibe fogunk, amit sokan megpróbáltak már: például százméteres síkfutás. Ez kockázatos vállalkozás, mert lehet, hogy többévi erőlködés után sem sikerül a csúcstartót megelőznünk. Én a másik módszernek vagyok a híve. Válasszunk olyan műfajt, amit még senki nem próbált, illetve ami anynyira speciális, hogy nincs is módja megpróbálni. Például ilyen lehet a golyóstollhegymászás: bal kezünkkel felfelé állított golyóstollunkra jobb kezünk ujjaival elég egyszer felmásznunk, mert ezt még senki nem csinálta. Természetesen ennek a rekordnak fontos eleme az, hogy a mi tollunkról van szó, más tolla nem ér. (Elég csak arra gondolni, hogy a Csomolungma megmászását sem lehetne a Kékesen elvégezni.) Ha valaki más is fel akar jutni ujjaival golyóstollunkra – esetleg kétszer –, annak meg kell birkóznia egy pluszfeladattal: meg kell keresnie azt. Ha viszont íróeszközünket jól eldugjuk vagy megsemmisítjük, akkor miénk marad a dicsőség, amíg csak élünk. Hát ennyire egyszerű!
Most tegyünk egy próbát! Ugye kezdetnek megelégszenek egy közös, csoportos csúcsfelállítással?
A rekordunk az lesz ma, hogy most fogjuk a világon a legtöbben elolvasni azt a szót, hogy betonbálna.
Higgyék el, biztos a győzelem, hiszen ha rajtam kívül senki más nem olvassa, akkor is győzünk, mert egy: betonbálna nincs, kettő: ha lenne, akkor se jutna senkinek az eszébe Guinness-rekordot felállítani a segítségével.
Itt ül mellettem Mr. dr. Peter Taylor angol jogász, Guinness-szakértő, aki hivatalosan hitelesíti a rekordokat. Meg is kérdezem őt!
Én: – Mondja, eddig hol és hányan olvasták egyszerre azt a szót, hogy betonbálna?
Mr. dr. Taylor: – A betonbálnát még nem olvasta senki, főleg egyszerre nem. Egy ehhez hasonló csúcsfelállítás 1882-ben Ugandában történt, amikor 328-an olvasták azt, hogy zsetoncápa, de az nem beton volt és nem bálna, így nem zavarhatja a mostani vállalkozást.
Én: – Köszönöm, Mr. dr. Taylor.
Tehát Kedves Olvasóim, készüljenek fel! Hármat fogok számolni, akkor olvassuk el a szót: betonbálna.
Egy, kettő, három: BETONBÁLNA!
Köszönöm, nagyszerű! Győztünk! Sikerült! Ma itt legalább egy, de legfeljebb több ember olvasta el a szót, hogy betonbálna! Tapsoljuk meg az eredményt!
Ha bárki megkérdezné, hogy ön miért tapsol magában, ne jöjjön zavarba! Sztoikus nyugalommal, esetleg egy kis cinikus mosoly kíséretében lökje oda a kérdezőnek: kíváncsi vagy, mi? Kis hülye! Most éppen győztünk, de mindegy…