Tagság előtti észt félelmek

Nemzetárulással egyenlő az Európai Unióhoz való csatlakozás, valamint annak propagálása – vélekednek észtországi euroszkeptikusok a tallinni kormány politikájáról. A helyi mozgalmak egyik vezetője szerint az unió bürokratái visszahozzák a szovjet idők tárgyalásainak hangulatát, ám Brüsszeltől annyi együttérzést sem lehet várni, mint annak idején Moszkvától.

Jóformán megszűnik az önrendelkezési jogunk az uniós tagsággal, ezáltal önként mondunk le függetlenségünkről – jelentette ki lapunknak Anti Poolamets, a Nem az Európai Uniónak! Mozgalom elnökségi tagja. „A legzöldfülűbb joghallgató is bármikor bebizonyíthatja, hogy az állami függetlenség és a föderációs tagság kizárják egymást, egyszerűen nem létezhetnek egy államban egyidejűleg. Az EU-ban pedig az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbb törekvés a föderációs államforma, valamint a központi kormányzás felé. Minden újabb nagy egyezménnyel, legyen szó a maastrichti, a nizzai vagy esetleg egy harmadik szerződésről, egyre jobban szűkült a tagországok jogi mozgástere. Például a jelenlegi uniós jogrend szerint nagyjából negyven olyan kérdés van, amelynek tárgyalásánál, törvényként való elfogadásánál már nem a régi, egyhangú jóváhagyásra van szükség, hanem egyszerű szavazattöbbség is elég hozzá.
Az aktivista további problémákat is lát a csatlakozásban. Szerinte a belépést követően teljesen szimbolikussá, mi több, jelentéktelenné is válik majd a nemzeti parlament szerepe. „Csak annyi jogunk lesz az új, föderációs alapelvű államszövetségben, hogy tudomásul vehessük az odafenn kidolgozott és jóváhagyott törvényeket, rendeleteket, előírásokat. A brüsszeli bürokraták még kevésbé értenek az itteni dolgokhoz, mint a szovjetkori moszkvaiak. Azokkal még lehetett tárgyalni a buta, nem idevágó előírások nem alkalmazásáról, dűlőre lehetett jutni velük. A brüsszeliekkel ki lesz zárva az ilyesmi” – vélte Poolamets.
Szerinte további elégedetlenségre adhat okot az uniós propaganda mindent elöntő hulláma. „Szinte hihetetlen, hogy mennyire egyirányú, az EU-ba történő belépést hirdető a közvélemény tájékoztatása Észtországban. Mindenütt, minden tömegtájékoztatási eszközzel ugyanezt harsogják. A pénzt az ilyen célú vállalkozásokra állami költségvetésből, valamint az uniós intézményektől kapták. Az a különösen erkölcstelen a dologban, hogy egy kívülálló erő – az EU – ilyen durván beleszól egy önálló ország politikájába. Mondok egy példát: tavaly év vége felé világgá kürtölték a hatóságok a sajtóban, hogy országunk milyen nagy, kb. négy és fél milliárd koronás támogatásban részesült az EU-tól az utóbbi években. Miután közelebbről megvizsgáltuk a helyzetet, kiderült, hogy az összeg zömét – körülbelül 3,8 milliárd koronát – a több száz köztisztviselő kortárs európai szellemben való továbbképzésére fordították, s csak a maradék néhány százmillió segített az ország fejlesztésében. Mi más ez, ha nem tudatos, lefizetési politika? Az unió helyi pártfogóit a tetteik alapján pedig nem másképpen, mint nemzetárulóknak lehet nevezni” – hangoztatta Anti Poolamets.