Kiszolgáltatott égbolt

Szociálliberális kormányunk körül sajnos (vagy hál’ istennek?) olyan sok botrány kering mostanában, hogy egyes ügyek már nem is keltenek nagy visszhangot. Ilyen – ettől függetlenül azért létező – ügy az iraki válsággal kapcsolatos légtérhasználat kérdése is. Noha a nyilvánosság számára rendelkezésre álló törvényes eszközökkel lehetetlen minden kétséget kizáróan bizonyítani, valószínűsíthető, hogy a Magyarország felett nap mint nap átrepülő katonai gépek egy része közvetlenül az Irak elleni háborús felkészülést – s még csak nem is Törökország tegnap megszavazott védelmét – szolgálja. Amerikai szövetségeseink teszik ezt úgy, hogy egy már meglévő 2001-es magyar mandátumra hivatkoznak, amely a terrorizmusellenes harcra vonatkozik.
A lapunk által felfedett múlt csütörtöki átrepülés azonban nem elszigetelt jelenség, hanem egy évek óta tartó gyakorlat része – amely jól jellemzi azt az elszomorító tényt, hogy egy nagyhatalom katonai célkitűzéseinek nem jelenthet gátat egy érdekérvényesítésre javarészt (részben önhibájából) képtelen kis ország. Az amerikai haderő ugyanis – kihasználva, hogy az átrepülő gépek ellenőrzése objektív okokból kifolyólag meglehetősen nehéz, illetve Budapest részéről nincs rá ambíció – már létező mandátumokat gátlás nélkül felhasznál újdonsült, még nem engedélyezett céljaira. Amióta csak kezdetüket vették a balkáni békefenntartó műveletek, az amerikaiak folyamatosan pedzegették a magyar alkotmány által szabott – minden egyes misszióhoz új törvényhozási engedélyt szükségessé tevő – határokat, s a megkezdett hagyományt háborítatlanul folytatják tovább a terrorellenes harc és Irak kapcsán is.
De miért is nehézkes megfelelő ellenőrzési rezsim felállítása? A válasz egyszerű: azért, mert a vonatkozó törvényszövegek megfogalmazásánál – talán szándékosan? – idegenkednek a lényeget illetően nélkülözhetetlen részletek beillesztésétől. A Magyarország által adott mandátumokból hiányzik, hogy milyen típusú járművek, felszerelés, repülőgépek, katonák haladhatnak át területünkön, illetve légterünkön. Ezek kihagyásával és ellenőrzése nélkül márpedig lehetetlenség garantálni, hogy tartják is magukat az áthaladás bejelentett céljához.
A jövőbeli alkotmánysértések elkerülésének következésképp két megoldása lehetséges: az említett tételes engedélyezés és szigorú ellenőrzés bevezetése, vagy olyan nemzeti konszenzuson alapuló alkotmánymódosítás, amely a NATO-szövetségesek csapatmozgásainak jóváhagyását teljes egészében kormányhatáskörbe utalja. Ki-ki döntse el, hogy melyik megoldás áll a szívéhez közelebb, figyelembe véve az ország NATO-tagságát, a katonai műveletek által – politikai szempontoktól függetlenül – megkövetelt rugalmasságot, vagy ezzel szemben az ország szuverenitásának megőrzését, hosszú távú érdekeit. Akármilyen lépésre is kerüljön (ha kerül) sor azonban, a légtér eddigi alkotmánysértő felhasználásának eseteit nem lehet meg nem történtté tenni. A kormányzatnak mindenképpen le kell vonni a személyes konzekvenciákat – ha tudtak róla, azért, ha nem, akkor azért. Mivel éppen hatalmon van, az aktuális kormányzatnak kell ezt megtennie.