Sztálin orgonái

Ahogyan azt a sajtó jelentette, elmarad a Pesti Vigadóba tervezett Sztálin-koncert. Fütyülhetjük magunkban a refrént. Ötven éve, 1953. március ötödikén halt meg a közismert postarabló, de erről inkább Eörsi Istvánt tessék kérdezni, ő írt akkor ódát a gazember haláláról. Amúgy a Sztálin-koncertet a Soros támogatta, a Nyílt Társadalom Archívum nevű csapat kezdeményezte, szerintük az ünnepi hangverseny szervesen illeszkedett volna a nemzet vérkeringésébe, mint Sztálin apánk a maga bajszával, tömegmészárlásaival, hogy szakadjon rá a Szmolnij!
De van más vélemény is, hál’ istennek. Azt mondja Csonka András, a Pesti Vigadó igazgatója, hogy szerinte Magyarországon ilyen címmel nem hangozhatna el zenei előadás. Persze, hogy nem. Abszurdum!
Elmarad a Sztálin-koncert? Mindjárt könnyezni kezdünk. Hülyének néznek minket, barátaim. Félkegyelműnek. Hibbantnak. Szélütöttnek.
Nem Csonka András intézménye volt az első és egyetlen, amely elutasította a koncert lehetőségét, korábban a Zeneakadémia és az Olasz Intézet is elzárkózott már. Képzeljük csak el, próbaképpen, emlékkoncertet akarna valaki rendezni Pesten abból az alkalomból, hogy éppen most hetven éve, 1933-ban került hatalomra Hitler Adolf. Tessenek elképzelni azt a világraszóló botrányt…
Maradjunk a sajtóhírnél: elmarad a Sztálin-koncert, Csonka András lezárja a sorompókat, nekünk annyi. Jöhet a Sztálin-kutató a maga rekvizítumaival, hogy tudniillik nevezett grúz postarabló (Sztálinról van szó) borzasztóan értelmes ember volt, csak rossz társaságba keveredett, ez nem segítette az egyedfejlődését, ellenkezőleg – hátrányos helyzetű lett. Ne ragadjunk le a részleteknél. Amit legszívesebben mondanék, úgysem nyomtatnák ki…