Napi sajtószemle

THE DAILY TELEGRAPH
Az Egyesült Államok és Észak-Korea között kialakult diplomáciai patthelyzetről írt elemzést a konzervatív brit lapba Anne Applebaum, a brit Spectator korábbi külpolitikai szerkesztője és az amerikai The Washington Post szerkesztőbizottságának tagja. (A publicistával a Terror Háza Múzeum rendezvényein, írásaival pedig a Magyar Nemzetben találkozhatott a hazai közönség – T. Sz. T.) A jegyzetíró szerint Észak-Korea jelenlegi nukleáris programja sokkal nagyobb fenyegetést jelent az iraki tömegpusztító fegyvereknél, Washington diplomáciai kísérletei azonban kudarcot vallottak a kommunista diktátor lefegyverzésére: több milliárd dolláros segélyért cserébe Phenjan fegyverkezési programjának befagyasztását ígérte, ám a segély csupán arra volt jó, hogy összeomlóban lévő gazdaságát hozzásegítse a túléléshez. A Bush-kormányzat pragmatikusabb és következményeket kilátásba helyező megközelítése viszont a sarokba szorított patkány reakcióját váltotta ki az észak-koreai vezetésből, ezért most nyugaton attól tartanak, hogy a Phenjannal szembeni gazdasági szankciók vagy netalán a katonai fellépés könnyen egy atom robbanófejjel ellátott rakéta becsapódását eredményezhetik Tokióban, Szöulban, vagy éppen Los Angelesben.

EL MUNDO
A Spanyolországban abszolút többségben kormányzó, hét éve hatalmon lévő konzervatív Néppárt (PP) a kormány iraki politikája miatt elvesztené a választásokat, ha azok most lennének esedékesek – derül ki a szociáldemokrata irányultságú El Mundo vasárnapi számában közölt közvélemény-kutatásból. A megkérdezettek 84 százaléka vélekedett úgy, hogy Bush támogatása miatt Aznar miniszterelnök és a PP szavazatokat fog veszíteni. Az utóbbi hét évben most fordul elő először, hogy az ellenzék a PP fölé kerekedik. Az El Mundo szerint tény, hogy Bush támogatásával Aznar „levált legfőbb európai társainkról, az arab és a latin-amerikai világról”.

EL PAIS
A szintén baloldali irányultságú spanyol napilap Az új Európa lázadása címmel jelentetett meg elemzést. A szerző kifejti, hogy Franciaországban és Németországban „ellenérzést keltett az a tény, hogy még hivatalos EU-belépésük előtt ezek az országok felrobbantották a közös európai állásfoglalás lehetőségét, és az amerikai kormány kezére játszottak, amely, bármennyire tagadja is, mindent megtesz annak érdekében, hogy szabotálja az esetleges előrehaladást a 25 tagú, valóban egyesült Európa felé, mivel az a jövőben komolyan veendő riválist jelenthet a számára, és megkérdőjelezheti a jelenlegi monológot a nemzetközi szintéren, gazdasági, katonai és piac-ellenőrzési területen”. Tertsch a tagjelölt országok Amerika-vonzalmának okait elemezve hangsúlyozta, hogy ezek az országok még idealizálják az USA-t, mivel nem ismerik eléggé.