
Fotó: Facebook/L. Tamás Pál újságíró
A 2010 utáni másfél évtizedben a jobboldali viszonyok tovább formálódtak: voltak, akik kitartottak a Fidesz mellett, mások időközben váltak a kormánypárt támogatóivá, megint mások megőrizték pártpolitikától független jobboldali identitásukat. A szellemi önállóságból pedig egyaránt következhet a politikai támogatás vagy vita – sem a parlamentben sem utcai megmozdulásokban. Ezen utóbbi körhöz tartozik Lipták Tamás jobboldali publicista, a Magyar Jelen újságírója, aki a 2026-os parlamenti választásokkal beállt fordulatban látja az új lehetőséget arra, hogy a jobboldal megtisztuljon és pártpolitikai kötődéseken túl is újrafogalmazza önmagát. A jobboldal visszafoglalása című kötete tizennégy írásait tartalmazza, amelyeket a választások óta eltelt félévben írt a jobboldal előtt megjelenő új kihívásokra reagálva. Írásaiban az aktuálpolitikai kérdések adják a kiindulási alapot, amelyekre mer szellemi, ideológikus szinten válaszokat megfogalmazni, úgy, hogy közben nem válik elvonttá.
Olyan kérdéseket vizsgál, mint hogy miként határozhatja meg önmagát a jobboldal a baloldal elvárásaitól függetlenül, és hogyan újulhat meg saját értékei mentén. Foglalkozik a különböző jobboldali irányzatok együttműködésére épülő „mozaikjobboldal” lehetőségeivel, hangsúlyozva, hogy a közös alapok vállalása teret engedhet az érdemi belső vitáknak is. A jobboldali média felelősségére is kitér, a világnézeti önazonosság és a hitelesség megőrzésére, a közösségi szolidaritás erősítésére, valamint a szellemi megújulást szolgáló párbeszéd ösztönzésére.
A közéleti jelenségeket saját és vállalt értékrendje mércéjén vizsgálja, miközben számol a cselekvés lehetséges korlátaival is. Mindenképpen a szerző hitelességét erősíti, hogy nem kíván olyan feladatra vállalkozni, amely meghaladná a lehetőségeit, de az igazságot sem hallgatja el egy adott kérdésben, csak azért mert az éppen nem tűnik időszerűnek – vagyis mer metapolitikai lenni. Ez utóbbi pedig nagy érdeme, tekintve, hogy napjaink közgondolkozására egyre jellemzőbb a napi politikai gyakorlatba való belefeledkezés, ami fokozatosan a háttérbe szoríthatja az elvi alapokat, és idővel a köztudatban is elhalványíthatja a politikai identitás körvonalait. Lipták Tamás viszont pont ebből az térvesztésből mutat kiutat: a jobboldal előtt álló új kérdéseket vizsgálja, és bátran fogalmaz meg olyan válaszokat, amelyek a mai viszonyok korlátain túllépve új távlatokat nyitnak.
























