Hasznos-e a radikális hang az újságírásban?

„Valahol félúton az álszentség és a pedofília között.” (Seres László Boross Péter miniszterelnökről, Magyar Narancs, 1994. január 13.) * „Tiszta választás rendel!” (Névai Gábor Főúr címen megjelent vezércikke Boross Péter miniszterelnökről. Magyar Narancs, 1994. március 24.) * „Magyarország ügyvezető miniszterelnöke a fasiszta múltat visszhangozza.” (Adam LeBor a kanadai Toronto Globe and Mail 1993. december 15-i számában, budapesti ellenzéki parlamenti képviselőkre hivatkozva.) * „Boross Péter: személyében a Horthy- és a Kádár-korszak összes kísértete van velünk.” (György Péter, Magyar Narancs, 1994. március 31.) * „És mit mondana sasváriszilárd? Ezt a nevet nem egy ember, hanem egy fajta megjelölésére használom, amely állatrendszertani értelemben – de csakis így – gerinces, és amelyet homo fidesziensisnek neveznék el, ha nem tartanék attól, hogy ezt nem mindenki érti (…). Persze Elek is egy sasváriszilárd, csak abban különbözik e típus példányaitól, hogy azt hiszi, írni is tud, és ezért kissé lassabban működik a többieknél.” (Eörsi István: Isépy Tamás irigykedik, Mancs, 2000. március 9.) * „Vagyis minden mocskos fasisztának van anyja, aki természetes módon szereti méhének rohadt gyümölcsét. S a kicsi gombóc kidagad a fazékból, pártvezér vagy katona lesz.” (Bakács Tibor Settenkedő: Mocskos fasiszták és a szerelem, Élet és Irodalom, 2000. március 10.)