Egyre mélyül a szakadék – Kelet-Közép-Európa és a balti államok kivételével – az egykori szovjet tagköztársaságok között az egykori keleti blokk huszonhét országában végzett felmérés szerint. Ebből kiindulva tartott konferenciát az új kelet–nyugati viszony meghatározásáról, e kapcsolatok új irányairól, az átmenet közös kihívásairól a hét végén az amerikai alapítású Freedom House Hidak az új kelet–nyugati elválasztó vonalon címmel. Ez a problematika térségünk posztkommunista országai közül a legintenzívebben talán Lengyelországot foglalkoztatja. A lengyel külpolitika kiemelten kezeli az általa „keleti dimenziónak” nevezett Kelet-Európa-politikát, és tapasztalataira hivatkozva az EU-ban fontos szerepet akar játszani ennek alakításában. Eme elhatározás eredményeként a varsói külügyminisztérium olyan tervezetet juttatott el a tizenötök kormányaihoz, amelyben a már kibővített EU jövendő keleti politikájára vonatkozóan fogalmazott meg javaslatokat.
A javaslatok négy országra – Fehéroroszországra, Moldovára, Oroszországra és Ukrajnára – vonatkoznak, de a tervezet készítői szerint ki lehetne terjeszteni őket a kaukázusi és közép-ázsiai szovjet utódköztársaságokra is. A lengyel külügyminisztérium azt javasolja az Európai Uniónak, hogy kössön társulási szerződést Ukrajnával és Moldovával, a távolabbi jövőben pedig adjon lehetőséget nekik is az EU-csatlakozásra. Varsó úgy véli, társulási szerződést kellene kötni Fehéroroszországgal is, ha az ország belpolitikája megváltozna. A nyugati szomszédoknak már most erőteljesebben kellene támogatniuk a fehérorosz demokratikus erőket, az ottani helyi hatóságokat, a sajtót, a a kis- és közepes vállalkozásokat és nem kormányzati szervezeteket – írják a javaslat készítői. A tervezet szerint az EU kapcsolatai Oroszországgal a megfelelő irányban fejlődnek.
Az EU első birodalmi költségvetése
