Kazettaügy, udvarügy, szennyvízügy…

A korrupció egyrészt közéleti megvesztegethetőség, másrészt közéleti erkölcsi romlottság. A sajtónyelvi használatból egyenesen következik az irodalmi jelentés. Mára a jelenség egyik legfőbb ismérve az, ha közpénzt kifogásolható módon magánzsebbe folyatnak. Ítéljék meg önök, hogy a dunaújvárosi televízióval kapcsolatos úgynevezett „udvarügy” és folyományai megfelelnek-e ennek az értelmezésnek.

Ami egy vidéki városban néhány milliós vita, az országosan már néhány milliárdos is lehet. Az öt hónapja húzódó szövevényes történet alighanem „cseppben a tenger”: a baloldali típusú korrupció állatorvosi lovának is tekinthető.
A dolog még valamikor október derekán a nagy port kavart helyi „kazettaüggyel” kezdődött. Az önkormányzati kampányra időzített botrány a városi parkolási rendszer adásvétele körül zajlott: Zachariás János cége egy kétes hitelű magnókazetta tanúsága szerint úgy adta volna át a vállalkozást a városi vagyonkezelő (DVG Rt.) tulajdonába, hogy közben négymillió forintnyi közpénz a DVG Rt. igazgatósági tagjának, Koós Jánosnak a zsebébe vándorolt volna. A 2001 nyarán Zachariás által rögzített, Koós szerint manipulált telefonbeszélgetés nyilvánosságra kerülését összefüggésbe hozták azzal, hogy Koós a helyhatósági választásokon is érdekelt Lakásüzemeltetők Érdekvédelmi Szövetségének (LÉSZ) az elnöke. A lejáratás szándékát valószínűsítette, hogy az ominózus magnókazetta lezárt borítékban, de feladó feltüntetése nélkül pottyant a vérmesen korrupcióellenes Dunaújváros Jövőjéért Egyesület (DJE) postaládájába. Az ügyben, amelyet a DJE szeptemberben sajtótájékoztatón teregetett ki, a székesfehérvári rendőrség indított nyomozást.
Koós nem maradt Zachariás adósa: pár hét múlva ugyanis elmondása szerint az ő postaládájában landoltak olyan iratmásolatok, amelyek az ő értelmezésében azt látszottak bizonyítani, hogy Zachariásnak fiktív munkáért kifizetett másfél millióval „köszönték meg” a kazettaügy kiteregetését. A Dunaújvárosi Hírlap ekkor robbantotta az „udvarügyet”. Zachariás egyik építőipari cége, a Totalinfo Bt. ezt az összeget a dunaújvárosi sajtóudvar felújításáért kapta, a munkát azonban egy évvel korábban egy másik cég már elvégezte. A „második” felújítást a Duna-Tükör Kft. nevű cég rendelte meg szeptember közepén, s az összeget heteken belül át is utalta.
A korrupciógyanú azért merülhetett fel, mert a Duna-Tükör Kft. (a helyi „baloldali bulvárújságnak” mondott orgánum, a 7Közlap kiadója) sajátosan összefonódott a városi televíziót működtető DTV Kht.-vel. Cs. Fekete Györgyi, a DTV ügyvezetője ugyanis megbízási szerződéssel dolgozott a Duna-Tükör Kft.-ben, ahol egy olyan hölgy szerepelt a főnökeként, aki viszont a televíziónál beosztott titkárnőként volt alkalmazásban. S bár Cs. Fekete Györgyi elhárította a Duna-Tükör ügylete miatti felelősséget, a DTV-nél belső vizsgálatot rendelt el az árulkodó iratok kijuttatása ügyében. Izgalomra volt is ok, hiszen az udvarfelújítást a DTV az udvar egyik bérlőjeként egy évvel korábban egy másik cégnek már kifizette (akkor 181 ezer forintos barter referenciafilmet értek a munkálatok). Tavaly ősszel pedig a Duna-Tükör a másik bérlőként, a már egyszer elvégzett munkáért fizetett a Totalinfo Bt.-nek másfél milliót. A két bérlő között nemcsak személyi, hanem tulajdoni átfedések is vannak, ezért a rendőrség csalás gyanúja miatt indított nyomozást: fölmerült ugyanis, hogy városi közpénzekből, fiktív munkavégzésért honoráltak politikai szolgálatokat.
A kazettaügyből kinövő udvarügy ekkor vált a dunaújvárosi közpolitika akut témájává – de hogy ne legyen olyan egyszerű az élet, tetéződött a szennyvízüggyel. A már ismerős Duna-Tükör Kft. ugyanis tizenötmilliós reklám- és marketingkommunikációs szerződést kötött a Szennyvíztisztító Szolgáltató Kft.-vel, amelyet a dunaújvárosi önkormányzat alapított. Ellenértékként a 7Közlapban tavaly október és idén március között negyedoldalas hirdetéseknek kellett volna megjelenniük, ezeket azonban senki sem látta. Hatmillió forint mégis átkerült a közkasszából a baloldali laphoz (ne feledjük a kampányidőszakot!), amiben a szocialista–szabad demokrata városvezetés azért nem talált kivetnivalót, mert ekkor már folyamatban volt a szennyvíztisztító cég részleges privatizációja. Ám a versenyhivatal a szerződéskötés idején még nem adta rá az áldását, s a multicég a későbbiekben is csak kisebbségi tulajdonos lehet, ezért a korrupciógyanú változatlanul fennáll.
Aki botor módon összefüggést keresne ama elszigetelt tények között, hogy egy önkormányzati tulajdonú cégből fiktív reklámozásért milliók csorognak át egy részben önkormányzati tulajdonú politizáló újsághoz, hogy aztán fiktív építészeti munkavégzésért a pénz egy része a magánszférában landoljon feltételezett kampányszolgálatokat honorálandó – az bizonyára csupán fantáziadús spekuláns.
Mindenesetre mindhárom ügyben folyamatosan „spekulált” a rendőrség is, csakúgy, mint a helyi (fideszes és civil) ellenzék. Novemberben már forrt a levegő a közgyűlésben, a DTV felügyelőbizottsági tagjai pedig kínos kérdéseket tettek fel Cs. Fekete Györgyinek a Duna-Tükör Kft.-vel való üzleti elszámolásokról. November közepén azonban az öttagú felügyelőbizottság három tagja váratlanul lemondott (egyesek szerint számításból, politikai meggondolásból), működésképtelenné téve a grémiumot. Az ügyvezető asszony szépen összekészített dossziéja Szekeres György gazdasági alpolgármesternél landolt, aki viszont nem fedezett fel visszaélésre utaló jeleket.
A cinikusnak is minősíthető baloldali összjáték, amely ily módon megpróbálta kirekeszteni az akadékoskodókat a vizsgálódásból, összekovácsolta az ellenzéki egységet: november végén már közös sajtótájékoztatót tartott a Fidesz, illetve a kazettaügyben „ütköző” két nagy civil szervezet, a DJE és a LÉSZ. Nemcsak Cs. Fekete Györgyi, hanem a Szennyvíztisztító Kft. ügyvezetője, Fejes László ellen is fegyelmi eljárást kezdeményeztek, s felkérték Keller László közpénzügyi államtitkárt, teljesítse az ezekben az ügyekben reá háruló kötelezettséget. A december azonban az időhúzás, a csiki-csuki hónapja volt: a hat plusz másfél milliónyi közpénz sorsa mintha csakis az ellenzéket izgatta volna. Cs. Fekete Györgyi ebben az időszakban még a személyét érintő összeférhetetlenséget sem ismerte el (hogy egyszerre ügyvezetője a DTV Kht.-nek és egyik tulajdonosa a DTV által is tulajdonolt Duna-Tükör Kft.-nek), azt nyilatkozta: majd, ha megállapítják az összeférhetetlenséget, eldönti, hogy melyik pozícióról mond le. A karácsony előtti közgyűlésen további vihart kavart, hogy a város és a városi tévé könyvvizsgálója egy és ugyanaz a személy, csakhogy az egyik érintett cége (a Bigi Boy) időközben fantomizálódott, eltűnt a cégbíróság látóköréből. Előkerült továbbá egy olyan számla is, amely Cs. Fekete Györgyi és férje, Csanádi Zoltán cége közötti üzleti kapcsolatról tanúskodott.
A televízióban közben zajlottak az események: munkatársak távoztak jószántukból és kényszerűségből. Az ügyvezető asszonyt diktatórikus vezetési stílussal, bosszúállással vádolták, az elbocsátottak egy ízben még közös sajtótájékoztatót is szerveztek. Az önkormányzat pénzügyi bizottsága január elején kihelyezett ülést tartott a DTV-székházban; az udvarügyet a sárbogárdi rendőrkapitányság vizsgálta. Kiderült, hogy számos tévésnek nincs munkaszerződése, miközben sok százezres kifizetések történtek: fennáll a hanyag kezelés lehetősége, s felmerült a közokirat-hamisítás gyanúja is. Az anonim nyilatkozók szerint az alkalmazottakat visszadatált szerződések aláírására akarták rávenni – a „parancsmegtagadók” fizetésmegvonásban részesültek, s kilátásba helyezték nekik, hogy hatvan kilométeres körzetben nem kapnak munkát. A 7Közlap munkatársai a DTV Kht.-től kapták a fizetésüket, s a magánújság terjesztését is közpénzből finanszírozták. A pénzügyi bizottság Cs. Fekete Györgyi felfüggesztését kérte, mivel aggályos, hogy a saját érdekeltségű cégtől volt-e joga számlákat befogadni a kht. nevében. A másfél milliós udvarfelújítást a Totalinfo Bt. munkásai által a padozatra pótlólag felvitt, méregdrága tömítő ezüstfestékkel indokolták a szerződő felek, de ezt az első eső lemosta.
A közgyűlés január közepén úgy döntött, hogy „rohamvizsgálatot” rendel el a DTV-nél, ám az ügyvezető asszonyt nem függesztik fel, mivel nem közalkalmazott (?). A tévétől távozók száma időközben tucatnyira nőtt – többeket átszervezésre hivatkozva küldtek el, aztán munkakörüket betöltötték. A sérelmet szenvedettek munkaügyi ellenőrzést kértek az illetékes felügyelőségtől. Január végén a sárbogárdi rendőrkapitányság lefoglalta a tévé iratait – ami viszont lehetetlenné teszi a további önkormányzati vizsgálódást. (Cs. Fekete Györgyi ezt az élő sportközvetítést megszakítva jelentette be a képernyőn.) Február 6-án soron kívüli közgyűlés volt hivatva dönteni arról, rendkívüli felmondással elküldik-e az ügyvezető asszonyt, ám Kálmán András polgármester „jogilag nonszensznek” minősítette az ellenzék kezdeményezését. Cs. Fekete Györgyi ellen folynak a munkaügyi és rendőrségi vizsgálatok, de a baloldali többségű önkormányzat „nem akar prejudikálni”.
Itt tartunk most. A kazetta-, udvar- és szennyvízügyben csak egy a bizonyos: miért nem veti tekintetét Dunaújvárosra az üvegzsebügyi államtitkár? A nagyságrenddel lehet gond. Mint a Parlament előtti jégpálya MSZP közeli beruházása kapcsán megtudhattuk tőle: nem foglalkozhat a közpénzből kicsent minden kis milliócskával…