Legkorábban május közepére dőlhet el, hol épül fel Budapest új, világszínvonalú uszodája, a 2006-os Európa-bajnokság helyszíne. Három terület maradt versenyben: a Kőér utca, a lágymányosi egyetemi városközpont és a Kopaszi-gát környéke. Egészen a legutóbbi napokig úgy lehetett tudni, hogy április végén hirdetnek győztest, ám a szerdai államtitkári értekezlet után még a gazdasági kabinet is tárgyalja a kérdést, így az csak májusban kerülhet a kormány elé. Az Európai Úszóliga december közepén adta Budapestnek a rendezési jogot, s a színhely kiválasztása több mint négy hónapja tart.
A budapesti pályázat győzelme előtt a szakminisztérium és a Magyar Úszószövetség még egyetértett abban, hogy az uszodát a Kőér utcában építsék föl. Az összhang később megbomlott. Képbe került a XIII. kerületi Latorca utca (a területről azóta kiderült, hogy ott nem fér el a létesítmény), a Petőfi híd és a Lágymányosi híd között, a budai oldalon lévő egyetemi városközpont, illetve a délebbre fekvő Kopaszi-gát környéke, végül még a Kerepesi úti ügető is. Valós esélye azonban csupán a Kőér utcának, az egyetemi városrésznek és a Kopaszi-gátnak maradt.
Az úszószövetség elnöksége januárban már egyhangúlag a lágymányosi helyszín mellett foglalt állást.
Gyárfás Tamás elnök a sportnapilap január 29-i számában azt mondta, a sportberuházásokért felelős, a minisztérium tulajdonában lévő Sportfólió Kht. vezetője 2002-ben még úgy tájékoztatta a szövetség elnökségét, hogy a Bp. Spartacus telephelye, a Kőér utcai ingatlan az állam tulajdonában van. Ezután – Gyárfást idézve – „kiderült, hogy a terület az Ipari Szövetkezet Sportalapítvány tulajdona”. (Egészen pontosan: részben az, részben a Sportfólió Kht. kezelésében van.)
Gyárfás talán éppen a Nemzeti Sport január 12-i kiadásában megjelent Vízválasztó című publicisztikából szerezte az első információkat. A nevezett írás szerzője, Gallov Rezső volt OTHS-elnök így fogalmaz: „A Kőér utcai helyszín határozottan előnyös helyzetét illetően a zuhanyhíradó ellenőrizhetetlen eredetű értesüléseket hordoz. Ezek szerint a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumnak az ügyben döntés-előkészítésre illetékes vezetői fenntartás nélkül eleve a Kőér utcai építést részesítik előnyben, ennek megfelelően igyekeznek hatást gyakorolni környezetükre is. Mi nem adunk hitelt azoknak a híreszteléseknek, hogy egyes magas beosztású minisztériumi vezetők korábbi Spartacus- és egyéb baráti kapcsolatai közrejátszhatnak a kérdés rendezésében, sőt, hisszük: alapos és gondos elemzés után mérlegelik majd a harmadik variációt is.”
Deutsch Tamás volt ifjúsági és sportminiszter lapunk beszámolója szerint január 20-i sajtótájékoztatóján „értetlenkedését fejezte ki a minisztérium által korábban kiszemelt Kőér utcáról, amelynek tulajdonviszonyai tisztázatlanok, mi több, szerinte telekspekulációt sejtetnek”. Deutsch azt is állította, hogy az Ipari Szövetkezetek Sportalapítványának egyik vezetőségi tagja a minisztérium közigazgatási államtitkára. (Magyar Nemzet, 2003. 01. 21., 2. oldal).
A kormánydöntés előkészítésében fontos szerepet játszó Szilvásy György, a GYISM közigazgatási államtitkára – akire Deutsch félreérthetetlenül utalt – információink szerint ugyan nem volt és nem is tagja az alapítvány vezetőségének, azonban tény, hogy korábban a Bp. Spartacus elnökségének tagja és a teniszszakosztály elnöke is volt. Egyébként a X. kerületben lakik.
Szilvásy György elmondta: Deutsch Tamás később írásban nyilatkozott arról, hogy állítása nem felelt meg a valóságnak, ezért az ügyet ő lezártnak tekinti. Hozzátette: 1997-ig valóban betöltötte az említett tisztségeket a Spartacusnál, ám ebben az évben mindkét pozíciója megszűnt. Hangsúlyozta: ennek az uszodaügy szempontjából nincs jelentősége.
Az államtitkár kijelentette még, hogy noha az Eb-uszoda felépítéséhez a Kőér utcában szükség volna az alapítvány által birtokolt területre is, azt a Sportfólió Kht. nem kívánja megvásárolni. Ellenben Andó Sándor, Kőbánya polgármestere arról értesítette levélben Szilvásyt, hogy a X. kerületi önkormányzat kész megvenni az alapítványtól az ingatlanrészt.
Andó Sándor tájékoztatása szerint Kőbánya képviselő-testületi felhatalmazással 2003-ban 260-300 milliót fordítana az ingatlanvásárlásra, 2005-ben és 2006-ban pedig 250-250 millióval támogatná az Eb-t, cserébe a kerület részt venne az utóhasznosításban.
„A sportalapítvány tizenötezer forintos négyzetméterárra tett ajánlatot, a képviselő-testület tizenháromezret hagyott jóvá. Ez összesen kettőszázhatvanmillió forintot jelentene” – tette hozzá a polgármester. Kérdésünkre, hogy az önkormányzat nehéz pénzügyi helyzetében miből fizeti ki az öszszeget, így válaszolt: „A 2003-as költségvetésbe ez a tétel nincs betervezve, az ingatlanrészt a többletbevételekből vásárolnánk meg, és vannak még nyílt végű befektetési jegyeink, amelyeket gyorsan értékesíthetünk.”
A Magyar Iparszövetség által létrehozott sportalapítvány igazgatója, Avar László úgy tájékoztatott: a lehetséges üzlet tárgya egy másfél hektáros terület, amelyet 16 ezer forintos négyzetméteráron szeretnének eladni. Kérdésünkre kijelentette: valóban igazak azok a híresztelések, hogy jó viszonyban van Szilvásy György államtitkárral. „Baráti a kapcsolatunk, együtt teniszezünk, de csak nem képzeli, hogy egy ilyen bonyolult döntési mechanizmusban, amely ennyire széles körű egyeztetést igényel, ez a tény valóban számít. A helyszínről csak teljesen tárgyilagosan lehet és kell is dönteni.”
Szilvásy hangsúlyozta: „A többi helyszín »gazdái« között is vannak barátaim, akikkel ma is együtt teniszezem, de ez valóban egyáltalán nem fontos.”
A birtokviszonyokat nézve, összehasonlításul: a műegyetemi városrész teljes egészében állami terület, a Kopaszi-gátnál lévő ingatlan földhasználati joga pedig a részben az állam, részben a BME, illetve az ELTE tulajdonában lévő InfoPark Rt.-é.
A helyszínválasztást megalapozó, egy hónapja elkészült tanulmány a GYISM által verbuvált operatív bizottság munkája. A testületnek tagja volt a szaktárca, a Sportfólió Kht., az épülettervezésben jártas Bovis Kft., a városépítés, -tervezés területén működő BFVT Kft. képviselője, valamint Ruza József, a Magyar Úszószövetség főtitkára és – Ruza kérésére – Martin György, a Magyar Vízilabda-szövetség (MVLSZ) elnöke. A két sportági szakszövetség képviselője megpróbálta elérni, hogy az elemzésnél a sportszakmai követelményeket, a nemzetközi szabályokat messzemenően szem előtt tartsák. Számukra a 2006-os Európa-bajnokság tökéletes lebonyolítása mellett fontos szempont volt az utóhasznosítás kérdése is.
„Három év múlva Európa-bajnokságot rendezünk, de a nemzetközi uszodai versenynaptár a Világkupa-viadalokkal, a rövid pályás és nagy medencés világversenyekkel (a többi sportág eseményeiről nem is beszélve) ma már olyan sűrű, hogy a következő tíz évben akár többször is rendezhetünk majd Világkupát, sőt 2007-ben vagy 2009-ben még világbajnokságot is – fejtette ki lapunknak Ruza József. – Az úszószövetség úgy ítéli meg, hogy a sportszakmai szempontrendszernek toronymagasan a két lágymányosi helyszín felel meg a legjobban. Utalnék arra is, hogy a Kőér utcában már működik egy nagyon komoly, világhírű úszóműhely, Lágymányoson és a környékén viszont a Kondorosi útin kívül nincs olyan uszoda, ahol komolyabb munkát lehetne végezni. És akkor még nem említettem a tizenkét-tizenhatezer fős egyetemi ifjúságot, amelynek csodálatos ajándék és lehetőség lenne egy ilyen létesítmény.”
Martin György, a vízilabdázók elnöke ugyancsak arról számolt be, hogy az MVLSZ elnökségi tagjainak többsége a sportszakmai szempontok alapján szintén Budán látná szívesen az új uszodát. Erről elvi határozatot is hoztak.
Egyes vélemények szerint nem sokon múlott, hogy az egyetemi városközpont nem bukott meg a bizottságban mint lehetséges helyszín, mert a Bovis Kft. úgy ítélte meg, hogy a területen bajosan fér el a szuperuszoda. Szilvásy államtitkár kérdésünkre így pontosított: „A Bovis Kft. szerint a maximális program csak jelentős kompromisszumok árán lenne megvalósítható.”
Magyarázatképpen: a GYISM két lehetőséget vizsgáltatott meg. Az egyik beruházási verzió szerint az uszoda az Eb-rendezés támasztotta minimális – Szilvásy György megfogalmazása szerint optimális – igényeknek felelne meg, a másik szerint viszont olyan világszínvonalú, minden igényt kielégítő komplexum születne, amely valamennyi uszodai sportágnak külön lehetőséget teremt a versenyzésre és az edzésre, illetve alkalmas akár egy világbajnokság lebonyolítására is. Talán mondani sem kell, hogy az úszó-, illetve a vízilabda-szövetség az utóbbi elképzelést támogatja, jóllehet, egyelőre nincsenek pontos számítások arról, hogy mindez mennyibe kerülne (az uszoda állami pénzből épül).
A Bovis értékelése után a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és az A&D Stúdió építészeti és tervezővállalkozás szakemberei maguk is megvizsgálták a kérdést, és arra jutottak, hogy az egyetemi városközpontban „lehetséges mind a minimális, mind a maximális igények teljesítése”. A műegyetem mérnökei szerint felépíthető egy négy fedett medencével, tízezer fősre bővíthető lelátóval, illetve két szabadtéri medencével, valamint négy–tízezer férőhelyes, nyitott nézőtérrel rendelkező szuperuszoda, amely a kiszolgáló létesítményekkel együtt is megfelel a területre vonatkozó beépítési tervnek. Ezt Lázár Antal, a műegyetem ipari és mezőgazdasági épülettervezési tanszékének tanszékvezetője, a vizsgálat vezetője, valamint Török Imre főigazgató is megerősítette.
Szilvásy György végezetül fontosnak tartotta leszögezni: megalapozatlan az a hipotézis, hogy a GYISM a Kőér utcát favorizálná. „Úgy vélem, legalább annyi érv szól a lágymányosi helyszín, mint a Kőér utca mellett, az érvek közötti súlyozás, a prioritások meghatározása teszi bonyolulttá a döntést” – mondta.
origo.hu
Újabb bukott magyarellenes politikus gyorsítana a balszélen
